61293. lajstromszámú szabadalom • Chlórozó eljárás és berendezés

mellett a kívülről jövő napfény szabályozására (83), ill. (84) függönyök vannak elrendezve. ' A készülék működési módja a következőkben foglalható össze: Miután megfelelő mennyiségű szénhydrogént elhelyeztünk az (5) tartányban, megindítjuk a (4) szivattyút és állandó áramlásban tartjuk a szénhydrogéneket az (1) abBzörbcióstornyon keresztül. Ezen áramlás sebessége a szivattyú kellő beállítása által szabályozható. Azután a (11) palackokból a klórgázt vezetjük be, mimellett annak mennyiségét a kéziszelepek beállítása által szabályozhatjuk. A kellő gázmennyiség abból állapítható meg, hogy az utolsó üvegcsősorozaton a szénhydrogének sárgás színezése teljesen eltűnik. Minthogy a klór ábszorbciója teljesen sötét kamrában, t. i. az (1) toronyban megy végbe, ez az abszorbció befejezést nyer, mielőtt még a klórozás kezdetét venné. Ennélfogva az abszorbció tartama alatt egyáltalában nem kell robbanás veszélyétől tartani. Ez rendkívül fontos, minthogy a gőzök jelenlétében esetleg beálló robbanás igen nagy károkat okozhat. Éppen ebből az okból úgy van berendezve a készülék, hogy a folyadék fölött szabad tér ne maradjon s így a reakció csak olyan kamrában mehessen végbe, amelyben a gázok vagy gőzök nem gyűlhetnek össze. Miután az abszorbeió megtörtént, a klórt tartalmazó szénhydrogének lefelé haladnak az üvegcsöveken keresztül, ahol a klórozás napfény vagy kék fény behatása alatt megy végbe és a klórozott szénhydrogének az (5) tartányba vezettetnek. Ami sósavgáz a reakció tartama alatt vagy a folyadéknak az (5) tartányba való bevezetése után esetleg keletkezhetett, az elvezettetik a (30) csövön egy az elgőzösített szénhydrogének visszavezetésére szolgáló kondenzátorokon keresztül egy abszorbciós toronyba, amelyben a sósavgáz átszűrődő vízáramban abszorbeáltatik és a szénhydrogéngőzök egy további mennyisége kondenzáltatik. Az abszorbeált sósavgázokat tartalmazó víz azután az (5) tartányba vezettetik, amelyben a szénhydrogének tömegébe fecskendeztetik oly célból, hogy a szénhydrogének az azokban abszorbeált összes klórgázt fölvegyék és egyszersmind az (5) tartányban lévő szénhydrogénekben és klórszénhydrogéaekben még oldatban visszamaradó sósav eltávolíttassak. A sósavat tartalmazó víz ugyanis szintén tartalmazhat klórgázt, amely a reakció folyamat alatt fölszabadult és az (5) tartányból belekerült A (36) abszorbciós toronyba kerülő klórgáz egy része az (1) abszorbciós torony fölső részéből is eredhet, amelyből az abszorbeálatlan klórgáz egy csővezetékben keresztül az (5) tartány fölső részébe vezettetett. A folyadék, amel$ ilykép a (36) torony fenekéről az (5) tartányba vezettetik, még a (36) torony és a (40) kondenzátoron túl kondenzált folyadékokat is tartalmazza. Ami gáz nem kondenzáltatok a kondenzátorban, bevezettetik a gőzgyűjtőbe, amelyben a kondenzálatlan szénhydrogéngőzök a kerosin vagy hasonló szénhydrogén tömegében abszorbeáltatik, mely utóbbi a (49) csövön időnként lebocsáttatik. Ami gáz vagy gőz még visszamaradt, most már a (48) csövön a szabadba vezettetik. Az (5) tartányból a sósavat tartalmazó összegyülemlő víz állandóan elvezettetik a (70) gyűjtőtartányba, amelynek fenekéről állandóan kifolyhat a (72) csövön keresztül. Az (5) tartányban összegyűlt szénhydrogéneket és klórszénhydrogéneket addig cirkuláltatjuk az (1) tornyon és az üvegcsövekeü keresztül, míg csak a klórozás kellő fokát el nem értük. A berendezés működésének első stádiumában monoklór és diklórsubstituciós termékek keverékét kapjuk együttesen kismennyiségű változatlan szénhydrogénekkel. A kezelés további folyamán ezenfölül kevés magasabb substituciós termék is keletkezik. Ha csak mono- vagy diklór substituciós termékeket akarunk kapni, akkor a berendezést csak addig működtetjük, míg a szénhydrogéneknek körülbelül a fele "klóroztatott. Az eljárást ekkor beszüntetjük és a klórozott szénhydrogéneket az (5) tartányból a (27) csapon lefejtjük. A találmány természetesen a leírttól eltérőleg is sokféleképen foganatosítható anélkül, hogy a találmány irányelvétől eltérnénk.