62011. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

fa -faató, Vezetékéré pedig a (31) péckfek-Szolgálnak, melyek a külső zárhomlokfálakon és •a belső (32) közfalon mennek keresztül. Az ezen közfal mögött lévő (28) zárókilincs <29) tengelyével együtt szabadon forgatható, súlyánál fogva azonban szabad végével mindig lefelé esni iparkodik, oly célból, hogy a zárat a 3. ábrán föltüntetett izárt helyzetében rögzítse, vagyis a nyílást, melyen a (30) kengyelnek (31) pecke keresetül megy, zárva tartsa. Hogy tehát' a tókapcsolót elforgathassuk a (28) zárókilincset a kulcs segélyével meg kell emelnünk és az (L) emeltyűt megemelt kilincsnél elmozgatnunk. A szétkapcsolásnak megtörténte után az (L) emeltyűt eleresztjük, mire ez az (E) rugónak a (D) villára és (K) ' tokra gyakorolt nyomása következtében önműködően eredeti helyzetébe visszatér. Mi• helyt a kikapcsoló és azzal együtt a (30) kengyel és a (31) pecek is eredeti helyzetébe visszatért, a (28) kilincs lefelé elforog, miáltal a peceknek nyílását elzárja és így a zárat is önműködően zárva tartja. A kocsiknak összekapcsolása két kocsinak összeütközésénél megy végbe. Ekkor az egyik kocsinak (A) kapcsolókerete a másik kapcsolókeretre csúszik rá, mikor is a fölső keretnek (B) kampója az alsó keretnek (C) haránttagja fölött elmozog és utóbbi mögé jutva lefelé elforog, s ezáltal a két kocsit egymással összekapcsolja. . A kocsikat kézzel kapcsoljuk szét és pedig a következőképen: Miután az (M) zárat kinyitottuk és ezáltal a már leírt módon az (L) kikapcsolót szabaddá tettük, utóbbit (26) tengelye körül elforgatjuk úgy, hogy annak belső vége a (K) tokot hátrafelé tolja. A (K) tokkal együtt a (D) villa is hátrafelé mozog úgy, hogy a (C) haránttag, mely a villával együtt az (A) keretnek kivágásában •eltolódik, a (11) lépcsőjére a (9) fogóval támaszkodó (B) kampót elereszti, mely ennek következtében lefelé csúszik. A kocsik ezáltal szétkapcsoltatnak, mivel a (B) kampó •ebben a .helyzetében (10) tengelye körül forgatható anélkül, hogy ezen forgatást a haránttag gátolaá. » A jelen találmány tárgyát képező kocsikapcaoló hasonló kapcsolókkal szémben a következő előnyökkel bír: A kapcsolókészülék jélén- új felfüggesztési módja és vezetése következtében elég nagy szilárdság mellett minden irányban sókkal nagyobb elaszticitással bír, a kapcsolókeretnek egyetlen darabból való Éiképzése pedig azonos szilárdság mellett a keretnek súlyát csökkenti, a gyákrabban előforduló töréseknek elejét veszi és a szerkezetet egyszerűsbíti. Annak a lehetősége, hogy a kéret a szükség esetén oldalt kilengethető, a vasúti üzemeszköznek helyi viszonyai által megadott követelmények következtében igeü lényeges. A szétkapcsolószerkezet, melynél egy egyszerű rúgónélküli (D) villa és egyetlen (E) rúgó van alkalmazva, melynek • hatása következtében a szerkezeti részek önműködően hatnak, lehetővé teszi, hogy a szétkapcsolást eszközölhetjük anélkül, hogy ezáltal az egyes részeknek 'biztos működése és sziládsága szenvedne. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsoló azáltal jellemezve, hogy az (A) kapcsolókeret egyetlen részből van kiképezve, és egy (14) tengely körül elforgatható, melylyel a kocsihoz van erősítve oly célból, hogy a keretet a kocsinak oly másik kocsival való összekapcsolásánál, mely nincsen ugyanolyan kapcsolókészül ékkel ellátva, oldalt kilengethessük. 2. Az 1. alatt igényelt vasúti kocsikapcsolónak egy kiviteli alakja azáltal jellemezve, hogy az (A) kapcsolókeretet az összkapcsolásnál helyzetében J egy bedugható (15) pecek vagy hasonló tartja meg, mely a kapcsolókereten és a fölfüggesztő (F) kereten megy keresztül, míg az (A) keretet működésen kívüli helyzetében egyrészt ugyanaz a fönti pecek, másrészt pedig egy az (A) keretben alkalmazott (K) toknak csapja tartja meg, mely a kapcsolókeretnek (C) haránttagjára ható (D) villának (20) kivágásában mozgatható el. 3. Az 1. alatt igényelt vasúti kocsikapcsolónak egy kiviteli alakja azáltal jelle-