60818. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glyoxylsav, illetőleg glyoxylsavas sók előállítására

m^yet redukálni akarunk, azonnal megtámadja, miközben alkálibydroxydot és hidrogén képződik. Az alkálifémhydroxyd a jelenlevő szabad savak neutralizálják, míg a szabaddá vált hydrogén in statu naseepdi hat az oxalsavmolekula carboxylcsoportjára,. mikor is e molekula glyoxylsavvá alakul át. A rödukció közben a reakciótér tartalmát élénk mozgásbari tartjuk, továbbá alkalmas berendezés segélyével annyira lehűtjük, hogy a hőfok a reagáló tömegek redukciója közben körülbelül 7—10° C-on maradjon. Hogy az eljárásról tiszta képet adjunk, a következő példát hozzuk föl: Körülbelül 800 cm3

oxalsavoldatot (vagy az oxalsav sóinak, pl. káliumsójának oldatát), mely körülbelül 90 g. vízmentes savat és körülbelül 100 g. kénsavat tartalmaz (azon savmennyiség hozzászámításával, mely szükséges lenne, hogy az oxalsavat a káliuraoxalatból szabaddá tegyük, ha ilyent hasz-nálnánk) vagy megfelelő mennyiségű sósavat teszünk az (E) reakciótérbe. Valamely alkalmas káliumvegyület, pl. káliumhydroxyd (150 g.) vagy káliumchlorid körülbelül 400 cin8

oldatát most a (D) elektrolysistérbe tesszük és körülbelül 12 ampére erősségű elektromos áramot bocsátunk a cellán keresztül. Az amalgám az (E) reakció- vagy redukciótérbe folyik és —mint említettük — az oxalsav a hozzáadott erősebb sav fölöslegének kedvező hatása alatt,, jó kavarás mellett, valamint alacsony hőfoknál gyorsan glyoxylsavvá redukálódik és pedig csaknem pontosan az elméleti eredménynyel. Körülbelül 61

/* óra múlva hydrogénfejlődés lesz észrevehető, mert az oxalsav főmennyisége ezalatt eltűnt. A keletkezett oldat most főleg savanyúan reagáló glyoxalat (a jelen esetben káliumglyoxalat) oldatból áll, ámbár az oldatban csekélyebb mennyiségű további redukciótermékek is lehetnek változatlan anyaggal. A glyoxylsav elkülönítése céljából az oldatot alkalmas módon tovább kezeljük. Célszerűen alkalmas mennyiségű alkálival, pl. káliumhydroxyddal neutralizáljuk azt és a keletkezett oldatot csökkentett nyomás mellett begőzölögte tjük. Ez mindenekelőtt a káliumszulfát kikristályosodását idézi elő, melyet ültrálással távolítunk .el. A filtratumhoz kevés kálciumsót, pl. kálciumszulfátot, kálciumchloridot stb. adunk, hogy a magasabb re^ukciótermékeket kicsapjuk. A keletkezett filtratum most már csaknem kizárólag káliumglyoxylatból áll, melyet kristályosítás céljából begőzölögtetünk és pedig célszerűen csökkentett nyomás alatt vagy pedig még több kálciumsót adunk hozzá és a, képződött oldhatlan kálciumglyoxylatot leszűrjük és tovább tisztítjuk. Ebből a szabad glyoxylsavat a kiszámított mennyiségű kénsavval vagy még célszerűbben, oxalsavval való szétbontással nyerjük és aztán a filtrált oldatot gondosan, esetleg csökkentett nyomás mellett hegőzölögtetjük. Káliumhydroxyd helyett, mely célszerűbb, lehet káliumchloridot, nátriumhydroxydot, nátriumchloridot vagy más alkalmas vegyületeket is használni. Ahol az alábbi szabadalmi igényekben az «alkáli» kifejezést használtuk, mindenütt úgj& földalkalifémet, mint alkalifémet értünk. Hogy az eljárást bizonyos gyakorlati viszonyok közt eredményesebben alkalmazhassuk, a következő elővigyázati intézkedéseket kell szem előtt tartanunk: 1. Az alkalmazott amalgám eléggé hígított legyen, különben a redukció szabálytalan és rossz. 2. A redukcióhoz kálium- vagy nátriumamalgám látszik legalkalmasabbnak. 3. A redukciótérben lévő oldat a redukció egész ideje alatt erősen savanyúan reagáljon. E célra nem elég, hogy az oldat szabad oxalsavat tartalmazzon, hanem valamely erős savat, pl. sósavat vagy kénsavat kell annak feleslegben tartalmaznia. Ha valamely erősebb sav elégtelen mennyiségben volna jelen, az oxalsavmolekula nem redukálódik többé megfelelően, hanem az előbb képződött glyoxylsav tovább redukálódik glycolsavvá; ezen túl messzemenő redukció számbavehető mértékben nem megy több végbe mindaddig, amíg a glyoxylsavoldat erősen savanyú reakciót nem mutat. 4f. Az oldat, még ha erősen savanyú is,