60660. lajstromszámú szabadalom • Rúgós fölfüggesztés
céljából a csapokat hordó keret el vau hagyva. A rajzon jelen új rugós fölfüggesztés példaképen járműkhöz alkalmazva van föltüntetve és a közös tengelyre szereit kerékrugók, vagy kerekek rugós fölfüggesztése és a keretrugók által van alkotva. Az (a) tengelyre a kétrészű (b) dob van ráerősítve, mely egy sorozat központosán alkalmazott vízszintes (c) csapot hord. A (b) dobon egy másik kétrészű (f) dob csúszik, melyet a (d) kerékabroncscsal (e) drótküllők kötnek össze és mely központosán egy sorozat vízszintes (g) csapot hord. A (b) dob kerületén sugárirányú (bl) kivágásokkal van ellátva, melyek a (g) csapoknak szabad elmozgatását teszik lehetővé, ha a (d) abroncs a (g) csapokkal a keréktengelyhez és (b) dobhoz képest excentrikussá válik. A (b) dobban két egymáshoz képest elforgatható (h) és (hl) feszítőgyűrű vagy forgástest szabadon mozgathatóan van olyképen alkalmazva, hogy a (c) és (g) csapok koncentrikusan alkalmazott (el) és (gl) környilásaikon áthatolva ezekben a nyílásokban meghatározott mértékben elmozgathatok. A feszítőgyűrűknek központos fúratában egy erős (i) rúgó van alkalmazva, mely a tengelyt körülveszi és melynek egyik vége a (h) feszítőgyűrűnek egyik oldalsó végéhez, másik vége pedig a (hl) feszítőgyűrűnek átellenben fekvő végéhez van erősítve. Az (i) rúgónak, mely a (cl, gl) nyílásokat két oldalról a. csapokhoz szorítja és ezáltal a feszítőgyűrűnek elforgatását meggátolja, oly nagy kezdeti feszültséget adunk, hogy normális terhelésnél az egyensúlyi helyzetet fönntartja, melyben valamennyi alkatrész koncentrikusan fekszik. A keretrúgó a kétrészű (j) keretből áll, •mely egy sorozat koncentrikus (k) csapot hord. A két (1) és (11) feszítőgyűrű az (a) tengelyen lazán ül, egymáshoz képest elforgatható és közel a kerületükhöz sugárirányú (m, ml) toldatokkal van ellátva, melyek váltakoznak és melyekre az (n) rugók nyomást gyakorolnak, miáltal az (1, 11) feszítőgyűrűknek (o) körkivágásai a (k) csapoknak két átellenes oldalához szorulnak és a feszítőgyűrűknek egymáshoz való. elforgatását meggátolják. A rugók itt is úgy vannak előzőleg megfeszítve, hogy a kocsikeretnek normális megterhelésénél az egyensúlyi helyzetet tartják meg, melyben valamennyi alkatrész központos. (1., 2. és 3. ábra.) A kerékrugóknak működése abban áll, hogy a tengely által hordott súly a tengelylyel szilárdan összekötött (c) csapok útján olyképen nyugszik a (h, hl) feszítőgyűrűkön, hogy a menetirányban a tengely előtt fekvő (c) csapok a (hl) feszítőgyűrűt az óramutató járásával ellenkező értelemben, a tengely mögött fekvő (c) csapok pedig a (h) feszítőgyűrűt az óramutató járásával megegyező értelemben elforgatni iparkodnak. Ennek az egymással ellentétes koncentrikus elforgatásnak az (i) rúgó áll ellen, melynek erőssége úgy van megválasztva, hogy a feszítőgyűrűk csak túl nagy megterhelésnél és lökéseknél forognak el egymáshoz képest. A feszítőgyűrűk terhükkel a külBŐ (f) dobbal szilárdan összekötött (g) csapokon nyugosznak olyképen, hogy a (h) feszítőgyűrű a tengely előtt lévő (g) csapokon, a (hl) feszítőgyűrű pedig a tengely mögött lévő (g) csapokon fekszik. A kocsikeretrugóknak működése általában azonos a kerekek rugóinak működésével. A (j) kocsikereten nyugvó súlyt a (k) csapok és (1, 11) feszítőgyűrűk olyképen viszik át a tengelyre, hogy a tengely előtt fekvő (k) csapok az (11) feszítőgyűrűt az óramutató járásával ellenkező értelemben, a tengely előtt fekvő (k) csapok pedig az (1) gyűrűt az óramutató járásának megfelelő értelemben iparkodnak az (n) rugók hatása ellenében elforgatni, mely utóbbiak tetszésszerinti módon lehetnek alkalmazva. Kis, egész normális terhelésig és teljesen sík utakon való menetelnél a rugós fölfüggesztésnek valamennyi alkatrésze koncentrikus marad (1., 2. és 3. ábra) úgy, hogy tehát ezek az alkatrészek egymáshoz képest nem mozognak el. Ha már most a kerék például egy kő fölött halad el, akkor közelítőleg függélyes irányban fölemelkedik. Ha ez az emelkedés a rugós elemeknek a 4.
