60937. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mozgatható tárgyak pl. tolóablakok, ajtók stb. önműködő rögzítésére

4 — 2 — azoknak ebből következő megduzzadása következtében valamely helyen megszoruljon. De az ezzel a berendezéssel ellátott ablak, menetközben zajt sem okoz, mert úgyszólván rugalmasan van fölfüggesztve. Egy lényeges további előnye abban áll, hogy a kefék az ablakhézagot léghuzammentesen elzárják. Ha a súrlódás a kefék elkopása következtében már nem elegendő nagy ahhoz, hogy az ablakot magasan tartsa, úgy a kefék egymásba kapcsolódása s ezáltal a súrlódás is azáltal növelhető, hogy a kefefákat alátétjeikről leemeljük. A leírt esetben a kefék egymásba kapcsolódásának szabályozására az (5) kefék, melyeknek nem kell a (4) vezetőlécek teljes hosszában haladniok, hanem, mint a rajzban is látható, rövidebb darabokból is állhatnak, be vannak eresztve a vezetőlécekbe úgy, hogy a serték a (3) kefe sertéivel való kapcsolódáshoz szükséges hosszban kiállanak a vezetőlécek élei fölött s a (7) csuklós karok segélyével tetszőleges kapcsolódási helyzetbe állíthatók be. A valamely meghatározott kapcsolódásnak megfelelő helyzetben a keféket rögzítjük, példának okáért a (7) csuklókarokhoz szolgáló (8) csuklócsapok csavarszerű megszorítása által. De rögzíthetők az (5) kefék kefeháta is nyomócsavarok, vagy hasonlók segélyével. A szabályozás egy másik módja abban áll, hogy az ablakkeretek elhelyezett kefe keresztmetszete ívelten van kiképezve és a kefe egy vezetőrúd körül foroghatóan van ágyazva, míg az ablaktokon lévő kefék a szemközt fekvő kefék alakjának megfelelően homorúan vannak kiképezve. Ez esetben az előbb említett kefék forgatása által a kapcsolódó fölület és így a súrlóhatás szükség szerint növelhető, vagy csökkenthető. A burkolat például tolóajtóknál is arra szolgálhat, hogy az ajtót bármely helyzetében, tehát záróhelyzetében is rögzítse. A 2. ábra példaképen egy vasúti kocsi tolóajtaját tünteti föl ezzel a berendezéssel. Ez abban áll, hogy az ajtó fölső vízszintes éle mentén egy (3) kefével van ellátva, melyei szemben a (10) ajtótok megfelelő helyén egy kefe, vagy a rajz szerint egy rövid (5) kefedarab fekszik. Ha az ajtót betoljuk, úgy az azokon lévő kefék hosszirányban egymásba szorulnak s az ajtót minden helyzetében rögzítik úgy, hogy a. csapókilincs egyáltalán fölöslegessé válik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés mozogható tárgyaknak, mint tolóablakok, ajtók és hasonlóknak önműködő rögzítésére, jellemezve azáltal, hogy az ajtó, vagy ablak és az ajtó, illetőleg ablaktok egy vagy több hosszélén egyegy a mozgást gátló érdes burkolattal (kefe, érdesszálú szövet, mint plüss, bársony, stb.) van ellátva, melynek egy a megfelelő vezetékben elrendezett burkolaton kifejtett surlóhatása az ajtót, ill. az ablakot a megkívánt helyzetben rögzíti. 2. Az 1. alatt igényelt berendezés kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a kapcsolódási mélység, vagy a kapcsolódási fölület változtatható, vagyis hogy az egyik kefe az egymásba kapcsolódó kefék sortéi kapcsolódás mélységeinek irányában, vagy a szélességi irányban állíthatóan van elrendezve, miáltal a két burkolat között föllépő súrlódás szabályozható. 3. Az 1—2. alatt igényelt berendezéssel ellátott tolóablak, jellemezve azáltal hogy a (2) ablakkeret függélyes oldalrészei egy-egy az ablak egész hosszár végighaladó (3) kefével vannak ellátva mely egy a (4) ablaktokon elhelyezeti (5) kefével áll kapcsolatban azon célból hogy az ablak bármely közbenső hely zetében vagy teljesen magasra tolt hely zetében is a súrlóhatás által rögzíttessék 4. Az 1—2. alatt igényelt berendezésse ellátott tolóajtó, jellemezve azáltal, hogi a (9) tolóajtó fölső vízszintes szélén egi célszerűen egész hosszán végighaladt (3) kefével van ellátva, mely az ajt nyílásánál vagy betevésénél egy szem közt fekvő (5) kefébe kapaszkodik ezáltal az ajtót bármely helyzetébe; rögzíti. (1 rajzlap melléklettel.) P ÁLLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.