60819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihydroxyl-dicarboxylsavak előállítására
32 g. káliumglyoxylatot és 20 g. káliumsulfátot tartalmazó oldat 500 cm3 mennyiségét, azt körülbelül 0-5 g. káliumhydroxyddal alkálikussá téve, a katódatérbe öntünk. Ilyen mennyiségű oldatnak és az említett fajta cellának megfelelően a katóda körülbelül 200 em2 egyoldali fölülettel bir. Valamely alkalmas elektrolyt, esetleg hígított sav, pl. 5%-os kénsav- vagy sósavoldat • körülbelül 60 cm8 mennyiségét ezután az anódatérbe tesszük. Elektrolytek gyanánt káliumchlo'ridot, vagy nátriumehloridot, vagy más oldható chloridokat, vagy sókat is használhatunk. A katódafolyadékot alkalmas módon állandóan kavarjuk, pl. kavarómű segélyével, vagy azáltal, hogy a katódát magát kavarónak használjuk, vagy a folyadékot cirkulálni hagyjuk. A kavarás meggátolja messzemenő redukciótermékek képződését és a tartrátok ezáltal okozott csekély mennyi- i ségű kinyerését. Az oldaton most körülbelül 4 ampére erősségű elektromos egyenáramot bocsátunk keresztül és a cella tartalmát, szükség esetén, alkalmas berendezés segélyével lehűtjük úgy, hogy a hőfok ne emelkedjék sokkal 20—25° C fölé. Magasabb hőfokok, pl. 40° C. kizártnak tekintendők, épúgy nem szabad a hőfoknak sokkal 10° C alá sülyedni sem. Az anóda és a katóda közt a távolság 2y2 —4 cm. A föntemlített példánál az áram feszültsége a mondott föltételek mellett körülbelül 5 Volt. Az elektromos áram a glyoxylatot tartráttá redukálja és pedig csaknem pontosan elméleti mennyiségben. Kezdetben hydrogén a katódán nem látható, mert absorbeáltatik, körülbelül 21 /2 óra múlva azonban, a megadott föltételek mellett, a redukció tökéletes, ami a katódaf öl ületen rohamos hydrogénfejlődésben nyilvánul, mihelyt a glyoxylat átalakult. Az oldatot most eltávolítjuk a cellából és az összes alkálifölösleget alkalmas sáv pl. kénsav, vagy sósav segélyével neutralizáljuk. A nyert oldat most főleg tiszta neutrális keverékből áll, mely káliumsókat (káliumsulfátot-, chloridot stb.), káliumtartrátokat (racematot és mezotartrátot) tartalmaz, kis mennyiségű káliumoxalattal és glycolattal együtt. Ezután a tartrátok kicsapására alkalmas anyagot, pl. valamely kalciumsót adunk hozzá. Kalciumsulfátot is használhatunk, minthogy ez oldhatlan kalciumracemátot, vagy tartrátot képez, melyek könnyen eltávolíthatók az oldatból. A fölhozott példánál körülbelül 30 g. kalciumsulfátot vagy körülbelül az elméleti menynyiségetalkalmazhatjuk.Természetesen megfelelő mennyiségű káliumsulfát képződik. A kalciumsulfát helyett kalciumchloridot is használhatunk. A keletkezett kalciumtartrátokat ezután ismert módszerek segélyével elkülönítjük és a borsav előállítására földolgozzuk. A kalciumtartrátokat pl. kénsavval kezeljük, a keletkezett kalciumsulfátot lefiltráljuk, a borsavoldatot kristályosítás céljából begőzölögtetjük, mikor is mindenekelőtt a szőlősav kristályosodik ki és a mezoborsav az anyalúgokban bennmarad. Legalkalmasabb volna hígított glyoxylatoldatot használni; 10—20%-os ilyen oldat igen jól megfelelve a célnak. 20%-osnál erősebb glyoxylatoldat nem előnyös, mert az áram túl sok glyoxylsavat vinne át az anódatérbe, ahol az megbontatnék. E hátrány elkerülésére célszerű a katódafolyadékba valamely jobban vezető elektrolyt meghatározott mennyiségét keverni, pl. valamely alkálifémsót, az említett példánál káliumsulfátot, vagy káliumchloridot. Ezáltal az anódatérbe vándorló glyoxyl-iónok száma csökken, minthogy a káliumsulfát jobb vezető, mint a glyoxylat. Célszerű a katódán az áramsűrűséget bizonyos határokon belül tartani, lehet azonban ezt fokozni is azáltal, hogy a katódafolyadék tökéletesebb mechanikai keveréséről gondoskodunk. Az aktiv katódafölület cm2 -ére eső 1—4 ampérenyi katódaáramsűrűség közönséges kavarás esetén a célnak eléggé megfelel. Az eljárás ismertetését kálium-, vagy nátriumglyoxylatra vonatkozólag adtuk föntebb meg. E sók előnyben részesítendők, azonban más glyoxylatok, pl. ammónium-, vagy mágnéziumglyoxylatok, vagy a glyoxyl-
