61774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyfrekvenciájú áramok előállítására

(m, n)-szer, ha pedig van, akkor a közös osztóval való osztás eredménye adja meg az egy fordulat alatt való ismétlődés számát. Ha tehát pl. közös osztójuk nincs, akkor a mágnesmező össznagyságával fordulatonként (m, n) frekvenciával fog ingadozni és a mágnesmezőtekercselésekben oly feszültségeket fog létesíteni, melyeknek frekvenciája a pólusszámok négyzetének felel meg, tehát fordulatonként (m, n) két frekvenciájú áramokat. Igen alkalmas foganatosítási alakot nyerhetünk, ha a rajzban, ahelyett pl. hogy mint ott, csak az (s) státortekercseket, mindkét státor- és ró tortekercset, pl. a (k—1) és (m—n) kapcsok: által egymással párhuzamosan vagy seriesüen kapcsolnék össze az (e) egyenáramforrással, mimellett akkor a státorban egy 14-pólusú, a rotorban pedig egy tízpólusú mágnesmező állíttatnék elő, melyek bármelyike, eredő hatása által, egy a föntebbi többfázisúan indukált rótortekercselés visszahatásához hasonló, de ennél erősebb ingadozást létesítene. Ezen ingadozások természetesen itt is először amplitúdójúk tekintetében még tetemesen kisebbek magánál a fő mágnes mezőnél, emellett azonban az előállított elektromotoros erő itt is a mágnesmező-ingadozások amplitúdója és a frekvencia sorozata által van megadva, a többire nézve pedig itt is áll minden,' amit föntebb elmondottunk. A mágnesmezöket, ha vasat tartalmaznak, ezen esetben is meg kell osztani és a gerjesztő áramforrásokat az áramelvezetések ellen alkalmas módon fékezni. Hasonló módon a frekvencia itt is a gép építési módja által van meghatározva és, ha egyidejűleg kondenzátorokat is alkalmazunk, akkor ezek itt is főkép a gépben előállított ingadozás amplitúdójának erősbítésére szolgálnak. A leírt hatást a fönti példánál, a státor- és rótorpólusoknak a különböző pólusszámból eredő különböző pólusosztása által érjük el, azért természetesen analóg eredményt érnénk el akkor is, ha nem a pólusszámot vennők különbözőnek, hanem csak a pólusosztásokat vinnők ki különbözőképen, pl. a státoruak vagy rotornak pólusait egy fölváltva nagyobb és kisebb osztással és így tovább. Ajánlatos továbbá a mágnesmezőtekercseléseket mint egymásra következő pólustekercseléseket kiképezni, mivel ezáltal más különböző hatások mellett a mágnesmezőingadozások azon két állás között, ahol két egynevű, ill. két különnevű pólustengelye összeesik, erősebbek lesznek. Azonkívül lehet természetesen alkalmas pólusalakok által a mágnesmező-elosztásnak is alkalmas^ többé-kevésbbé egyenlőtlen elrendezést adni, vagy pedig azt is elérhetjük, hogy ugyanazon gép több, különböző frekvenciájú ingadozás létesítésére legyen használható. A státor- és rótorpólusokat lehet ugyanazon, vagy különböző gerjesztő áramforrásokhoz kapcsolni. A státorpólusokat lehet a rótorpólusokhoz seriesben vagy párhuzamosan kapcsolni. A státornak, ill. rotornak egyes pólusait lehet egymás között seriesbe vagy párhuzamosan kapcsolni. Utóbbinak az az előnye, hogy az egyes pólusok, ingadozásainak amplitúdói egymás között kiegyenlítődnek és ezért az egyes pólusokban végbemenő vastelítésnek egyenlő maximális értéke mellett az összmágnesmező-ingadozás amplitúdója megnagyobbítható. A gép gerjesztésére akár egyen-, akár váltakozóáram használható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás nagy frekvenciájú áramok előállítására, azáltal jellemezve, hogy ezeket, egy gép mágnesmezejének ingadozásai létesítik, ahol is ez ingadozásokat a gép státorán vagy rótorán alkalmas módon elrendezett, többfázisúan indukált tekercselés visszahatása hozza létre, mely utóbbinak különböző fázisú tekercsei közvetlenül, vagy pedig valamely segédáramkörön át egymással párhuzamosan vannak kapcsolva úgy, hogy az egyes tekercsek közt keletkező kiegyenlítő áramok a kis frekvenciájú mágnesmező-ingadozásokat leszorítják és csak az egyes tekercsek fáziskülönbözősége által meghatározott nagy frekvenciájú