61930. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mindenféle oldatok, különösen cukoroldatok koncentrálására fagyasztás, kihatás és elpárologtatás útján

(4) hűtőbe, melyben az oldat fagyási hőmérsékletéhez igen közel eső hőmérsékletre hül le; a hűtőből az oldat a hőszigetelő falakkal ellátott (5) fagyasztó teknőkbejut, melyekben vízszintesen elrendezett (előnyösen két ellenkező irányban járó) (6) dob forog és az oldatba majdnem egészen bemerül. A (6) dob belsejében a hűtőközeg kering, minek folytán a doboknak (nagy hőkicserélő fölület létesítése végett előnyösen hullámos) köpenyfölületeire a fagyott oldat vékony rétege rakódik le, melyet az acélból készült (7) kaparok folytonosan leszednek és (föl nem tüntetett) végtelen heveder vagy tetszőleges más berendezés a (8) kihajtó medencékbe szállít, melyek az (5) teknő oldalán vagy bármely más alkalmas helyen vannak elrendezve. Az (5, 6) készülékek helyett természetesen bármily más berendezés alkalmazható, melyben a hőkicserélő fölületre tapadt jeget folytonosan eltávolítjuk; alkalmazhatunk /például forgó oldalfölületekkel biró függélyes teknőket, melyeket kívülről hűtünk és amelyek a teknő oldalfalának megfelelő alakú, belső függőleges, forgó kaparókkal vannak fölszerelve. Ezen kaparókafc mindaddig működtetjük, míg a teknőben jégkristályokból álló elég sűrű pép nem képződik, melyet a (8) kihajtó medencékbe ürítünk ki. Ezen medencékben a jégkristályok között lévő oldható anyagok rendszeres kihajtása megy végbe, mely az említett korábbi szabadalmaimban van ismertetve. A levet ily módon annyira koncentráljuk, hogy 20—25% cukrot tartalmaz. A (8) medencék feneke lyukasztott úgy,' hogy a koncentráltabb oldat lefolyhatik; ezen oldat a (9) gyűjtőtartályba jut. A hőmérséklet növekedésével a (8) medencékből kiömlő folyadék koncentrációja csökken; ezután a (8) medencék fokozatosan gyöngébb oldatát a (10) csövek útján a kis (11) tartályok sorozatába vezetjük, melyekben az oldatot alacsony hőmérsékleten tartjuk, hogy vele később oly sorrendben, melyben kiömlött, a fokozatos művelettel a létől elválasztott jégkristályokat a közöttük lévő oldható anyagok rendszeres kihajtása céljából mossuk. A (9) tartályban lévő koncentráltabb oldat az (5) teknőhöz hasonló további (12) fagyasztó teknőbe jut; a megfelelő kaparók által (az előbbivel azonos módon) leszedett fagyott massza a (13) kihajtó medencékbe jut, melyekben azt a jégtől különválasztjuk ; mindinkább híguló kihajtó oldat — úgy mint előbb — a (11) tartályokhoz hasonló és ugyanoly módon működő (14) tartályokba ömlik. A (13) medencékből kifolyó koncentráltabb oldat 40-^45% cukrot tartalmaz és térfogata nem nagyobb, mint az eredetinek kb. negyed része. Az ily módon koncentrált és csökkentett térfogatú lé a (15) medencébe jut, melyben azt alacsony hőmérsékletnél végbemenő oxidáló útján újból derítjük és (16) tartányban dekantáljuk vagy szűrjük, mire az az első (2) hőkicserélő készülékbe visszatér, melyben az, mint előbb, újból fölmelegszik ezután a mésszel való kezelésre szolgáló (17) medencébe, a (18) szűrőbe, a (19) szaturáló medencébe és a (20) szűrőbe, végül pedig a (21) vákuumkon centrálóba ömlik. Ezen (21) koncentráló készülékek mindegyike zárt szekrény (3. ábra), melynek kettős fenekében 40 vagy 50° C. víz kering; ezen víz, amint említettük, a gázmotor stb. köpenyéből vagy a gőzgép kondenzátorából származik és ezután a (22) kígyócsövön áthaladva végül a (23) kondenzátorba jut, melynek kibocsátó részén az tetszőleges berendezésben fogható föl, mely alkalmas arra, hogy azt a hűtő gép kondenzátorába ós ezután a mótor hűtőjébe visszavezesse. Nagyon fontos az, hogy a lé szintje a koncentráló készülékben állandó legyen, ami bármely jól ismert szerkezet segítségével könnyen elérhető. Az ekként nagyon alacsony hőmérsékletnél elpárologtatott lé igen tiszta és világos színű. Ha szőllőről vagy más gyümölcsről van szó, a kívánt termékeket a szőllő- vagy gyümölcsszörp alakjában kapjuk meg, ha pedig cukorról van szó, a terméket azután rendes módon kezeljük, hogy kristályos cukrot kapjunk,