61197. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő szerkezet levehető kerekekhez

Midőn a kilincs ki van akasztva, akkor esetleg «szabad» fölirattal jelezhető, hogy a kilincs a fogakkal nincs kapcsolatban. Midőn az (a) kilincs bütyke a külső agy fogaiba kapaszkodik, vagyis a zárógyűrű lecsavarását gátolja, ezen helyzetében egy a (b) tokon keresztülhatoló, vagy a kilincs egy részébe nyúló ék, s a szög vagy csavaT segélyével rögzíthető. (Ezen részek a rajzon nincsenek föltüntetve). Az ék, s a szög, vagy csavar feje vagy egyéb része olykép alakítható, hogy az (f) kulcsnak a zárógyűrűre való rádugása gátoltassék, míg ezen ék, sasszög, vagy csavar nincs eltávolítva. A 6—9. ábrák szerinti kiviteli alakoknál csak az (a) kilincsre ható (t) rúgó fekszik a (b) tokban, az (a) kilincs pedig a (c) zárógyűrűbe van bemélyítve (8., 9. ábrák) és egy kinyúló (w) toldattal ellátva. A (b) tok egyik oldalán az (x) üreg van (8. ábra), melyben a (w) toldat 1 nyúlványa van vezetve. Az (a) kilincs eltávolítása céljából csak a (b) tokot kell levenni, mire a kilincs a zárógyűrűből kiemelhető. A 6. ábra szerint a kilincs működtetésére szolgáló (f) kulcs (g) karimadarabbal van ellátva, mely midőn az (f) kulccsal a (c) zárógyűrűt lecsavarjuk, először az (a) kilincset szorítja le és azután a (b) tok (2) végébe fogózik. Ha a kulcsot ellenkező irányban akarjuk forgatni, akkor a (g) karimadarabot a (b) tok átellenes (3) végéhez illesztjük, (szaggatott vonallal rajzolt helyzet), amikor az az (a) kilincsre nem gyakorol hatást. A 7. ábra szerint az (a) kilincs maga szolgál ütköző gyanánt, melynek az (f) kulcs (g) karimadarabja akkor fekszik neki, midőn azt a (c) gyűrű lecsavarása végett elforgatjuk. Az (a) kilincs és (g) karimadarab egymással érintkező fölületei olykép vannak alakítva, hogy mdőn az (f) kulcs (g) karimadarabja az (a) kilincsre nyomást gyakorol, az utóbbi az (e) külső agy (d) fogaiból kiakasztatik. Ezen két utóbbi kivitelnél a «biztosítva» fölirat a zárógyűrűn van alkalmazva és addig látható, míg a kilincs normális helyzetében van, illetőleg midőn a fogakba kapaszkodik és láthatatlan, midőn a kilincs leszoríttatik. Az utóbbi esetben egy esetleges «szabad» fölirattal a kilincs leszorítása jelezhető. Egyéb jelzések is alkalmazhatók így pl. zöld és vörös szinű jelzések rendezhetők el, melyek közül a zöld akkor látható, midőn a kilincs a fogakba kapaszkodik és a vörös -akkor, midőn a kilincs ki van akasztva. A gyűrűalakú kulcs helyett ezen kiviteleknél C-alakú kulcs is használható és a kilincs rögzítőszerkezettel is ellátható. A 10, és 11. ábra szerint az (a) kilincsen kivül még egy (4) retesz is alkalmazva van, mely a (7) zárógyűrűre erősített (6) süvegen keresztülhatoló szögletes (5) csappal van ellátva, melyre a (9) csavaranya revén a (D)-alakú (8) lemez van erősítve. Midőn ezen (8) lemez a rajzon látható helyzetben van, akkor a (4) retesz a (10) fogakba kapaszkodik. Ekkor a kulcs nem tolható a (7) zárógyűrűre. Ennek lehetővé tételére a (D)-alakú (8) lemezt körülbelül 90»-al kell elforgatni úgy, hogy annak lapos része a (7) zárógyűrű kerületével közel párhuzamos helyzetbe jusson. A (6) süvegben az (5) csap körül a (11) rúgó van elrendezve és ha azt a (8) lemeznél fogva kifelé húzzuk, akkor a rúgó összenyomatik és a (4) retesz a (10) fogakból kiakasztatik. A kiakasztott retesz a (8) lemeznél fogva elforgatható. A 12. és 13. ábra szerint a (4) retesz szabad vége a (7) zárógyűrűn forgathatóan ágyazott (16) karra van erősítve. A reteszt a (18) tokban elhelyezett (17) rúgó tartja normális helyzetében. A (16) kar (20) része a (7) gyűrű szélén túlnyúlik és a kulcs rádugását addig gátolja, míg a (4) retesz a fogakba kapaszkodik. Ha a reteszt kiakasztottuk, akkor a (16) kart annyira kell elforgatni, hogy ne nyúljon a gyűrű kerületén túl. Ezen helyzet a- 12. ábrán pontvonallal van jelezve. A (7) zárógyűrű egy (21) vájattal látható el, melyben a (4) retesz a (16) emeltyű ezen helyzetében fogvatartatik. A 14. és 15. ábra szerint a (16) kar (22) pereme a belső agynak kifelé nyúló részén, vagy az utóbbira erősített (24) süvegen, vagy a tengelyen elrendezett