61304. lajstromszámú szabadalom • Frikciós ejtő kalapács

— 2 -irányban pontosan beállíthatjuk és helyze­tükben szükség esetén oldalsó ékekkel is biztosíthatjuk. A matrica megerősítésére egyébként egy (13) fecskefarkalakú horony is alkalmazható az acélfejen, mint a rajzon példaképen a kisebb kalapács alatt lát­hatjuk. A (7) csőtartók fölső végükön a frikciós hajtóműnek elhelyezésére szolgáló (14) szupportot hordják a találmány szerint ugyancsak javított kivitelben. Az acélbó vagy kovácsolt vasból való (14) tartólap amely a (15) és (16) szíjak számára áttöré sekkel, a (6) rudakkal és a (7) csövekkel való összeköttetés céljából pedig alúl rá­szögecselt (17) és (18) karmantyúkkal van ellátva, fölül az ugyancsak' szögeeselés út­ján rögzített (19) csapágy bakoknak fölvéte­lére szolgál és alátámasztó tartóinak, vala­mint a terhelő bakoknak leírt elrendezése folytán aránylag vékony lehet. A csapágybakokba a (20) tengdly szilár­dan be van ágyazva, míg a (21) tengely foroghat ós hajtására, illetőleg a kellő pil­lanatban való kikapcsolására a (22, 23) ékelt és laza szíjdobok szolgálnak. A (21) tengelyre két különböző átmérőjű (24) és (25) fogaskerék van fölékelve, amelyek az álló tengelyre forgathatóan szerelt, nálok nagyobb (24') és (25') fogaskerekekkel kap­bsolódnak; a két fogaskerékpárnak tehát különböző áttétele van és a (24') fogas­keréknek nagyobb a fordulatszáma, mint a (25') kereké. A nagyobb (24') és (25') fogas­kerekek a (26) és (27) frikciós hengerekkel együtt az álló (20) tengelyre föltolt hü­velyre vannak fölékelve úgy, hogy az álló tengelyen velük együtt különböző sebesség­gel forognak; ha tehát a (28) dörzshenge­rekkel a (15) vagy a (16) szíjat a (26) vagy a (27) frikciós hengerekre rászorítjuk, az utóbbiak a (29) vagy a (30) ütőkost (kala­pácsot) fölemelik és pedig az utóbbit az áttételük arányában az előbbinél lassabban úgy, hogy a (29) kalapáccsal percenkint több ütést mérhetünk, mint a (30) kalapács­csal, ami a találmánybeli javításoknak szin­tén egyik végcélja. A kalapácsok vezérlése a (28) dörzshen­gereknek a (31) kézi emeltyűkkel való ide­oda mozgatásával történik, amely emeltyűk a (32) rudazat révén állanak a dörzshen­gerekkel kapcsolatban. Ha a (28) dörzshen­gert a neki megfelelő frikciós hengerhez odaszorítjuk, úgy az illető kalapács föl­emelkedik, ha pedig eltávolítjuk tőle, a ka­lapács leesik. A (2) acélfej alkalmazásával a kalapács ütőképessége is nagyon fokozódik, mert a matricák többé nem a puha öntöttvason, hanem kemény és szilárd acélon feküsz­nek föl. A (6) vezetőrudaknak az (1) acélfejbe való szilárd megerősítése a (33) ékekkel történik, míg fölül, mint már említettük, a (14) tartólapra rászögecselt (17) karman­tyúkkal vagy acélsarúkkal erősítjük meg. A találmány szerint végül a kalapácsokat üzemen kívül vagy a matricák behelyezé­sének idejére kitámasztó (34) bakok is köz­vetlenül a (2) acélfejbe vannak ágyazva. Megjegyezzük még, hogy az ülőtőkének, úgy az alsó része, mint pedig a fölső része külön-külön is több részből állhat. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Frikciós ejtőkalapács, jellemezve azáltal hogy az üllőtőke két vagy több részből és pedig a célszerűen öntött acélból vagy kovácsolt vasból való fölső részből vagy részekből és a célszerűen öntött­vasból való alsó részből, iletőleg alsó részekből áll, amely részek zsugorodó gyűrűkkel vannak egyetlen egésszé összefoglalva. 2. Az 1. pontban igényelt frikciós ejtőkala­pács kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az állványzat csőtartói alul az ülőtőke fölső részének fülein át az alsó rész saruiba vannak vezetve és itt rög­zítés céljából ólommal vagy más anyag­gal vannak körülöntve, a'fülekben pe­dig ékekkel vagy állítócsavarokkal van­nak megerősítve. 3. Az 1. pontban igényelt frikciós ejtő­kalapács kiviteli alakjá, azáltal jelle­mezve, hogy az egyes kalapácsokat ve­zető rudak, valamint a kitámasztásukra szolgáló bakok és matricák, illetőleg az

Next

/
Oldalképek
Tartalom