61023. lajstromszámú szabadalom • Zár

hengeres hüvely alkotja (6. ábra), melyeken a (16) kilincsek rögzítve vannak. Ezen moz­gatható (15) hüvely konaxiálisan mozog két helytálló hüvely között, melyek közül a (17) külső hüvely a (18) zárpaizszsal mereven van összekötve, míg a (19) belső a (17) külső hüvellyel a (20) csavar segélyével mereven van összekötve. A csavar emellett a (15) közepes hüvely hasítékán nyúlik át anélkül, hogy e^en hüvely elforgását, a szükségesnél nagyobb mértékben gátolná. A belső (19) hüvely kifelé zárt és az el­záró (21) falba (1. ábra) a kulcsszakállnak megfelelő (22) furat van vágva. A forgat­ható (15) hüvely belső oldalán (23) karima van elrendezve (6. ábra), mely (14) menesztő pecket hord. Ez a pecek a hozzá közelebb fekvő (11) ötlőnyelv (12) kivágásába kap­csolódik (1. ábra). Ezáltal lehetővé van téve az ötlőnek a kétoldalt elrendezett kilincsek bármelyike útján való visszahúzása. A szerkezet működési módja a követ­kező : A (16) kilincs lenyomásánál a (12) ki­vágásba nyúló (14) pecek is elforog a ki­linccsel mindaddig, míg az ötlőnyelven el­rendezett (25) ütközőcsavarhoz ütődik. Ekkor a kilincs már az ötlőt húzza vissza és az ajtó kinyílik. A kilincs eleresztése után pedig az ötlőt és vele együtt az ötlőnyel­vet, valamint az ebbe kapcsolódó kilincset a (3) nyelvelőn elrendezett (26) rúgó ismét eredeti helyzetükbe hozza vissza. Az ajtó stb. elzárása a (22) kulcslyukon átdugott kulccsal történik. Ezen kulcsnak 90°-nál valamivel nagyobb elforgatása alatt az egy­más fölött fekvő (10) rekesztők, 180°-nál való elforgatásánál pedig a (4) zárnyelv (8) bezzentői (2. ábra) jutnak a kulcsszakállal érintkezésbe. Emellett a (10) rekesztők a (2) körülethez támaszkodó (27) rugóik elle­nében megemeltetnek úgy, hogy a rekesz­tők (28) nyúlványai a zárnyelven elrende­zett négyszögletes (29) pecek fölé kerülnek, amikor is a (8) bezzentőkkel kapcsolódó kulcsszakáll már m-ost a zárnyelvet balra tolja, miközben az a 3. ábrában föltüntetett helyzetet foglalja el, míg a kulcs lefelé mozgatásánál a (10) rekesztőket a (27) rú­gok szorítják vissza (1. ábra) eredeti hely­zetükbe úgy, hogy a (29) pecek a (28, 28') kiszögellések közé kerül, miáltal a zárás biztosítását létesítjük. A zárnyelvnek ezen balra való tolása alatt az azon a (30) pecek körül kilengethető és kilengetése közben a (31) pecek által határolt (32) kilincset, az ezt fölfelé nyomó (33) rúgó hatása ellené­ben, az ötlőnyelvhez erősített (34) leffentyű leszorítja. A második fordulatnál az ismertetett fo­lyamat ismétlődik úgy, hogy a zárnyelv- a 3. ábrában pontvonalkázva föltüntetett hely­zetet veszi majd föl, míg a zárás biztosí­tását az ekkor a (28', 28") kiszögellések közé kerülő (29) pecek létesíti. A zárnyelv­nek ezen további balra tolásánál a kilincs természetesen kikapcsolódik a (34) leffen­tyűből és a (33) rúgó által ismét normális helyzetbe hozatik. Az (5) ötlő maga, a zárási folyamat alatt megtartja normális helyzetét és a (4) zár­nyelv mozgásaiban nem vesz részt, mivel az ötlő nyelvvégein elrendezett (14) orrok, mint fönt említettük, annak kifelé mozgá­sát meggátolják. A zár nyitása céljából a kulcsot az előbbi­vel ellenkező irányban forgatjuk, mimellett ismét a (10) rekesztők emeltetnek meg és azután a kulcsszakállnak a zárnyelv (8') bezzentőjével való kapcsolódása folytán a zárnyelv jobbra mozog el úgy, hogy a 4 ábrában föltüntetett helyzetet veszi föl-Emellett a (32) kilincs ismét a (34) leffen­tyűvel jut érintkezésbe. A kulcsnak máso­dik fordulatánál ez a (32) kilincs azonban már nem njomatik lefelé, hanem a (34) leffentyűnek nekifekszik és ezt és vele együtt az ötlőnyelvet, valamint az ötlőt is magával húzza, amint ez az 5. ábrából látható. Ezáltal tehát lehetővé van téve az ajtó­nak csakis a kulcs segélyével, a kilincs működtetése nélküli kinyitása. A kulcsra gyakorolt további kis nyomás elegendő arra, hogy a kilincset, melyet ebben a hely­zetben a kulcsszakáll lenyomhat, a (34) lef­fentyűből kikapcsoljuk, mire az ötlő, a rá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom