61750. lajstromszámú szabadalom • Berendezés dinamógépek önműködő szabályozására

- 3 -lyozóel lenállást és (K) egy kis fékezőkataraktot jelöl. Ha már most pl. a forgásszám vagy a terhelés változása által a (G) gép feszültsége emelkedik, akkor az (E) szolenoidban a vasmag fölhuzatik és ezáltal a (d) emeltyűnek nyugalmi helyzete a tengelytől eltávolíttatik. Ezáltal a tengely minden körülfordulata alatt rövidebb lesz a rövidzárlat tartama (a tengely tetszés szerint egy kis elektromotor által vagy egy közlőműről hajtható). A rövidzárlat tartamának megrövidítése folytán a szabályozóellenállás növeltetik, ami ismét a gép feszültségét megfelelően csökkenti, azaz a kívánt szabályozást eredményezi. Emellett a (J) kéziszabályozónak célja az, hogy az önműködő szabályozót támogassa és esetleg beállítsa, míg a (K) katarakt arra szolgál, hogy a (d) emeltyű túlságos lengését, különösen nyugalmi helyzetén túl való kilengését megakadályozza. Az 5. ábra egy forgóáramú, nagyfeszültségű dinamógép feszültségszabályozására való gyakorlati alkalmazást mutatja, az emellett esetleg szükségessé váló számos kombinációval. Ezen ábrán a részek megjelölésére a 2. ábrán választott betűk megtartattak. (G) jelöli az egyenáramú gerjesztőgépet, (H) ennek gerjesztőtekercsét, míg (L) a forgóáramú generátort és (g) és (h) a hozzátartozó gyüjtősineket. (M) egy második szolenoidot jelöl, mely az áramerősség által közvetlenül vagy az (N) áramtranszformátoron át befolyásolva, egy távvezetéken esetleg föllépő feszültségcsökkenést kompenzál. Ezt a szolenoidot az (E) szolenoid egy másod tekercse, vagy azáltal is helyettesíthető, hogy az (E) szolenoid egy ismert keveréktransz'formátorszerkezet segélyével tápláltatik. (0) egy feszültségtranszformátort jelöl, hogy az (E) szolenoidot ne kellessen közvetlenül nagyfeszültségű árammal táplálni. (J, k) és (1) beállítóellenállásokat jelölnek, melyek az egész rendszernek kézzel a kellő szabályozásra való beállítására szolgálnak. Végül (P) egy, a gerjesztőfeszültség által befolyásolt szolenoidot jelöl, mely a (d) emeltyű (e) forgáspontjának helyzetét változtatja és ezáltal a közvetve működő regulátorok ismert visszavezetőelvét valósítja meg. Ez a visszavezetés az adott esetben, valamint egyáltalán idegengerjesztésnél célszerű, hogy az utánhatás által előr idézett «túlszabályozás)) és az ezzel összefüggő «lengés» a szabályozásban megakadályoztassák. Magától értetődik, hogy a (B) tengely forgásszáma az összes gyakorlati alkalmazásoknál oly nagyra veendő, hogy a szabályozóellenállás időközönkinti ki- és bekapcsolása által a szabályozandó gép feszültségében az undulációk többé ne váljanak érezhetőkké. Dinamógépek feszültségszabályozásánál a mágnesmezők tehetetlensége következtében, mint ezt a többi gyorsszabályozó rendszereknél tett tapasztalatok mutatják, elegendő percenként néhány száz lengés, hogy ezt a célt elérjük. Végül világos, hogy a spirálalakú (D) tárcsa más alkalmas alakú tárcsa által, valamint az (E, M) és (P) szolenoidok alkalmasan szerkesztett elektromágnesek által is helyettesíthetők ós hogy az undulálóellenállás időnkinti rövidenzárása egy, a spirálalakú tárcsa által működtetett relais bekapcsolása útján is történhetik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés dinamógépeknek egy, a gerjesztőáramkörbe fölváltva be- és kikapcsolt ellenállás által való önműködő szabályozására, jellemezve azáltal, hogy az (A) ellenállás föl van osztva és egy kommutátor lamelláihoz van kötve és a kommutátor forgásánál a kommutátoron csúszó (a) kefék, illetve helytálló kommutátor mellett forgó kefék által fokozatosan be- és kikapcsoltatik és emellett egy forgó (D) kontaktustárcsa által időnként rövidenzáratik, mimellett a rövidzárlat időtartama [(E), illetve (E) és (M) szolenoidok által] a dinamógép szabályozandó feszültsége vagy áramerőssége útján befolyásoltatik oly célból, hogy a szikraképződés a szabályozókontaktusokon megakadályoztassák.