62108. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet valamely lengő testen fölfüggesztett inga egyensúlyi helyzetének föntartására
I Az (n) mennyiség;, az (N) mennyiségre nézve föntebb megadott előjelszabálynak megfelelően, pozitívnak tekintendő, ha az (a6) mágnesállvány fölső pólusa északi pólus, amint az a gerjesztő áramnak az 1. ábrába berajzolt nyíl irányának megfelel és negatívnak, ha a fölső pólus déli pólus. Ha most föltesszük, hogy az (a5) és (f3) armatúratekercselések úgy vannak összekötve, hogy a pozitiv irányban folyó áram az (f3) armaturatekercselésnek az (aő) mágnesállvány fölső pólussarúja alatt fekvő részében épúgy, mint az (a5) armaturatekereselésnek a (c2) mágnesállvány íölső pólussarúja alatt fekvő részében az (U) tengely pozitiv irányában folyik, az (e) mennyiség az (n) mennyiség pozitiv értékénél, amint az az 1. ábrából kitűnik, az (F2) segédinga föltételezett mozgási állapotban negatív értelmű. Ha ellenben az (a5) és (f3) armaturatekercselések úgy vannak kapcsolva, hogy a pozitiv irányban folyó áram az (f3) armaiurae e N . <p0 • X ~~ — s A (c2, a5) induktor által az (A) főingára gyakorolt (m„) nyomaték az (Ni)) szorzattal arányos; és pedig az arányossági tényező, melyet jelöljünk (c)-vel, csak a választott mértékegységektől függ. Minthogy a nyomaték az (N) mennyiség egy pozitiv értéknél az óramutató mozgási irányában forogva hat, tehát pozitívnak tekintendő, ezért M, c. N . i 12 teendő. Az (a6, f3) induktornál, ha az (n) mennyiség pozitiv és az (a5) és (f3) armaturatekercselések egyenlően vannak kapcsolva, a számítás alapjául szolgáló föltételek mellett az áram és az elektromotoros erő a vizsgált pillanatban (mint valamely elektromotornál) ellenkező értelműek; az induktor tehát (c, n, i) nagyságú nyomatékot gyakorol a,z (F2) segédingára, mely a segédinga mozgásának irányában hat, tehát a segédinga föltételezett mozgási állapotánál pozitívnak j tekercselésnek az (a6) mágnesállvány fölső | pólussaruja alatt fekvő részében az (U) tenj gely negatív irányában folyik, jikkor az (e) mennyiség az (n) mennyiség pozitiv értéknél pozitiv értelmű. Az előjelek figyelembe vétele mellett tehát kell, hogy _ d <p e = + n -Tt: legyen, ahol a fölső előjel az (a5) és (f3) armaturatekercselések először említett, az alsó előjel pedig azok utóbb említett kapcsolására érvényes. Az alábbiakban a rövidség kedveért az először említett kapcsolás esetében azt fogjuk mondani, hogy az armaturatekercselések egyenlően vannak kapcsolva, az utóbb említett kapcsolás esetében pedig, hogy azok ellenkezően vannak kapcsolva. Ha az (a5, f3, Npl) áramkör ellenállást ;-val jelöljük, az (i) áramerősségre vonatkozólag a következő kifejezést nyerjük: cos . a . cos . 1. t. -jd 9 Xt 11 Mu + M'u = c (N 4- n) N.<p0 . X. tekintendő. Ennek folytán tehát a kölcsönhatás törvénye értelmében az induktor által az (A) főingára gyakorolt (m'u) nyomatéknak, mely absolut értékét tekintve ép oly nagy, mint a segédingára gyakorolt nyomaték. negatívnak kell lennie. Kapjuk tehát, hogy M'u = — c. n . i Ha az (a5) és (f3) armaturatekercselések ellenkezően vannak kapcsolva, akkor, amint nem nehéz belátni, megfordítva: a segédingára gyakorolt nyomaték lesz negativ és a főingára gyakorolt nyomaték' pozitiv. Az armaturatekercselések kapcsolási módjának figyelembe vételével tehát M'u = + c . n . i teendő. A 12. egyenlet tekintetbe vételével tehát Mu + M'u = C. (N + n).i vagy, ha (i) helyett a 11. egyenletből nyert értéket helyettesítjük be, a (N n) n djp ; ' dT . COS . «.COS.X . t + 13
