62005. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémből való söröshordók belső bevonatának előállítására

nek, melyeken át a szénsav, különösen magasabb hőmérsékleten eltávozik. Annak, hogy a felsorolt jelentős előnyök dacára a fémből való söröshordók a jelenleg forgalomban lévő fahordókat nem tudták kiszorítani, magyarázata az, hogy a fémbordókat mostanáig nem sikerült minden tekintetben kifogástalan belső burkolattal ellátni. A pasztörizálási célokra szolgáló fémhordókat a belső fölületükön zománccal, lakkal, vagy ónnal kezelik; dacára ennek, mint a tapasztalat mutatta, ezen pasztörizálóedényeknél a vas ízét nem lehet elkerülni, mivel hajszálrepedések keletkeznek, melyeken át a sör a fémfallal érintkezésbe kerül. Ha azon országok fogyasztói, ahová a pasztörizált sört exportálják, a sör fémízének lehetőségével jobb hiányával meg is vannak elégedve, azón fogyasztási területen, ahol a sör fahordókban szállítható, a fahordóknak fémhordókkal való helyettesítése csak akkor jöbet tekintetbe, ha a fémízt minden körülményak között megfelelő belső bevonattal hatásosan elkerüljük. Mindenekelőtt közelfekvőnek látszik a fémből való söröshordókat a fahordóknál ismert szurokbevonattal ellátni. Pasztörizálási célokra a szurokbevonat azért nem alkalmas, mert a szurok a pasztörizálási hőmérsékleten (65—75° C) már lágyulni kezd; ezen hátrány oly fémhordóknál, melyekben pasztörizálás nem történik, elesik. Dacára ennek, mostanáig nem voltak képesek a fémhordókat olymódon szurokkal bevonni, hogy a sör fémízét biztonsággal elkerülhessék, mert az ilyen edények szállításánál kitűnt, hogy a szurokban kis hajszálrepedések keletkeznek, melyeken át a sör a vassal érintkezésbe kerül. A jelen találmány tárgyát képező eljárás szerint sikerül a fémhordókat olyan szurokbevonattal ellátni, melyek a forgalom kívánalmainak a legteljesebb mértékben megfelelnek. Ezen eredményt azáltal érjük el, hogy a szurokbevonatot egy kösbensőréteggel, pl. a fémhordók belső kezelésére használatos egy vagy több ismert bevonattal, tehát vagy tűzálló lakkal vagy valamely beégethető ós magas hőmérsékleten (170ö

) nem változó festékkel vagy fém-, pl. ónbevonattal egyesítjük. Az eljárás ezen foganatosítási alakjánál a lakkot, illetve a festéket előbb a hordó belső oldalára pl. hengergetés által fölvisszük és megszárítjuk vagy beégetjük; ón fölhasználásánál azt egyedül vezetjük be a hordóba, fölhevítjük, egyenletes elosztás után lehűtjük és a szurokkal való kezelést csak azután végezzük. A szurok és ón együttes alkalmazásából még az a különös előny is származik, hogy az ón a körülbelül 170° hőmérsékletű szurokkal az érintkezési fölületen ráolvasztás következtében vegyül, miáltal a szurokrét^g tartósága lényegesen fokozódik. A szurok a közbenső rétegen erősebben tapad, mint a vason és ha a szurokrétegben repedések keletkeznek, a közbenső réteg a sörnek a vassal való közvetlen érintkezését megakadályozza. Ahelyett, hogy a szurokréteget egy közbensőréteggel együttesen alkalmaznék, ezen kombinációt több közbenső réteggel is létesíthetjük. Ebben az esetben pl. a következő sorrend látszik célszerűnek: szurok, lakk, ón, vas. A lakk, illetve a festék és ón sorrendjét azonban meg is lehet fordítani. Az eljárás egy további változata abban áll, hogy ugyanazon anyagból két közbenső réteget alkalmazunk. Két lakkrétegnek a vas és a külső szurokréteg között való alkalmazásánál ajánlatos a vassal szomszédos lakkréteget 100—200° C közötti hőmérsékleten beégetni. Végül az eljárás egy további változatánál a szurokréteg kelyett paraffinréteget alkalmazhatunk olymódon, hogy a paraffinréteget egy vagy több ugyanazon vagy különböző anyagból való réteggel a fémfaltól elválasztjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás fémből való söröshordók belső bevonatának előállítására, azáltal jel-