60762. lajstromszámú szabadalom • Reflektor sík fölületeknek megközelítőleg egyenletes megvilágítására
— 2 (W) részéről visszavert fény a (t) kép fölső részét világítja meg, míg á tükör többi részeiről visszavert sugarak a képnek lejebb fekvő részeire esnek, mint azt a nyilak mutatják. Valamely sugárnak az (Y, W) reflektor hozzátartozó érintőjével bezárt szögét 0-vel, az (X. Y) ordinátával bezárt szögét pedig -©•-vei jelöljük. Ha (X, Y) az (U) fallal párhuzamos, akkor a visszavert sugár meghosszabbítása és a fal által bezárt szög — 20+-© lesz (1. ábra). A és szögek által megadott sugárral szomszédos fénysugár megfelelő szögei tehát 0+d -©- és 20-j—d ©+d (20+©-) lesznek, minek következtében az a két sugár, mely eredetileg d (J) szöget zár be, egymással visszaverődés után d (20+-©) szöget fog bezárni és a megvilágítandó fölületet két pontban találja, amelyeknek egymástoli távolsága dt = sin (20+©-). b d(20+©-) = sin2 (2+-©) d (20+-©-) ha (1) a két fénysugár közös metszőpontjának és a megvilágítandó fölületnek a fénysugarak irányában, (b) pedig a fölületre merőleg irányban mért távolsága. Minthogy a megvilágítás intenzitása a d0 szöggel egyenes, a dt távolsággal pedig fordított arányban áll, ennélfogva megközelítőleg egyenletes megvilágítást kapunk, ha a d©-: dt viszonyt állandóvá tesszük. Ennek folytán, mivel a (b) távolságot a tükör minden pontjára nézve megközelítőleg állandónak tekinthetjük, az egyenletes megvilágítás követelménye a következő összefüggést eredményezi: sin2 (20+-©-) vagy integrálva: B©+A= (20+-©), ahol (B) és (A) állandók, melyek a gyakorlati adatokból, pl. a ©- és 0 szögek kezdőértékeiből határozandók meg ós a reflektor nagyságától, valamint a fényforrásnak a képhez való helyzetétől függenek. Ezen egyenlet segélyével kiszámíthatjuk az előzőleg megadott -© értékekhez tartozó 20+©- szög értékeit, valamint a 0 értékeit, melyek a különböző ©- értékeknek megfelelő érintők irányát megadják. Az egyes (b, c) síb. pontok (2. ábra) meghatározásánál az (a) és (b) stb. pontokban húzott érintők irányainak középértékeit használjuk föl a-tól b-ig stb. menő húr iránya gyanánt. A reflektor profilgörbéjének alakja a követelményektől és a divergáló fény tulajdonságától függ. Magától értetődik, hogy a görbének megfelelő változtatása által a világítás tetszésszerint módosítható. Legegyszerűbb az egyenleteket célszerűen változtatni. Erre nézve példát szolgáltat a következő egyenlet: cosec (20+©- ( = B-©-+A, ahol a fény intenzitása cos (20+©-)-val arányos. Ilyen egyenleteket kapunk, ha a differenciál egyenletbe megfelelő függvényeket viszünk be, pl. B d = d (20+©-) C0 S 2 flt^ v ^ 1 ' sin2 (20+©-) Egy további példa B d -©- = d (20+©-) sin2 (20+©-), miből integrálás által: B ©-+A == cosec (20+-©-) cot (20+-©-) log. tang. 20+0, amiből az előzőleg megadott 20+©- értékekhez tartozó ©• értékek könnyen meghatározhatók. Ez az egyenlet különösen pontalakú fényforrással bíró világítórendszerekhez alkalmas, melyeknél a reflektor számára forgási fölület adódik ki, míg a másik tükör ez esetben félgömb alakjával bír. Vonalalakú fényforrások esetében a reflektor hengerfölületet alkot. Az így szerkesztett reflektorok bármely sík, vagy megközelítőleg sík fölületek, pl. hirdetési táblák, rajzoló-, olvasó- és billiárdasztalok, menyezetek stb. megvilágítására alkalmasak. A szerkezet számos előnyt nyújt, melyek közül csak a helymegtakarítást, a fényforrás láthatatlanságát, az árammegtakarítást és a dekoratív hatások fokozását említjük meg
