60673. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés műkődaraboknak előállítására

toljuk ki, ez annyiban hátrányos, hogy igen nagy erőre van szükség; ezenkívül az a veszély is föllép, hogy sűrűbben folyó tömegek a csőkúpban még inkább megsűrűsödnek és ennek következtében azoknak átszorítása'teljesen lehetetlenné válik. Ha az ily tömegben bármily kevés, fölös víz van is jelen, ez el nem távozhatik és a ki- | szorított szalagnak szerkezetét elpusztítja illetve a szalagnak egyenletes tömörítését meggátolja. Ha az ily tésztaszerű tömeget hengerléssel alakítjuk, ez annyiban hátrányos, hogy a hengernyomás csakis egyetlen egyenesnek mentén hat és az anyag a nyomási egyenesnek két oldala felé kitérhet, minek a szalagnak megnyúlása a következménye. Ez a megnyúlás azonban a szalagnak tömörülését meggátolja. A jelen találmány szerint a tésztaszerü tömegnek sajtolását, miután azt szalag- | alakban egy szállító szerkezeten helyeztük el, akként végezzük, hogy a tömeget két hosszirányban mozgó, behajlás ellen védeft, konvergáló és szükség esetén az esetleg kisajtolt víznek elvezetésére szolgáló ürös terekkel ellátott, végtelen szalag között lévő, oldalt elzárt közön vezetjük át, amikor fokozatosan növekvő nyomás hat a szalagnak egész fölületére úgy, hogy ezen, a sajtoló nyomástól lényegesen eltérő nyomásnak hatása alatt a szalag említésre méltó megnyúlás nélkül tömörül. A szállító berendezésen szalagalakokban elrendezett, képlékeny tömegnek fölületét tetszőleges anyagnak, pl. színes üvegnek vagy kőnek porával vagy törmelékével vagy ily anyagdarabokkal vagy bitumennel, parafaliBzttel stb. is be lehet hinteni, hogy így színes illetve rugalmas, tömörített vagy vizet föl nem vevő fölületet lehessen létesíteni. Az ezután következő sajtolásnál a szalag a rászórt porral vagy törmelékkél stb. bensőleg egyesül. Bitumennek használatánál a szalagot még meleg hengerek között is átvezetjük, ha összefüggő fölületet kell létesíteni. Ismeretes volt már eddig is a műkő-darabok fölületének ily porokkal vagy törmelékekkel való behintése, de ezt mindig a sajtolásnak megtörténte után végezték, r, mikor a szalag úgy belsejében mint fölületén már tömörítve volt. A pornak vagy törmeléknek a már tömörített fölszínbe való benyomásánál ez ismét elroncsolódott, ezenkívül a pornak vagy törmeléknek szilárd kapcsolódása a tömör darabokkal ugyancsak lehetetlen, tehát a porvagy törmelékréteg nem is tapadt szorosan a darabokhoz. Ha azonban a jelen találmány szerint a por vagy törmelékréteget a képlékeny tömegre szórjuk és ezt csak ezután vetjük sajtolás alá, a por és törmelék a képlékeny tömeggel szorosan egyesül. A leírt eljárásnak foganatosítására szolgáló berendezésnek egy foganatosítás! alakja példaképpen a mellékelt rajzokban van föltüntetve. Az 1. ábra a berendezésnek vázlatos oldalnézete. A 2. ábra metszet az 1.ábránaki—Ivonala szerint. A 3. ábra nagyobb léptékben rajzolt részlet. Az (1) adagoló csatorna (1. ábra) a rostanyagnak pl. azbesztrostoknak és víznek keverékét a (2j tartályba vezeti, melyben két (3) kavaró és egy, az alkotóiban elrendezett, késalakú lécekkel ellátott (4) henger van ágyazva. A (3) kavarok gyors forgást végeznek, hogy a rostanyagot a vízzel bensőleg összekeverjék. A (4) késhenger, melynek csapágyai oly célból, hogy a késhengert be lehessen állítani, a (2) tartálynak kissé lejtős fenekével párhuzamosan eltolhatók, az (5) nyílnak irányában forog és a késhengernek forgása közben a (8) kavarok fölött a (6) garatból a (7) kivágásokkal ellátott (8) forgó tolattyá poralakú kötőanyagot, pl. cementet, mely esetleg töltőanyaggal is keverve lehet, adagonként és kis mennyiségekben vezet a (2) tartályba úgy, hogy az a (2) tartályban lévő keverékkel bensőleg keverődik. A (4) késhenger, nek késalakú léeei szorosan a (2) tartálynak feneke fölött mozognak és a keverékre zúzó és őrlő hatást gyakorolnak. A (4) késhenger a (2) tartályban lévő ' keveréket, a (2) tartálynak (9) oldalfala