62092. lajstromszámú szabadalom • Kommutalóberendezés dinamógépek számára

kontaktuslamellája közé kapcsoltatnak és a főáram részére való elvezetések adott esetben csúszógyűrűk segélyével létesíttetnek. A vezetők vagy tekercsek, melyek az egyensúlyozó ellenfeszültségeket szolgáltatják, a horgonytekercselés és a kefék közé is kapcsolhatók, vagy több eszköznek az ellensúlyozására való alkalmazásánál egy részük a kefék elé és másik részük a kontaktuslamellák közé kapcsolhatók. Az utóbb említett, kondenzátorokkal és indukciós tekercsekkel biró elrendezés a 6. ábrán példaképen van föltüntetve, hol kilenc kefe van a nyugvó négypólusú horgonyhoz kapcsolva. A kommutálóberendezés alkatrészei az előző ábrákhoz hasonlóan vannak jelölve és pedig (2) és (3) jelöli a keféket, (4, 5. és 9, 10) az áramfordító lamellapárjait melyekhez a segédgépnek csupán jelzett, indukált (6) és (11) tekercsei vannak kötve. A (19) és (20) kondenzátorok ag (1) horgonytekercselés és a (2, 3) kefék között fekszenek. Az éppen fordításban lévő horgonytekercset 0 jelzi. A forgó (8) és (13) mezőmágnesek a horgonynak átalakító gyanánt való használatánál oly forgómező által helyettesíthetők, melyet többfázisú áram gerjeszt. A kondenzátoroknak itt is az a föladata, hogy a kommutálás áramkörében rezonanciát állítsanak elő, mialatt a segédgépnek egy, az árammal egyazon fázisú feszültségalkotót kell szolgáltatnia, hogy az ohmikus ellenállásokból származó potenciakülönbségek és adott esetben más wattfeszültségek is egyensúlyban tartassanak. Az utóbb említett feszültségalkotók helyes megválasz-. tása mellett lehetővé válik mindegyik esetben az áramfordítás legcélszerűbb folyamatát létrehozni, pl. a koszinusfüggvény szerint, melynek egy szinusalakú reaktanziafeszűltség felel meg, vagy pedig pl. egy a 7. ábrán föltüntetett (i) áramgörbe szerint, melynek kezdete és vége igen lapos. A fokozatosan kiinduló és végződő (e) feszűltséggörbe a kommutálás szempontjából rendkívül előnyös és szimmetrikus alakja folytán szintén lehetővé teszi a kapacitás hatásos alkalmazását. E példánál a (d) vonal körülbelül a kommutáló áramkörnek az ohmikus ellenállásokból eredő potenciakülömbségeit jelöli. Ami az áramfordítás folyamára való behatást illeti, az illető feszültségalkotó az áramfordító alkatrészek különleges foganatosítása által is helyettesíthető, vagy támogatható. Ha a reaktanziafeszültségek egyensúlyozásának megtörténte után csupán az átmeneti- és vezetékellenállások lennének meghatározhatók, akkor a közönséges négyszögletes érintkezési fölületekkel biró kefék és lamellák használatánál az áramfordítás vonala ellentétesen lenne görbítve, mint a 7. ábrán, azaz az egyenesvonalú áramfordítás vonalához képest homorú lenne. Ebben az esetben a kezdetnél és a befejezésnél az áramkülönbségek és így a reaktanziafeszültségek szükségtelen nagyok lennének. Ha azonban előnyös alakú domború áramgörbét akarunk elérni (7. ábra), akkor a kefék vagy a lamellák keresztmetszetalakját a föl- és lefutó élek felé meggörbítjük vagy egyenesvonalúan megvékonyítjuk úgy, hogy az átmeneti ellenállás az élérintkezéstől kezdve egészen a teljes fölfekvésig sokkal gyorsabban csökkenik, mint a közönséges keresztmetszet mellett. A kefék és lamellák közötti érintkezési fölületnek ezen különleges alakjai pl. a 8., 9. és 10. ábrában vannak föltüntetve. A 8. ábra szerinti alaknál az átmeneti ellenállás a csúcsos (1' vagy 3') éltől a (2'—4') közép felé az érintkezési hosszúság négyzetéhez fordított viszonyban fog csökkeni, míg a 9. ábra szerinti alaknál még gyorsabb mértékben. Hogy a kefék és lamellák egyenlőtlen érintkezési tartamát és egyenlőtlen kopását elkerüljük, előnyös a keresztmetszetalakot a (2'—4') középvonalhoz képest unszimetrikusra készíteni, pl. oly módon, mint ezt a 10. ábra mutatja. A keresztmetszet alakítása helyett a keféknek vagy lamelláknak egyenlőtlen, és pedig az élektől a közép felé nagyobbodó sűrűsége és vezetőképessége által is ugyanazon hatást érhetjük el, pl. olymódon, hogy a keféket rétegenként különböző vezetőképességű szén- és fémkeverékekből állítjuk elő.