61002. lajstromszámú szabadalom • Fűtőcsöves túlhevítő

gőzgyűjtővel való összeköttetésére szolgáló összekötőkapocs fölülnézetét, a 7. és 8. ábrák pedig a találmánynak az 1—3. ábrákon föltüntetett foganatosítási alakja számára szolgáló összekötőcsap elől, 111. oldalnézetét tüntetik föl. Az 1—3. ábrákon a füstkamrát (a)-val, a mellső csőfalat (b)-vel, a fűtőcsöveket (c)-vel, az (a) füstkamra fölső részében a (c) fűtőcsövek fölött vízszintesen és egymás előtt elrendezett gőzgyűjtőszekrényeket (d)-vel és (e)-vel jelöltük. A kazánból jövő nedves gőz fölvételére szolgáló (d) gőzgyűjtőszekrény a kazán hosszirányára keresztben fekvő kamrával bír. Ezen kamra középrésze az (f) összekötőcső által a kazán (g) gőzcsövével van összekötve. A (d) gőzgyűjtőszekrény mellső oldalán (h) üreges, négyszögkeresztmetszetű toldatokkal bír. Hasonló módon a túlhevített gőz fölvételére szolgáló (e) gőzgyűjtőszekrény szintén a kazán hosszirányára keresztben fekvő kamrával bír. Ez elől két oldalt elrendezett (i) kiömlőnyílással van ellátva, melyekhez a hengerekhez vezető gőzcsövek kapcsolhatók. A kazán felé az (e) gőzgyűjtőszekrényből üreges (j) toldatok nyúlnak, melyek a (d) gőzgyűjtőszekrény (h) üreges toldatai között lévő terekbe fésűszerűen nyúlnak be. A két (d és e) gőzgyűjtőszekrény tetszőleges módon, pl. (kl) csavarok által (3. ábra) van egymással összekötve és egyrészt a (g) nedves gőzt vezető cső által, másrészt (i)-nél a hengerekhez vezető gőzkibocsátócsövek által tartatnak azon helyzetükben. A (k) túlhevítőelemek két-két egymásután kapcsolt csőhurokból állanak, mimellett egy fűtőcsőhöz egy elem tartozik. Minden elem két (1,1) vége fölfelé van hajlítva úgy, hogy minden vég a gőzgyűjtőszekrény fenekére merőleges. Az üreges (h) toldat fenekébe a nedves gőzt fölvevő, fölfelé hajlított (1) túlhevítőcsővégeknek megfelelően (hl) lyukak vannak fúrva. Hasonló módon a (j) üreges toldat fenekébe azon fölfelé hajlított (1) túlhevítőcsővégeknek megfelelően, melyekből a túlhevített gőz kilép, (jl) lyukak vannak fúrva. A 4. és 5. ábrákon föltüntetett foganatosítási alak az 1. és 3. ábrákon föltüntetett foganatosítási alaktól abban különbözik, hogy a két (d és e) gőzgyűjtőszekrény itt egy darabból áll. Minden túlhevítőelem (11) vége golyóalakú (m) megvastagítással van ellátva (5. ábra), melyek a (hl, ]1) lyukak megfelelő golyóalakú mélyedéseibe illenek bele. A csővégeket (p, pl) csavaranyák, (o) csap és (n) összekötőkapocs által szorítjuk gőzmentesen a gőzgyűjtőszekrényekhez. Az (o) csapok feje a gőzgyűjtőszekrényen fön, a csavaranyák ellenben lenn vannak elrendezve. Az (n) összekötőkapocsban lévő lyuk, amelyen az (o) csapot vezetjük keresztül, alsó oldalán ép úgy, mint a (hl, jl) lyukak is, a (p) csavaranya golyóalakú toldatának megfelelően üreges golyóalakúan van kiképezve. A (pl) csavaranya ellencsavaranya gyanánt szolgál. A golyóalakú (m) megvastagítások és az (n) összekötőkapocs közé (q) alátétlemezeket helyezünk, melyek az (m) megvastagításoknak golyóalakú mélyedésekkel fekszenek neki. A leírt berendezés által a túlbevítőelemek és a gőzgyűjtőszekrények között gömbcsuklószerű összeköttetést létesítettünk, mely a gőzgyűjtőszekrények és a túlhevítőelemek végei között föllépő esetleges hosszváltozásokat megenged, azonkívül pedig gőzmentes elzárást biztosít. A csavaranyáknak lent való elrendezése azon előnnyel bír, hogy a megerősítési helyek könnyen hozzáférhetők. Ha a csavaranyákat fölül alkalmaznék, ezek nagyrészét a túlhevített gőz kivezetésére szolgáló (i) kiömlőcső karimája eltakarná (1. 1. ábra) és így a könnyű hozzáférhetőség céljából a füstkamrafal fölső részében nyílásokat kellene alkalmazni. Ez természetesen a kazán szerkezetét megdrágítaná, de a föntebb leírt elrendezésnél nem is sokat használna, mert a megerősítési helyekhez való hozzáférhetés fölülről még mindig nagyon kényelmetlen volna. A 3. ábrának megfelelő szerkezethez négyszögkeresztmetszetű (o) csapot alkalmazunk, melynek fején (r) éket dugunk keresztül (I. 7. és 8. ábrát). Az (o) csap (r) ékjének