61944. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékabroncs járművek számára

fl, dl) helyzetbe kerülnek, két gördülő mozgásra vezethető vissza, az egyik a (b) tengely gördülése az (f) darabon, a másik a (d) tengely gördülése az (f) darabon, a két gördülés pedig egyidejűleg megy végbe. Ha a 11. ábra fölső részében, ahol a (d) tengely ©1 van hagyva, föltételezzük, hogy az (f) darab az (A) nyíl irányában. forog a szilárdnak! föltételezett (b) tengely körül', ©zen mozgás közben az (f) darab a (b) tengelyen gördül, érintkezési pontjuk pedig (l)-től (2) felé halad; ha föltételezzük, hogy ugyanezen, ábra alsó részében, ahol a (b) tengely van elhagyva, az (f) darab forog a szilárdnak föltételelezett (d) tengely körül az (A) nyíl irányár tan, ezen mozgás közben az (f) darab a ,d) tengelyen gördüli, érintkezési pontjuk pedig (3)-tól (4) felé halad. Ez a két mozgás azonban egyidejű lehet, mert az (f) darabnak ugyanazon értelemben végbemenő forgását tételezi föl és együtthatása a (b, f„ d) darabokat a (bl, f 1, dl) helyzetbe hozza. Megjegyzendő azonban, hogy csakis a föntebb említett elrendezéseknek együttes alkalmazása esetén következik be a kettős gördülés. Ha ugyanis az (f) darabnak két támaízfölülete nem egy körön fekszik, akkor a (b) és (d) tengelyekkel1

való érintkezési pontokon átmenő merőlegesek (12. ábra) nem fognak mindig egymás meghosszabbításába esni, és bizonyos mérvű .gördülés után az egyensúlyi helyzet megszűnik, mert a (P2) és a (Q) erők egymás meghosszabbításába eső irányba törekszenek jutni s ezért csak csúszva fognak egyensúlyi helyzetbe Ikerülhetni. Ha a tengelyek az (a) és (c) darabokhoz képest elfordulhatnak, akkor természetesen forgásuk közben csúszó súrlódás lép föl. Ugyancsak természetes, hogy a tengelyeknek az (f) darab támaszfölületeihez csak egyszerűen hozzátámaszkodniok szabad. Hogy kimutassuk a jelzett relatív viszonyok szükséges voltát, tételezzük föl, hogy két központos körívalakú támaszföliiletekköl ellátott darab ahelyett, hogy az (f) darabot helyettesítené, az (a) vagy (c) darabok egyikét helyettesíti, amint ez a 13. ábrán a második esetre vonatkozr | tatva látható, (amelynél az erő magára az (f) darabra hlat, a reakcióerők pedig a tengelyekre és laz egyensúlyi helyzet a 8. ábrának felel meg. A 13. ábrán látható, hogy az (u) darab elmozgása következtében a (b, és (d) tengelyek egymással ellentétes irányban forogtok. Ha ezen tengelyek az (u) darab két támaszfölüleitén gördülnek, az (u) darab az (u2) helyzetbe, a tengelyek pedig a (d2) helyzetbe jutnák. %z azonban nem egyensúlyi helyzet, mert a tengelyeknek a körre gyakorolt reakcicerőiből származó erő az eredeti erő irányába esik. Az (u) darab tehát csúszás útján az (ul) egyensúlyi helyzetbe jut, a tengelyek pedig a (dl) helyzetbe jutnak. A gyakorlatban ez a csúszás és a forgások egyidejűleg1

és rendkívül kicsiny határok között mennek végbe, ami megfelel a forgótengelyek csúszó súrlódásának, melyet ezek támaszfölületük egy pontján végeznek. ' Megemlítendő, hogy ismeretesek ugyan teljesen kerek szemekből álló láncok, amelyek a kettős gördülés első föltételének megfelelnének, de olyanok, amelyek a már említett másik két föltételt is kielégítenék, eddig nem alkalmaztattak és ennélfogva az ebből származó előnyök sem voltak ismeretesek. Ily láncok egyes szemei ugyanis vagy két tengellyel vagy két láncszemmel kapcsolódnak; ha az erő vagy a reakció ia tengelyre vagy a szomszédos láncszemre hat, ez az illető, szilárdnak föltételezett láncszemhez képest elforog, tehát az egyik föltétel nincsen teljesítve; ha pedig az erő vagy ia reakció magára a láncszemre hat, a legutóbb leírt eset áll be, amikor is az egyes darabok relatív helyzete niem kedvező és nem, állhat elő gördülés. A kerek szemekből álló láncok tehát jelenlegi alkalmaztatásuk különböző eseteiben nem szüntetik meg a csúszó elmozgásckat. Ezután rátérünk azon berendezés leírására, melyet a találmány értelmében •• az 1. ábra szerinti (a) darab helyettesítésére al-