61269. lajstromszámú szabadalom • Visszaállítható váltóállító szerkezet

- 2 — legkedvezőbb (s) támadóemeltyűkar adódik ki, arai éppen a váltó azon helyzetének felel meg, melyben a jármű a váltó megnyitásánál a csúcsain tövéhez egész közel támad és ezért aránylag csekély erővel hathat a tolórúdra. Az állítószerkezet középhelyzete felé a támadóemeltyű karja fokozatosan csökken, míg a középállásban (3. ábra) (b) minimumát éri el. Ez azonban teljesen a váltóra ható támadási emeltyű karja változásának felel meg, mivel a jármű mindig kedvezőbb áttételi viszonnyal hathat az (8) tolórúdra, mennél jobban nyomul előre a csúcssin csúcsa felé. Ha az állító szerkezetet rúgós váltó állítására használjuk, akkor a váltó végállásaiban a csúcssinek rúgófesziiltsége állandóan az (8) folórúdra hat és az a törekvése, hogy az állító szerkezetet középhelyzetbe hozza. Ez a nyomatok a drótvezeték esetleges törésénél veszélyes lehet, mivel ez esetben a váltó önműködően állna be középhelyzetébe. Ezen veszélyes nyomaték ellensúlyozására az állítószerkezet oly berendezéssel bír, mely a váltó minden végállásában mindig a csúcssinek feszültségével szemben működik és így azt kifelé, azaz a drótkötélre hatálytalanná teszi. Ez a berendezés lényegében rugóból áll, mely állandóan az egyik, vagy a másik irányban a tolórúdra, az állító korongra, vagy közvetlenül csúessinekre hat, A 2., 3., 4. ábrákban ezen berendezésnek egy példaképeni foganatosítási alakja az állító szerkezet két végállásában és a középállásban van föltüntetve. Az (8) tolórúdon (i) csap van megerősítve. A (g) vezetőrúd, mely a forgathatóan ágyazott (h) orsónak furatán megy át és az (S) tolórúd (i) csapjához van kapcsolva. Az (i) csap és a támaszpont gyanánt szolgáló (h) orsó közé (f) rúgó van beiktatva. Az állítószerkezet baloldali végállásában (2. ábra) a csúcssineknek az a törekvése, hogy a tolórúdat jobbfelé húzzák, míg az (f) rúgó ellenkező irányban hat a tolórúdra és így a csúcssinek feszültségével szemben működik és azt semlegesíti, illetőleg kifelé hatálytalanná teszi. Az állítószerkezet állításánál az (f) rúgó tolókomponense gyanánt az (S) tolórúd hosszirányában ható erő mindinkább csökken, mivel a (g) vezetőrúd az állító szerkezet középhelyzete felé, a tolórúd hosszirányához képest mindinkább meredekebb állásban állásba kerül, míg végül a középhelyzetben a tolórúdra merőlegesen állj (3. ábra). A tolórúdnak középhelyzetén túl való eltolása által a (g) vezetőrúd is túlmegy függélyes helyzetén úgy, hogy az (f) rúgó most ellenkező irányban hat az (8) tolórúdra (4. ábra) és ezáltal ismét a csúcssin-feszültséggel szemben működik, mivel a csúcssinek a váltó ebben a helyzetben azzal a törekvéssel bírnak, hogy a tolórúdat balra toljuk. Az 5. ábrában a berendezésnek oly foganatosítási alakja van föl tüntetve, melynél az (f) rúgó ismét az (S) tolórúdra hat, azonban nem közvetlenül, hanem az (e) és (el) helytálló tengelyek körül forgatható (C) és (Cl) átvivő szervek (kengyelek) segélyével, mely utóbbiak a tolórúdra erősített (z, zl) görgőkkel vagy csapokkal működnek együtt. Az (f) rugónak (b) és (bl) támadási pontjai a (C) és (Cl) átvivó kengyeleken emellett úgy vannak elrendezve, hogy a rúgó mindig csak a tolórúddal együtt működő átvivő kengyelre hathat forgatólag, a míg nem működő átvivő kengyel támadási pontja holt pont helyzete alatt vagy úgy, hogy a helytálló (a) vagy (al) ütközőhöz szoríttatik. A könnyebb áttekinthetőség céljából a rajzban az (R) állítókorong átvivő szerveivel nincs föltüntetve. Ez a berendezés azonban fönt ismertetett kivitelben a leírt módon alkalmazható. A (Cl) átvivő kengyel (5. ábra) körülfogja a jobboldali végállásban lévő (8) tolórúdnak (zl) görgőjét és az (f) rúgó a (cl) átvivőkengyelt az óramutató járásának irányában igyekszik elforgatni, miáltal a rúgófeszültség a tolórúdra is átvitetik. A (C) átvivő szerv rúgótámasztási (b) pontja ellenben az állítószerkezet. ezen helyzetében holtponthelj'zete alatt van, miáltal az (f) rúgó a (C) átvivő kengyelre is az óramű-