60960. lajstromszámú szabadalom • Eljárás úgynevezett likacsos fém előállítására

- 2 -gyantát beszorítani. Ily módon pl. oly csapágyfémet állíthatunk elő, melynél a kenőolaj a likacsokon át vezettetik be. A likacsokat továbbá, ha a likacsos fémeket akkumulátorlemezek gyanánt akarjuk használni, poralakú töltőmasszával tölthetjük ki; ezt a masszát a likacsokba folyadékkal iszapoltan vagy légáram segélyével vihetjük be, melyet a lemez felé fúvatunk vagy ezen átszivatunk. Lehet a likacsokban a töltőmasszát vegyi úton is kicsapni. Ezek szerint tehát a likacsos fémeknek azáltal történő előállítása, hogy ötvözetekből a könnyen olvadó részeket, különösen az eutektikus ötvözeteket azáltal távolítjuk el, hogy az ötvezetet a könnyen olvadó ötvözetek olvadási hőfokán túl fölhevítjük, az ipar számára egész sorát nyújtja az oly új anyagoknak, melyeknek likacsai üresek maradnak vagy teljesen eltérő sajátságú anyagokkal tölthetők ki. Az akkumulátorlemezek előállítására való eddigi legelőuyösebb eljárás az volt, hogy fémlemezeket forró folyadékban vagy oly tér belsejében hajítottak, melyben a levegő fölhevíttetik. Ezen eljárásnál pz a gyakorlati nehézség mutatkozott, hogy fémlemezek a hajításnál nem sugárirányban álltak, ami gyakorlatilag kevésbé felel meg, hanem a sugár irányára merőlegesen állíttattak; mindegyik lemezt emellett oly formába helyezték, melynek kifelé fordított részét fémsodronyszövet képezi, melyen át a könnyen olvadó részek kihajíthatok voltak, mimellett a szövetet kifelé egy fémrudakból álló rostély erősbítette. A centrifugális erő következtében a lemezekben feszültségek léptek föl úgy, hogy bennük részben megolvasztott állapotuk folytán szakadások keletkeztek. Ezen nehézség elhárítására úgy járunk el, hogy a forma egyik vagy több oldalát a hajítás közben a lemez felé szorítjuk, pl. egy vagy több lengő súly által, mely a hajítás közben kilendül és ezáltal alkalmas összekötő szervek útján a forma falait gyönge nyomással befelé szorítja. A körülforgást néhány pillanaton át fönn is tarthatjuk és feszítőszerkezet segélyével a forma egyik vagy több oldalát a fémlemez felé kissé befelé mozgathatjuk. Ily módon az összes nehézségeket sikerült elhárítanunk. A lemez, mint ismeretes, az akkumulátorban történő töltés és kisütés közben hajlandósággal bír arra, hogy begörbüljön. Ezt a hajlandóságot azáltal szüntethetjük meg, hogy a lemez azon oldalát, mely a hajítás köz'jen kifelé van fordítva és a sodronyszövet által nyomást kap, befelé fordítjuk, mire a kihajítást egy ideig folytatjuk. Azonkívül lehetségesnek mutatkozott az is, hogy a lemez legkülső fölületét eltávolítsuk. Az akkumulátorlemezek szilárdsági szempontokból természetesen úgy is állíthatók elő, hogy azok részben tömör anyagból, pl. keretből, vázból stb. részben pedig likacsos fémből álljanak. Ez különfélekép történhetik. Lehet pl. ólomantimon ötvözetből álló akkumulátorlemezre, mely likacsos fémmé van átalakítva, tömör ólomkeretet forrasztani. Ezen eljáráson kívül, különös eljárások alkalmazhatók, melyek közül a következőket soroljuk föl : Azon sodronyszövet egy részét, melyen a könnyen olvadó részek kihajíttatnak, bádogcsíkokkal fedhetjük le, melyek az illető helyeken való kihajítást meggátolják ; lehet a szövetet pl. a szélek mentén vezetni úgy, hogy a likacsos fém tömör keretet kap vagy lehet egyes csíkokat lefödni, melyek a bevezető helyekről indulnak ki, annak a megakadályozására, hogy a lemezeket helyenként túlerős áram támadja meg. Továbbá arról is gondoskodhatunk, hogy a könnyen olvadó részek eltávolítása ne érjen mélyre úgy, hogy a lemez belsejében tömör mag maradjon meg. Ezt legkönnyebben vibrációval érjük el, melynél ugyanis a könnyen olvadó részek a lemez két fölületéről kiröpíttetnek, mielőtt még a hatás mélyebbre ért volna. Az ólomantimonötvözetet befogadó öntőformába tiszta ólomból álló keretet helyezhetünk, melyhez az antimonölomötvözet szorosan hozzáforrad. Ez a keret azonban nem válik likacsossá, ha az ólomantimonötvözetet likacsos fémmé alakítjuk át. Végül vékony akkumulátorlemezek helyett