61961. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrzőberendezés az iránytűállások távolba való átvitelére szolgáló vezetékrendszerben föllépő hibák jelzésére

don az iránytű-állásoknak a bolometrikus elv szerint történő távolba való átvitelénél egy relaist alkalmaztak & főiránytűnek a bolometer besugárzására szolgáló lámpája az u. n. üzemlámpa áramköre számára, továbbá egy második relaist a bolometer áramköre számára és egy harmadik relaist mellékiránytűkben lévő elektromágnes áramköre számára. Ezen relaisk két, a mellékiránytűben elrendezett fehér és vörös jelzőlámpára voltak behatással, melyek közül az első a normális üzemállapotnak felel meg, az utóbbi ellenben az említett három áramkör egyikében föllépő árammentesség jelzésére szolgál. Ha egy főiránytűhöz négy mellékiránytű volt kapcsolva, úgy összesen hat relaisre volt szükség az iránytű állásoknak a távolba való átvitelére szolgáló telep ellenőrzése céljából. A nagyszámú relais elrendezése mindig igen terhes volt, mivel egyrészt mindenekelőtt a telep lesz azáltal;

igen bonyolult és másrészt mert a kontaktusrelaisk által ismét új hibaforrások keletkeznek. Ezen elrendezés hátránya még az is, hogy a jelzőlámpák kiolvadása maga is ismét egy külön lámpaellenőrzést tesz szükségessé. Mindezen hátrányok találmányunk szerint azáltal küszöböltetnek ki, hogy az ellenőrzendő áramok egy része az általuk táplált készülékek megfelelő összekapcsolása által egyesíttetik ügy, hogy több relaist egyetlenegy helyettesíti és hogy ezen relais ismét az ellenőrzendő áramkörök egyikének befolyásolására szolgál. Ezáltal sok relaist takarítunk meg. Mert ha az előbbi esetben, pl. három ellenőrzendő áramkör számára, három relais volt szükséges és most az áramkörök közül kettőt egy áramkörré egyesítünk és ezen áramkör számára egy relaist alkalmazunk, mely normális állapotban a harmadik áramkört működésbe hozza, akkor a szükséges relaisk számát háromról egyre csökkentettük. Találmányunk a relaisk számának a leírt módon való csökkentésén kívül azon további gondolatban áll, hogy a több relaist pótló egyetlen relais által a mellékiránytűben lévő elektromágnes áramkörét hagyjuk befolyásoltatni és hogy egy ezen mágnes által működésbe hozott jelzőberendezést alkalmazunk, mely ezek után csak akkor lép működésbe, ha a relais az elektromágnes áramkörét zárva tartja, azaz, ha a relais által ellenőrzött készülékeken áram folyik keresztül és ha még azon második föltétel is teljesítve van, hogy az elektromágnes áramköre maga nincs zavarva. Ezen kontaktusberendezés tehát megmutatja, vájjon valamennyi ellenőrzendő áramkör egyidejűleg érintetlen-e. Találmányunkat a továbbiakban egy foganatosítási példával világítjuk meg, mely az iránytűállásoknak az ismert bolometrikus elven alapuló, távolba yaló átvitelére szolgál. A rajzon (L) a főiránytű besugárzó lámpáját, (G) a bolometert jelöli. Utóbbi négy egyenlő részből áll, melyek a (Wl, W2, W3 és W4) előrekapcsolt ellenállásokkal ismert módon kettős Wheatstone-kapcsolásban vannak, melynek hidágába a mellékiránytű mozgó (8) tekercsei vannak kapcsolva. A mellékiránytű mozgó részén ismert módon egy kivágással biró (a rajzon nem ábrázolt) ernyő van elrendezve, mely a besugárzó lámpa fényét a rács legnagyobb része felé letompítja, és csak a kivágáson keresztül enged a rács egy kis részére fénysugarat. A mellékiránytű elforgatásakor tehát a rács különböző részei fognak besugároztatni és ezáltal a Wheatstone-féle kettős híd különböző ágaiban lévő ellenállások fognak megváltozni. Ily módon a mellékiránytű mozgórendszere változó áramokkal fog tápláltatni úgy, hogy az, az (E) elektromágnes befolyása alatt, egy a főrózsa állásával változó és pedig evvel egyenlő helyzetet vesz föl. A besugárzólámpa és a rács, melyek eddig különválasztott áramkörökben feküdtek, találmányunk szerint sorba (egymásután) kapcsoltatnak és a (B) egyenáramforrásból tápláltatnak. Ezen áramkörbe kapcsoltatik még az (Jl) relais, mely ha áram járjaát, a (K) kontaktust zárja, mely a mellékiránytű (E) lektreomágnesének ugyancsak a (B) áratr