60904. lajstromszámú szabadalom • Kiszélesítőszerszám forgó- illetve sörétfúráshoz

A fúrórudazat vezetése illetve központosítása több, egy közös testben függélyes tengelyek körül elforgatható, a forgatórudazatba bekapcsolt görgőrendszer által történik, melyeknél egy, több vagy az összes görgők oly módon változtathatják meg helyzetüket, hogy a fúrószerszám és a fúrórudazat a béléscsövekben való haladása közben a béléscsövekhez excentrikus helyzetet is elfoglalhat. A csatolt rajzok 1—9. ábráiban a találmány értelmében kiképezett, sörétfúrásra való kiszélesítőfúrókoronának több kiviteli alakja van föltüntetve, míg a 10—15. ábrák magcsövek, vezetőcsövek vagy fúrórudazatok részére való vezetőtestek kiviteli alakjait nézetben illetve metszetben mutatják. Ha egy ily kiszélesítőkoronát a fúrt lyukba leeresztünk, akkor a kiszélesítőkorona a legalsó béléscsövet elhagyva, a nehéz fúrórudazat inga szerű fölfüggesztése következtében oly helyzetet foglal el, mel'ben a fúrórudazat tengelye a fúrt lyuk tengelyével csaknem egybeesik. Az előfúrókorona főleg arra szolgál, hogy az egyoldalúan föllépő, a fúrótengelyre merőlegesen álló nyomásokat fölvegye és a koronának a függélyestől való eltérését megakadályozza. Ha maga a fúrómag elegendő erős ezen nyomások fölvételére, akkor az előfúrókorona alkalmazásától eltekinthetünk. Ép így a kiszélesítőkorona az előfúrókoronávál egy darabban készíthető, a korona múnkafölülete kúpos, golyóalakú stb. is lehet és végül a kiszélesítőkorona hasítékok helyett hornyokkal is ellátható, vagy teljesen sima lehet. Áz eddig ismert hasonló szerszámoknál a magcsövek nem használhatók központosítóvezetocsövek gyanánt is, hanem e célra más berendezéseket kell, alkalmazni. Hogy azonban a magcsövek egyidejűleg vezetőcsövek gyanánt is használhatók legyenek, elegendő, ha a kiszélesítőfúrókoronát az 1—4. ábrákban foltüntetett kiviteli alakok értelmében képezzük ki. Az (a) magcső oly külső átmérővel bír, mely csak kevéssel kisebb, mint az (m) csősarúval ellátott (n) béléscső belső átmérője. Az (a) magcsővel a (j) előfúrókorona szokásos módon van összecsavarva. Ezen korona furata központos, ellenben hengeres palástfölületének tengelye a fúrt lyuk tengelyétől (r) távolságra áll. Az előfúrókoronára egy elforgatható (o) gyűrű van föltolva, mely egy alsó, szintén forgatható (p) gyűrűvel van (q) csavarok segélyével összekötve. Az (o) és (p) gyűrűk furatai megegyeznek az előfúrókorona külső átmérőjével, azonban a gyűrűk köpenyfölületének tengelye az előfúrókorona külső hengerfölületének tengelyétől (rl, r) távolságban áll. A (j) előfúrókorona fölső végén egy (s) ék van a köpenyfölületbe beeresztve és az (o) gyűrű egy furatának felére kiterjedő (t) horonnyal van ellátva oly módon, hogy az (o) gyűrű és a vele összekötött (p) gyűrű 180°-kal elforgatható. Az (o) gyűrű alsó végén az (u) csavarral ellátott (v) állítógyűrű van oly módon elrendezve, hogy az (o) és (p) gyűrűk önsúlyuknál fogva nem csúszhatnak le az előfúrókoronáról. Ha egy ily kiszélesítőfúró a fúrólyukba leeresztendő, akkor az (o) és (p) gyűrűk a (B) nyíl irányában addig elforgattatnak, míg a gyűrűk palástfölületének tengelye a fúrólyuk tengelyével egybeesik, azaz míg a kiszélesítőfúró a 4. ábrán foltüntetett központos helyzetet elfoglalta. Ha ezután a fúrt lyuk talpára nyugvó kiszélesítőfúró az (A) nyíl irányában elforgattátik, akkor a furt lyuk talpa és a (p) gyűrű között föllépő súrlódási ellenállás következtében az (o) és (P) gyűrűk visszamaradnák, azaz viszonylagos mozgás által a 2." ábrán föltüntetett helyzetüket foglalják el. A (t) horonynak .homlokfölületek által való kétoldalú határolása az (o) és (p) gyűrűk további elforgatását megakadályozza. Ha a szerszámot a (B) nyíl irányában való elforgatás által ismét központos helyzetbe hozzuk, akkor ezáltal a szerszám a béléscsőbe léphet és e csövön áthúzható. Az (s) ék helyzetének megváltoztatása által vagy az (o) és (p) gyűrűk elforgatását határoló más alkalmas szerkezetek által elérhető, hogy egyazon kiszélesítőfúró a fúró-