61189. lajstromszámú szabadalom • Kötődrótadogató szerkezet szalmabálasajtókhoz

rendezett (J) emelő van ágyazva, mely egyik szabad végén (il) szemmel bír, mimellett utóbbiba az (A) tartótestben (M)-nél forgathatóan ágyazott (N) kétkarú emelő egyik vége nyúlik. Az (N) emelő másik, meggörbített vége az (nl) csigát hordja, mely a (D) tárcsa (d4) excenterhornyában vezetődik. A (d4) excenterhorony alakja tehát az (N) emelő mozgási törvényét és ezzel a (J) emelőét is meghatározza. A (J) emelővel már most a (K) drótfogószerkezet (fogócsőr) van szilárdan összekötve. E szerkezet mellső része alá van metszve úgy, hogy a (kl) csúcs képződik. Azonkívül a fogószerkezetnek a (G) tengelytől elfordult oldalán még a (k2) homorú rovátka és a (k3) vágóéi van elrendezve. A (J) emelő felett és a (K) fogószerkezet (fogócsőr) mellett az (A) tartótesten megerősített (0) támaszték van elrendezve, mely a (k2) rovatkával szemközt a megfelelően kiképezett (ol) szorítópofát, a (k3) vágóéllel szemközt pedig az (o2) ellenvágóélt hordja és e helyen lényegileg a (K) fogócsőr alakjához simul. A 2. ábra a (H) tövis kezdeti helyzetét ábrázolja az óramutató irányában végbemenő forgásának elején, ahol is az egyik, a (pl) drótvég (K) fogócsőr és az (0) támaszték által alkotott szorítószerkezetben, a (k2) rovátka és az (ol) szoritópofák közt fogvatartatik. E helyzetben a tú a dróttal együtt lent foglal helyet. A bál képződésekor a drótot a képződő bál, előremozgása közben magával viszi, mikor is a drót a tű fokán keresztül huzatik, a drótmotolláról önműködően letekercselődik és a bált fölső, mellső (a sajtolócsatorna vége felé fordított) és alsó oldalán, tehát három oldalról fokozatosan körülöleli. Há a bál elérte a kivánt nagyságot, a hajtószerkezetet a mérőkerék ismert módon önműködően beiktatja, mire a (C) tű a drótot fölhozza és az időközben tovább forgatott (H) tövisre fekteti, amint ezt a 3. ábra mutatja. A drót most az egész bált körülveszi és mindkét drótvég egymás mellett alulról a övis köré fekszik. A (C) tű fölemelkedése közben a (K) fogócsőr szorítóhelyzetében azáltal rögzíttetik, hogy az (nl) csiga a (d4) vezető horonynak külső, az (E) tengellyel koncentrikusan haladó részében mozog. Mielőtt most a (C) tű elérte volna legfölsőbb helyzetét, az (nl) csiga a (d4) vezetőhoronynak belső koncentrikus részére vezetődik át, ami a két (N) és (J) emelő és így az utóbbival ellátott (K) fogócsőr kilengését vonja maga után (3. ábra). Ezáltal egyrészt az egyik, a (pl) drótvég szabaddá, válik másrészt pedig a (K) fogócsőr a (C) tű által fölhozott drót mozgási pályájához ferdén illeszkedik úgy,, hogy utóbbit a ferbén lemetszett (k4) felület (4. ábra) oldalra tereli és a (kl) csúcs alá vezeti. A (C) tű visszamenetelekor a drót a (kl) csúcs köré hurkolódik és ezáltal rögzítődik (4. ábra). A (C) tű visszamenetele közben a (H) tövis további elforgása megy végbe és a (P) drót az (0) támaszték és a (K) fogócsőr közé fekszik be (5. ábra). Mielőtt azonban bevégezte volna a (H) tövis 360°-kai való elforgását, a (K) fogócsőrt a (d4) horony belső koncentrikus részéről annak külső koncentrikus részére átmenő (nl) csiga, az (N) emelő közvetítésével, az (0) támasztékhoz nyomja, miáltal a drótot egyrészt az (ol) szorítópofa a (k2) rovatkába beszorítja és abban fogvatartja, másrészt pedig a (k3) és (o2) vágóélek által alkotott kés levágja. Az ezáltal keletkezett második, (p2) drótvég azután a másik drótvég mellé a (H) tövis fölé jut, mely, miáltal 360°-kal elforgott, ismét nyugalomba jön. (5. ós 6. ábrák). A bálnak a sajtolócsatornában való tovamozgásával azután mindkét drótvég is előretolódik és úgy fekszik most egymás mellett, hogy a sajtón ülő munkás azokat alkalmas drótfogószerszám stb. segélyével könnyen hurokká egyesítheti, vagy összesodorhatja. A művelet azután az ismertetett sorrendben mindig újból megismétlődik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kötődrótadogató szerkezet szalmabálsajtókhoz, jellemezve egy a sajtolócsatorna fölött a tű mozgási pályájában forgathatóan ágyazott drótmeghúzó szerkezet