61031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép cellák előállítására

- 5 -líttatnak. Ennek folytán a (44) oldalvezetékekben futó (36) emelők befelé mozognak ób a (37) ékdarabokra gyakorolt nyomás által a cella oldalfalait erősen a maghoz nyomják. Ahelyett, hogy a (38) karokat a (27) tengelyről mozgatott üreges tengely segélyéyel működtetnék, a (29) emelők a (41) emelőket a kellő pillanatban például ütközők segélyével is magukkai vihetik. Ha a mag legmélyebb helyzetébe ért, a (22) lapon megerősített (45) kézi fogantyú segélyével a cella födéllapja áthajlíttatik és a cella a lécek összeszegezése'és a kötődrótvégek összecsomózása által záratik. Hogy ezen munka közben a (22) lap zavarólag ne álljon útban, a lap keskenyebb, mint a cella födőlapja. Ha a cella kész, a (28) emelőt visszahúzzuk, miáltal a mag a kész cellával együtt fölfelé emeltetik és az asztal lapjai ismét kiegyenesednek. Miután a mag (26) elreteszelését oldottuk, a magot az egyik oldalon emeljük, miáltal a mag magassága önműködően csökkentetik. A mag ugyanis egymáshoz képest elmozgó (46, 47) keretrészekből áll, melyek (48) rudak útján vannak egymással mereven összekötve. A (48,1 merevítőrudak könyökemelők gyanánt vannak egymással csuklósan összeköt re. A csuklókhoz (49) rúd csatlakozik, mely egyik végével a középső asztallap (50) karjához van erősítve. A magnak (51) forgócsuklója körül való tölcsappantásánál a könyökemelős összeköttetések a két mozgatható keretrész között behajlíttatnak, miáltal a két keretrész egymás felé mozog, mimellett a (46) mozgatható keretrész az (52) vezetéken csúszik, úgy, hogy önmagához párhuzamosan tolódik el. A kész cella az összehúzott magról könnyen levehető. Nagyobb cellák előállításánál a mag egyszersmind arra is szolgál, hogy a cella merevítésére való harántrudacskákat hordja, hogy ezen rudacskák a cella összeállításával egyidejűleg vitessenek be a cellába. Ezen célból a mag (53, 54) sínjeiben (55) hornyok vannak kiképezve, melyekben a harántrudacskák fekszenek. Az (53, 54) sinek úgy vannak a magon elrendezve, hogy akkor, mikor a mag ki van feszítve és a gépáilványban lefelé van húzva, a (21) asztaloldallapok (56) rúdjaival egy magasságba kerülnek, úgy, amint azt a 21. ábra mutatja. Ha azután az oldalrészek a (36) tengelyek közvetítésével erősen a mag felé szoríttatnak, ezzel egyidejűleg az (57) harántrudak szögek segélyével az (1) lécekkel összeköthetők. Ezen szögek a cella összeállítása előtt a kellő helyeken a léceken keresztülveretnek, úgy, hogy csúcsaik a lécek fölött kiállanak, vagy pedig a lécek helyett az (57) merevítő rudacskákba tompa végükkel beveretnek, úgy, hogy az oldallapok összenyomásánál a szögek kiálló csúcsai az (1) lécekbe behatolnak. Annak a megakadályozására, hogy az oldalrészek összenyomásánál a szegek hátrafelé ki ne tolódjanak, az (56) rudak az összenyomási helyeken (58) fémtárcsák által vannak vértezve. Minthogy a mag fölcsappantásánál a keretrészek, me* lyekbe a harántrudacskákat behelyeztük, párhuzamosan eltolódnak, a harántrudacskák a magtól fölszabadulnak és a kész cella minden nehézség nélkül levehető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás nádcellák előállítására, melyeknek nádszárakból képezett köpenyét keretek tartják, azáltal jellemezve, hogy először a nádköpenyt egymás mellett fekvő kinyújtott lécekre erősítjük, mire a léceket azokoa a helyeken, melyek később a keret sarkainak felelnek meg, kivágások által elkülönítjük vagy gyengítjük, hogy a léceket a rájuk erősített bevonattal együtt cellaformára hozhassuk. 2. Az 1. igényben védett eljárás változata, azáltal jellemezve, hogy a nádköpeny képezésére a léceken egyes laza nádszárakat terítünk szét és erősítünk meg. 3. Az 1. és 2. igényben védett eljárás változata, azáltal jellemezve, hogy a lécek kivágásainak (b) szögét valamivel kisebbre választjuk, mint a lécek összehajtogatásából kapott keret hozzátartozó külső (c) szögét. 4. Az 1. és 2. igényben védett eljárás változata, azáltal jellemezve, hogy a lécek