61896. lajstromszámú szabadalom • Megállóhelyjelző
— 2 — í. és ». ábra részleteket tüntetnek föl. Az (A) tok fölső részében az oldalfalakon megerősített és előre hajló (a) szögietvassineken kicserélhető keret nyugszik, mely áll a ib) födéllemezből és az ennek alsó oldalán megerősített L'-alakú (e) vagányokból; a (c) vágányoknak nyitott oldalai egymás felé vannak fordítva. Ugyanily szerkezetű keret nyugszik a tok alsó részében a hátrafelé lejtő (al) síneken. A (c) vágányok a megállóhelyek neveit tartalmazó táblák szogalakúan tört vezetékpályájának szárai. A (B) táblák, amint a 3. ábrán latható. a idi oldalcsapokkal vannak ellátva. Ezen «•sápok az L'-alakú vágányokba nyúlnak be és a pályából való kitérítésüket a vágányokon lévő (ei ütközők, illetőleg a csapvégeken lévő i f) megvastagítások akadályozzák meg. A keret hossza a benne elhelyezendő és közvetlenül egymás mögött függő táblák számától függ. Hogy a táblák a keret szállítása közben ki ne csúszhassanak, a (b) födéllemez mellső része a (g) csuklós léc | gyanánt van kiképezve és lefelé nyúló (h) karmokkal van ellátva. A fogantyúval ellátott és a (b) fedéllemezen vezetett (i) retesz által a (g) csuklós léc működési helyzetében rögzíthető, amint a 4. ábra mutatja, melyen a keret fölülnézete látható. Ugyanezen retesz által a (g) csuklós léc fölcsappantott helyzetében is rögzíthető, amennyiben a retesz mellső vége a csuklós léc mélyedésébe kapaszkodik. A keret alsó oldalán elül alkalmazott horogalakú (k) ütközők, melyek az (a) szögletvassineknek egy-egy mélyedésébe kapaszkodnak, a keret lecsúszását gátolják meg. Az (A) toknak lecsappantható (Al)meliső részében a pálya legközelebbi folytatását az (1) vezetékdarab képezi; ennek (m)csúszóíölületének végénél a fogazott (p) akasztókorong van úgy elrendezve, hogy a korong előrehajtásánál mindenkor csak egy (B) tábJa, melynek csapjai a fogközökbe kapaszkodnak, haladhat át. Az akasztókorongot a kétkarú (o) zárókilincs működteti, mely az akasztókorongon alkalmazott (n) fogkoszorúval ismert módon kapcsolódik, miközben, amint az 5. ábrán látható, az (ol) forgás-1 pont körül lengő (o) kettős kilincset a rúgóhatás alatt álló (<[) fegyverzet befolyásolja, mely a (C) elektromágnessel oly módon működik közre, hogy minden egyes áramzárásí]ál és a (q) fegyverzetnek ezáltal okozott vonzásánál az épen az akasztókorong i hatáskörében levő tábla saját súlya által I csapjának nyomása útján az (n) kilincskereket elforgatja. Az (1) vezetékdarabon továbbá a mozgatj ható fs) pályarész van alkalmazva, mely a j (t) horoggal együtt a szilárd (u) pont körül | lengő kétkarú emelőt képez. A (t) korog az (lj vezetékdarab mellső (v) élével oly módon kapcsolódik, hogy az ide érkező (Bi tábla csapját a (w) rúgó által segítve fogva i tartja. I A (v) éltől kezdődik az (A) toknak föl! csappantható (Al) mellső részében alkalma{ zott, rézsutosan lefelé és hátra hajló (D) I nézőnyílás. A (B) tábla vágánya a nézőnyí- I lás rézsútos fekvésének megfelelően a (vi éltől kezdve az alsó keret által képezett vágány csatlakozásáig az (x) vezetékdarabban folytatódik. A (g) csuklós lécnek a fönt fekvő kerethez képest való rögzítésére alkalmazott vezérelt berendezés áll az (y) haránttengelyen elrendezett görbített (z) pecekből. mely a csuklós léc (zl) fülébe kapaszkodik. Az (yt tengely a rajta és az ( A) tok oldalfalán kívül elrendezett (E) kézi forgattyú segítségével forgatható. A megállóhelyjelző működési és kezelési módja a következő : Az (A) tok fölső (a) síneire az (Ali mellső résznek az (F) csuklócsap körül való lecsappautása után a megállóhelyek neveit tartalmazó, kellő számú táblával töltött és zárt keretet tolunk. Eközben arra kell gondot fordítani, hogy a görbített (z) pecek a (g) csuklós lécnek megfelelő (zl) fülébe jusson. Ezután az alsó (al) szögletvassinekre üres keretet tolunk nyitott (g) csuklós léccel (1. ábra). Az (Al) tokrészt fölcsappantjuk és a (H) fülekbe kapaszkodó (Gr) horog által zárjuk.
