62050. lajstromszámú szabadalom • A hordfölületek beeső szögének önműködő változtatásával és magmaradó összenyomás középponttal bíró aeroplán

- 4 -nak erejével egyenlő és másfelől ha a mellékszárny-erőnyomatéka és a szárnyerő nyomatéka egymással egyenlő. Ebben az esetben a mellékszárny fölhajtó ereje úgy viszonylik a szárny fölhajtó erejéhez, mint a mellékszárny fölülete a szárny föliile­téhez. Tehát az az állandó erő, mely az egyen­közényt derékszögű négyszöggé iparkodik átalakítani, egyúttal a mellékszárny hord­eiejét fogja jelképezni, mely utóbbi viszont a szárny horderejének biztosítását teszi lehetővé. Tehát a léghajós a jármű sebességétől függetlenül nagyobb-kisebb horderőt bizto­síthat, az egyenközény-erőnek növelése vagy csökkentése által úgy, hogy a röpülő­gép teljesen vízszintes helyzetének megtar­tása mellett föl- vagy leszállhat. Vízszintes irányban is röpülhet és pedig az elvitt összsúly szerint kisebb-nagyobb sebes­séggel. Az indulásnál tehát a repülőgép csak akkor szállhat föl, ha a két szárnyrendszer egyenlő összfölhajtó erejének összege ele­gendő, hogy a jármű súlyát fölemelje. Ha a léghajós a magassági kormányt használja az emelkedéshez, úgy a szárnyaknak az emelkedési irányhoz képest mért beeső szögét mérnők és fordítva, midőn a leszál­lásról van szó. Midőn azonban a jármű-vezető a föl- és leszálláshoz magassági kormányát nem akarja használni és arra helyez súlyt, hogy vízszintesen maradva, emelkedjék, úgy elégséges volna egy kézi emelő segélyével az egyenközény feszültségét megfelelően beállítani és pedig olyképpen, hogy az előbbi esetben a feszültség nagyobb, a má­sodik esetben azonban kisebb legyen. Ugyancsak ezen feszültségnek csökken­tése, ill. növelése teszi lehetővé, hogy a léghajós a sebességet igen lényeges mér­tékben változtathatja, ill. több vagy ke­vesebb súlyt vihet magával, föltéve, hogy a mótor elég erős. Ha a két szárnynak beeső szöge nem egyenlő, ami azt mutatja, hogy az egyik szárnyat érő áramlat erősebb, mint a másik szárnyra ható, úgy a két szárnynak össz­fölhajtó ereje egymással egyenlő, azonban mindegyik szárnynak haladási ellentállása különböző volna, a járműnek tehát törek­vése volna a legnagyobb ellentallás felé fordulni. Az egyenes út megtartására a léghajós az oldalkormányt használná, oly célból, hogy a nevezett ellentállást ki­egyenlítse. A fent leírt aeroplán két egymással ellen­tétes irányban forgó hajtócsa varral lehet ellátva, melyek konaxiálisan vannak elren­dezve, hogy minden pörgettyűhatást ki­küszöböljünk. Az aeroplána csavarok forgási sebességének irányváltoztatására szolgáló berendezéssel is lehet fölszerelve. A találmány tárgyának azon része, amely a mellékszárnyból és a rúgókkal ellátott egyenközényből áll, a szokásos aeroplánok hátsó részén alkalmazható, hogy nagyobb és aránylag önműködő stabilitást bizto­sítsunk. SZABADALMI IGÉNY. A hordfölületek beeső szögének önműködő változtatásával és megmaradó össznyo­más-középponttal bíró aeroplán, azáltal jellemezve, hogy mindegyik, az aeroplán­állványtól oldalt kiinduló tengelyen lazán alkalmazott (B) hordszárny az utóbbinak hátsó része alatt elrendezett (C) mellék­szárnnyal van ellátva, mely (JJ') lengő karok segélyével a (B) szárnyon oly­képpen van elrendezve, hogy a mellék­szárny, a szárny és a (JJ') lengőkarok egyenközényt képeznek, mimellett a lengőkarok beállítható rúgók segélyével előrehuzatnak. (1 rajzlap melléklettel.) PAILAS RÉ8ZVÉNYTARfiA8ÁQ NYOMDÁJA BUDAPESTEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom