61386. lajstromszámú szabadalom • Szövöttárú papírból és eljárás annak előállítására

Megjelent 1913. évi október hó 1 l-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 61386. szám XIV/b. OSZTÁLY. Szövött árú papírból és eljárás előállítására. AKTIENGESELLSCHAFT FÜR GARNFABRIKATION CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1912 december hó 17-ike. Elsőbbsége 1911 december hó 19-ike. A jelen találmány tárgya szövött árú, kifeszítéskor önmaguktól sodródó papir-, amelynek vetülékei hosszirányban ráncolt, vagy cellulóza-csíkok, További tárgya a találmánynak egy eljárás ilyen szövött árú előállítására. Eddig is előállítottak fonalakat papírból vagy cellulózából többféle ismert eljárás szerint, amit rendszerint úgy végeztek, • hogy a széles papírszalagot késekkel vagy vízsugarakkal csíkokra osztották, amely csíkokat azután szalagcsévékre tekercselték föl és a szokásos módon a fonóorsó forgatása révén egyenletes kerek fonallá so'dorták össze. Az ily módon készült fonalakkal azonban nem sikerült háncsszövetek, mint japán gyékények, falborítók és effélék utánzatait előállítani. Az utánzatok mindig csak fölötte tökéletlenek maradtak, mert az alkalmazott kerek fonállal sohasem lehetett a háncsszövet vagy gyékény sajátszerűségét sem külső tekintetében, sem egyebekben elérni. A kerek papir- vagy cellulózafonalak eme hátrányát az említett vagy hasonló szövetek készítésénél a jelen találmány értelmében úgy küszöböljük ki, hogy a papírcsíkot először hosszirányban ráncoljuk és azután a ráncolt csíkot minden sodrás nélkül csévéljük. A fölcsévélt, hosszirányban összeráncolt fonál lefejtés közben önmagától sajátszerű sodratot kap, ami a háncsszerű benyomást még erősbíti. Az összeráncolt papir- vagy cellulózacsíkoknak ez a sodrata annak a szövésnél vetülékfonalként való közvetlen földolgozása közben sem vész el, mert a vetülék a szövet és a cséve között mindig feszül némileg, s ennek következtében nem sodródhatik vissza. Hogy a hosszirányban már összeráncolt papírcsík a csévéről való lefejtésekor csakugyan sodródik, az az alábbi példából is kitűnik. Ha egy kötelet köralakban meghajlítva, több egymáson nyugvó tekervényben a földön fölállítunk és azután nem vízszintes síkban szedjük le, hanem függőlegesen vagy közel függőlegesen emeljük, akkor önmagától bizonyos sodratot kap. Ez következik be az új eljárásnál is, amenynyiben a hosszirányban összeráncolt csíkot nem ugyanazon értelemben fejtjük le a csévéről, ahogyan föltekercseltük, hanem a cséve tengelye irányában vagy megközelítőleg ilyen irányban. A hosszirányban ráncolt papircsík, ha az