61011. lajstromszámú szabadalom • A záróhelyzetből a nyitottba vagy megfordítva önműködően átforduló szárnyaspánt

ablakszárnyak zárásuknál könnyen és zaj nélkül ismét megemeltetnek. A 4. ábra egy oly kiviteli alakot tüntet föl, amelynél a hüvelyek helyett a hüvelyek (3, 4) csapjai, vagy pedig úgy a csapok, mint a hüvelyek vannak rézsútos fölületekkell elátva, amelyek azonkívül az 5. ábra szerint golyókon is ágyazhatok, oly célból, hogy járásukat még könnyebbé tegyük. Minthogy az ablakszárnyak csak az egyik irányban és csupán 90°-nyira forgattatnak el, úgy elegendő ha a lerézselés a hüvelyeknek, ill. a tengelycsapok egymáson fölfekvő fölületeinek csak a közepéig terjed, mint az a 6. ábrán látható, míg a hüvelyek, ill. csapok a másik (al) fele vízszintes maradhat. A 7. és 8. ábrák a (c, d) görbék mentén kifejtésben mutatják az ajtószárny zárása, illetve ablakszárny nyitása közben a mozgási diagrammot. A 9. ábra oly kiviteli alakot tüntet föl, amelynél több csillagalakban elrendezett /\ alakú fölület van alkalmazva, amelyek, mint az a 10. ábrán föltüntetett kifejtésben látható, (amely az ablak nyitott helyzetének, ill. az ajtó záróhelyzetének felel meg) egymásba kapaszkodnnk, ill. az ablak zárásánál, vagy az ajtó nyitásánál a 11. ábrán látható helyzetet veszik föl. Az önzáró, ill. nyitóhatás növelése céljából az (1) hüvelyeket és a (4) tengelycsapokat a 12. és 12a. ábrán látható módon úgy képezzük ki, hogy a helytálló (4) tengelycsapokat két oldalról szimmetrikus (8) lerézselésekkel látjuk el, míg a hüvelyeket a csapok (f) körívének megfelelően (e)-nél koncentrikusan fúrjuk vagyis kibővítjük. Ha tehát az ablakot a 12. ábrán föltűnte tett záróhelyzetből az (i) nyíl irányában nyitott helyzetbe hozzuk, úgy a hüvely (e) része az (f) résszel szembekerül és a (8) lerézselések az ablakszárny önsúlyának hatása alatt a lerézselt hüvely- vagy csapfölületeken való lesíklásnál bekövetkező oldalirányú, ill. vízszintes eltolódást tesznek lehetővé, amelynek nagysága a 12a. ábrán (n)-nél van föl tüntetve és amely a hüvely bővítésének megfelelő. A 13. és 14. ábra a szárnyas pánt oly kiviteli alakját tünteti föl oldal- és fölülnézetben, zárt, ill. nyitott helyzetben, amelynél az elérni kívánt hatást egy (10) rúgó idézi elő. Ez a rúgó egyrészt a fölső hüvelyvéghez van erősítve és így azzal együtt fordul el, másrészt pedig egy 9Z alsó helytálló hüvelyrészen alkalmazott (11) támasztópeceknek támaszkodik úgy, hogy az ablak zárásánál, ill. az ajtó nyitásánál e rúgó megfeszül (14. ábra) és az ajtó, ill. ablakzár oldása után előbbit záróhelyzetébe, utóbbit pedig nyitott helyzetébe viszi és abban fogvatartja. A 15. ábrán föltüntetett kiviteli alak szerint a (10) rugót az alsó hüvely (11) csapján is rögzíthetjük, mely esetben az a fölső hüvely vég egy (12) csapjának támaszkodik. A 16. és 17. ábrán ugyanily nézetekben egy oly kiviteli alak van föltüntetve, amelynél egy a 18. ábrán látható alakban kiképezett (13) laposrúgó |van alkalmazva. Ez a rúgó (14) szögecsekkel a fölső pánthüvelyen és (15) szögecsekkel az alsó pánthüvelyen van megerősítve. Ha az ablakot zárjuk, ill. az ajtót nyitjuk, úgy a rúgó megfeszül, ill. elcsavarodik és azután megfelelő erőhatás kifejtése mellett idézi elő az ablak és az ajtószárnyak előbbi helyzetébe való visszahozatalát. Ugyanezt a 19. ábra szerinti kiviteli alaknál a szárnyas pánt két tengelycsapját összekötő (16) lemezrúgóval is elérhetjük, amely az alsó csapban rögzítve van és a fölső csap (17) résébe kapaszkodik úgy, hogy az ablakszárny elforgatása után épúgy elcsavarodik, mint az előző kiviteli alak. Még erőteljesebb hatás elérése céljából a 20. ábra szerint a (18) rúgót -f- alakú, a 21. ábra szerint pedig Y-alakú keresztmetszettel képezzük ki, amely csak nagyobb erőifejtés melletti elforgatást vagy megfeszítést enged meg és viszont visszarúgózásánál megfelelően erőteljesebb hatást fejt ki az ablak- vagy ajtószárnyra. Két irányban nyíló ajtóhoz pl. vasúti kocsik átmeneti csappanó ajtóihoz a 22. ábrán föltüntetett kiviteli alakot használhat-