61599. lajstromszámú szabadalom • Átvivő-relé multiplextávíró berendezésekhez

Megjelent líll.'i. évi november lió 4-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 61599'. szám. Vll/j. OSZTÁLY. Átvivő-relé multiplextáviróberendezésekhez. N. C. HEISLER & GIE. ELEKTROMECHAN1SCHE UND TELEPHON FABRIK A.-G. CÉG SZENT-PÉTERVÁROTT. A bejelentés napja 1912 november hó 23-ika. A találmány tárgya átvivő-relé, amely az eddig ismeretes mozgó és helytálló mechanikai átvivőszerkezetek helyettesítésére van hivatva és amely multiplex-táviróberendezéseknél átkapcsolások, közbekapcsolások, ideiglenes vagy más összeköttetések létesítésére szolgál, mimellett általában, mint minden más polarizált relé alkalmazható. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát tevő relé egy foganatosítási alakja példaképen van föltüntetve. A relé lényegileg az (A) elektromágnesből áll, ennek (a, al) pólussarui között a (B) horgony leng. A (B) horgony a két (N, S) és (NI, Sl) permanens mágnes révén polarizálva van és tengely körül forog, vagy pedig csúcsos csapágyazás révén a (D) vasrúdra van szerelve, amely a két mágnest egymással összeköti. A (B) horgony fölső végéhez az (E) kontaktuslemezrúgó van erősítve, amelyen a (b, bl) kontaktusok ülnek. A (b, bl) kontaktusok a készülék szekrényéhez erősített (C, Cl) kontaktusokra támaszkodhatnak. A relé csévéi tetszés szerint a készülék kapcsolási módjának megfelelően egyszerű vagy kettős tekercseléssel lehetnek ellátva. A találmány tárgya az eddig ismeretes szerkezetektől előnyösen jelentős és alább részletezett szerkezeti kiképzések tekinteté ben különbözik. Az egyes alkatrészeknek a találmány tárgyát tevő elrendezése folytán a relé lapos alakot nyer, amely kevés helyet szükségei. A relé ezenkívül nagymértékben semleges és mindkét oldalon biztos kontaktust ad, tekintet nélkül tekercseiben esetről-esetre uralkodó áramállapotra. Ezt a (B) horgony számára elrendezett (E) rúgó révén érjük el, amely hajlékonysága folytán megengedi, hogy a horgony a pólussarukhoz tapadva maradjon, miáltal a lehető legszorosabb és legerőteljesebb fölfekvést biztosítjuk a (b) és (C), valamint (bl) és (Cl) kontaktusok között. A horgony forgási pontja, az (a, al) pólussaruk között és a helytálló (c, cl) kontaktusok között akképen fekszik a középen, hogy az említett részek távolsága a forgási ponttól megközelítőleg egyenlő, mimellett sokkal biztosabb kontaktuszáródást érünk el, mint az eddig ismeretes reléknél. A kontaktusrúgó által a helytálló kontaktusokra kifejtett nyomás egyenlő a horgony és a polussaruk között föllépő vonzóerővel, míg az eddig ismeretes berendezéseknél az a nyomás, amellyel a kontaktusok egymáshoz szorulnak, körül-