61174. lajstromszámú szabadalom • Csapágy

— 3 csapó szelep elzáródik és az olajnak útját a csapágy felé elzárja; viszont, ba a (29) szabályozóhenger felé vezetett olajmennyiség csökken, az olajnak nyomása a (41) vezetékben mindaddig növekedik, míg a (46) visszacsapószelep ki nem nyílik és a nyomás alatt álló folyadék a csapágyba nem juthat. A leírt csapágynak működési módja a következő: A (32) csövön (1. ábra) nyomás alatt álló folyadék, célszerűen könnyű kenőolaj jut a (13, 14) golyóvezetékek és a (21, 23) gyűrűk között lévő gyűrűalakú térbe. A (28) rúgók a (23) gyűrűt fölfelé szoítják ú^y, hogy ez a (24) gyűrűre fekszik. A (23, 24) gyűrűk között föllépő érintkezésnek ós a (31) tömítőgyűrű hatásának következtében a gyűrűalakú térnek külső oldalán észrevehető mennyiségű folyadék nem távozhatik. A (23, 24) gyűrűknek fölületei között lévő kis olajmennyiség ezeknek a fölületeknek kenésére szolgál. A két fölület között lévő olajmennyiséget nagyobbítani lehet, ha az egyik Vagy mindkét fölületet hornyolásokkal látjuk el. Mint az már említve volt, a (23) gyűrű azon részének belső átmérője, mely a bőrből készült (31) tömítőgyűrűvel érintkezik, valamivel nagyobb, mint azon részének belső átmérője, mely a (24) gyűrűvel érintkezik, minek az a célja, hogy a (23, 24) gyűrűk érintkezési fölületei között lévő folyadéknak lefelé irányult nyomása egyensúlyoztassék. Ez a nyomás főleg akkor érvényesül, ha a jelzett fölületek hornyolva vannak vagy egyenetlenek. Bár célszerű, ha a (23) gyűrű föl-és lefelémozgása tekintetében egyensúlyozva van, a berendezésnek helyes működését sem föl, sem lefelé irányult folyadéknyomás nem befolyásolhatja, mert a (28) rugók elég erősek ahhoz, hogy a (23) gyűrűt állandóan a (24) gyűrűre szorítsák. A (28) rúgónak feszültségét a (26) csavaroknak segélyével lehet szabályozni, melyeket beállított helyzetükben a (27) csavaranyáknaksegélyével lehet biztosítani. A (28) rugók a (23) gyűrűre oly nagy nyomást gyakorolnak, hogy a (23) gyűrű akkor is érintkezésbe van a (24) gyűrűvel, mikor az olaj nyomás alatt nem áll, tehát olajveszteségek nem léphetnek föl a nyomások újból való létesítésénél. A (23) gyűrű a (11) beálló lemezek külső kerületére eléggé lazán fekszik rá úgy, hogy ha a (24) gyűrűre, a tengelynek, ennek nem elég pontos megmunkálása vagy az ágyazás különböző részének egyenlőtlen hőmérséklete vagy a nyomóolajba jutott idegen anyagok által okozott lengései következtében egyoldalúan terheltetik meg, a (23) gyűrű az egyoldalú nyomásnak helyén még mindig szabadon mozoghasson lefelé és ezt a mozgást csakis a (28) rugók késleltessék, A (31) tömítőgyűrű meggátolja, hogy a (23) gyűrű és a (11) beálló korong között olaj folyjék el, annélkül, hogy a (23) gyűrűinek mozgását is akadályozná. A (21) gyűrű a (19) gyűrűvel együtt az olajnak visszatartására szolgál. A csapágyból kifolyt olaj a (35) csatornán és (36) elvezető nyíláson jut a gyújtótartályba, honnan a szivattyú szívja föl és juttatja nyomás alatt újból a csapágyba. A (13) és (14) golyóvezetékek között lévő gyűrűalakú térben ható nyomás tehát a forgó részeketa (15) golyókról leemeli úgy, hogy a forgó tömegeknek súlya az alkalmazott folyadéknyomásnak megfelelően részben vagy teljesen egy folyadékrétegen nyugszik. Ha a szállított folyadékmennyiség nagyobb annál, mely a forgó tömegeknek megemelésére szükséges, a felesleg az ágyazásnak belső oldalán, a (14) golyóvezéték és (21) gyűrű között folyik el. A csapágy ezért a nyomófolyadékot szolgáltató berendezéssel szemben visszacsapószelep módjára működik. Minthogy a (23) gyűrű a (24) gyűrűnek fölfelé mozgását követheti, mikor a folyadéknyomás a forgó részeket megemeli, a folyadéknak elfolyását is meggátolja a csapágynak külső oldalán, mi annyiban jár folyadék megtakarítással, mert a folyadék csak a csapágynak belső oldalán, rövidebb hézagon át távozhatik. Ha a folyadéknyomás a forgó tömegek egész súlyának fölvételére elégtelen volna, a súlynak a folyadéknyomás által föl nem vett része a