62120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetszésszerinti osztású és bekapaszkodási szögű evolvensfogazások előállítására

Megjelent 1914. évi január hó 9-én. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 62120. szám. XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás tetszésszerinti osztású és bekapaszkodási szögű evolvensfogazások előállítására. MAAG MAX MÉRNÖK ZÜRICHBEN. A bejelentés napja 1912 junius hó 29-ika. Elsőbbségé 1912 január hó 23-ika. fogasrúd közötti lefejtés (a fogasrúd az ábrán a 9 vágóélszöggel biró (H) szerszára által van jelezve) azután egy a (W) osztókörhöz képest az x értékkel excentrikus (Wx) körön történik. Eunekfolytán a szabályos (G) alapkörhöz tartozó (E) evolvens helyett a (Gx) alapkörhöz tartozó (Ex) evolvens állíttatik elő, mely utóbbi mellett alapkör a csak megközelítően helyes (Wx) osztókörnek felel meg. Az (Ex) evolvens azonban csak az (S) pontban egyezik meg az (E) evolvenssel, míg az (Ex) görbének az osztókörön belül vagy kívül fekvő összes pontjai eltérnek az (E) evolvenstöl és pedig annál jobban, minél nagyobb az alkalmazott gördülőív és a kiszámított osztókör sugarai közötti különbség. A szabályos (W) osztókörhöz tartozó (G) alapkörhöz képest az (Ex) görbe természetesen nem evolvens és még kevésbbé szabályos foggörbe, miért is egy hasonló osztású tetszésszerinti ellenkeréknek sem hasonló módon előállított, sem helyes evolvensprofiljaival nem működhetik össze szabályosan. Azonban ismeretes, hogy nagyobb sebességekkel összemőködő kerekeknél már az elméletileg helyes alaktól való elenyésző csekély eltérések a hajtott kerekek járásában Az evolvensfogazások előállítására szolgáló ismert, az úgynevezett legördülő eljárás szerint és fogasrúdalakú szerszám segélyével dolgozó gépeken, melyeknél a kölcsönös legördülőmozgás a megmunkálandó kerék és a fogasrúdalakú szerszám között azáltal idéztetik elő, hogy egy, a kerékkel szilárdan összekötött (R) gördülőív egy (L) vonalzón (1. ábra) legördülésre kényszeríttetik, mint ismeretes, csak azon esetekben kapunk elméletileg helyes evolvensszelvényeket, melyekben a gördülőív sugara pontosan egyenlő nagy a számításból adódó mindenkori alkotó osztókör sugarával. Minthogy azonban egyrészt az osztókör a megmunkálandó kerék fogszámához, osztásához és bekapaszkodási szögéhez képest bármely tetszésszerinti nagysággal bírhat, másrészt pedig csak korlátolt számú, fokozatos nagyságú gördülőív áll rendelkezésre, ennekfolytán általában oly gördülőíveket kell alkalmazni, melyek sugara nagyobb vagy kisebb a kiszámított osztókörök sugaránál. Emellett rendszerint olymódon járnak el, hogy a gördülőív középpontját addig eltolják, míg a gördülőív áz (L) vonalzót azon (8) pontban érinti, amelyben azt a kiszámított helyes osztókör érintené. A kerék és a f