61304. lajstromszámú szabadalom • Frikciós ejtő kalapács

— 2 -irányban pontosan beállíthatjuk és helyzetükben szükség esetén oldalsó ékekkel is biztosíthatjuk. A matrica megerősítésére egyébként egy (13) fecskefarkalakú horony is alkalmazható az acélfejen, mint a rajzon példaképen a kisebb kalapács alatt láthatjuk. A (7) csőtartók fölső végükön a frikciós hajtóműnek elhelyezésére szolgáló (14) szupportot hordják a találmány szerint ugyancsak javított kivitelben. Az acélbó vagy kovácsolt vasból való (14) tartólap amely a (15) és (16) szíjak számára áttöré sekkel, a (6) rudakkal és a (7) csövekkel való összeköttetés céljából pedig alúl rászögecselt (17) és (18) karmantyúkkal van ellátva, fölül az ugyancsak' szögeeselés útján rögzített (19) csapágy bakoknak fölvételére szolgál és alátámasztó tartóinak, valamint a terhelő bakoknak leírt elrendezése folytán aránylag vékony lehet. A csapágybakokba a (20) tengdly szilárdan be van ágyazva, míg a (21) tengely foroghat ós hajtására, illetőleg a kellő pillanatban való kikapcsolására a (22, 23) ékelt és laza szíjdobok szolgálnak. A (21) tengelyre két különböző átmérőjű (24) és (25) fogaskerék van fölékelve, amelyek az álló tengelyre forgathatóan szerelt, nálok nagyobb (24') és (25') fogaskerekekkel kapbsolódnak; a két fogaskerékpárnak tehát különböző áttétele van és a (24') fogaskeréknek nagyobb a fordulatszáma, mint a (25') kereké. A nagyobb (24') és (25') fogaskerekek a (26) és (27) frikciós hengerekkel együtt az álló (20) tengelyre föltolt hüvelyre vannak fölékelve úgy, hogy az álló tengelyen velük együtt különböző sebességgel forognak; ha tehát a (28) dörzshengerekkel a (15) vagy a (16) szíjat a (26) vagy a (27) frikciós hengerekre rászorítjuk, az utóbbiak a (29) vagy a (30) ütőkost (kalapácsot) fölemelik és pedig az utóbbit az áttételük arányában az előbbinél lassabban úgy, hogy a (29) kalapáccsal percenkint több ütést mérhetünk, mint a (30) kalapácscsal, ami a találmánybeli javításoknak szintén egyik végcélja. A kalapácsok vezérlése a (28) dörzshengereknek a (31) kézi emeltyűkkel való ideoda mozgatásával történik, amely emeltyűk a (32) rudazat révén állanak a dörzshengerekkel kapcsolatban. Ha a (28) dörzshengert a neki megfelelő frikciós hengerhez odaszorítjuk, úgy az illető kalapács fölemelkedik, ha pedig eltávolítjuk tőle, a kalapács leesik. A (2) acélfej alkalmazásával a kalapács ütőképessége is nagyon fokozódik, mert a matricák többé nem a puha öntöttvason, hanem kemény és szilárd acélon feküsznek föl. A (6) vezetőrudaknak az (1) acélfejbe való szilárd megerősítése a (33) ékekkel történik, míg fölül, mint már említettük, a (14) tartólapra rászögecselt (17) karmantyúkkal vagy acélsarúkkal erősítjük meg. A találmány szerint végül a kalapácsokat üzemen kívül vagy a matricák behelyezésének idejére kitámasztó (34) bakok is közvetlenül a (2) acélfejbe vannak ágyazva. Megjegyezzük még, hogy az ülőtőkének, úgy az alsó része, mint pedig a fölső része külön-külön is több részből állhat. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Frikciós ejtőkalapács, jellemezve azáltal hogy az üllőtőke két vagy több részből és pedig a célszerűen öntött acélból vagy kovácsolt vasból való fölső részből vagy részekből és a célszerűen öntöttvasból való alsó részből, iletőleg alsó részekből áll, amely részek zsugorodó gyűrűkkel vannak egyetlen egésszé összefoglalva. 2. Az 1. pontban igényelt frikciós ejtőkalapács kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az állványzat csőtartói alul az ülőtőke fölső részének fülein át az alsó rész saruiba vannak vezetve és itt rögzítés céljából ólommal vagy más anyaggal vannak körülöntve, a'fülekben pedig ékekkel vagy állítócsavarokkal vannak megerősítve. 3. Az 1. pontban igényelt frikciós ejtőkalapács kiviteli alakjá, azáltal jellemezve, hogy az egyes kalapácsokat vezető rudak, valamint a kitámasztásukra szolgáló bakok és matricák, illetőleg az