60629. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés tej és hasonló tápanyagok beszárítására szolgáló készülékeken

rint nem kielégítők és megerősítési módjuk hiányos. Gyakran előfordul, hogy egy kés üzemközben használhatlanná válik, javítások, stb. pedig a gép megállítása nélkül nem végezhetők el. A találmány szerint a (9) kés, melynek a szárító alkatrész (henger, végnélküli szalagstb.) fölületét érinteni kell, hogy a szárított termék beszáradt rétegét levakarja, egy csillagalakú (12) tartón van megerősítve. Mindegyik (13) csillagszárny sima (14) fölületén kicsiny (14) csavarok segítségével egy-egy kés erősíthető meg. A kés, különösen pedig annak élének megtámasztására egy merev lemezalakú (16) nyereg szolgál, mely a kés egész hoszszában végig fut és a (17) csavarok által rögzíttetik. A (16) nyereg a késsel csak két vonal mentén érintkezik, t. i. a (18) vonal mentén, közel a pengéhez és (19) mentén, közel a kés fokához. Ha a (17) csavarokat megszorítjuk, úgy a (16) nyereg a kés szabadon fekvő részéhez szoríttatik, ez utóbbi jobban meghajlik és megfeszül. Ezáltal a kés megfelelő erővel a szárítóeszköz fölületéhez szorítható s kielégítő működésbe hozható. Az egész késelrendezés olymódon van a gépkerethez erősítve, hogy a (12) csillag forgatható s a kések valamelyike a (2) alkatrésszel szemben munkaállásba hozható. Ha két vagy több késelrendezés van a gépen, úgy azok bármelyike használható; a kések üzemközben is gyorsan s az üzem beállítása vagy megzavarása nélkül kicserélhetők, amennyiben a használatban lévő kés elkopott. Ha egy kést használaton kívül helyeztünk, lecsavarható, megtisztítható, élesíthető, kijavítható és ismét fölcsavarható. Az elrendezés előnyei tehát szembeszökők. A 4. ábrában föltüntetett szárítókamra főleg azáltal tűnik ki, hogy egyik oldalán egy aránylag nagy (20) nyílással bír, amelyben a (21) végtelen fémszalag szolgáló (22, 23, 24 és 25) üreges tartóhengerek közül kettő úgy van elrezdezve, hogy a nyílást a szalagnak a (22, 23) hengerek között szabadon fekvő része zárja el. Ehhez a részhez lesz a tej, stb. hozzávezetve s innen lesz az beszárított alakban isniét leszedve. A kamra fedelébe egy (26) tartány van beépítve, mely a tejnek előbepárologtatására szolgál, mielőtt azt a (21) szalaghoz hozzávezetjük. A szalagot a (23) henger hajtja a (27) fogak segélyével, melyek a szalagszélein lévő lyukakba kapaszkodnak. Ennek a hengernek (28) tengelye keresztülnyúlik a kamra falán s a (30) szíj számára egy (29) szíjkereket hord. A (24) henger szintén fogakkal van ellátva, míg a (22) és (25) hengerek simák lehetnek. A hengerek között a hajtás biztosítására fogaskerekek, láncok stb. rendezhetők el; föltéve természetesen azt, hogy a (24) hengert a (21) szalag hajtja. A (24) henger elállítható úgy, hogy (23) irányban eltolható, hogy a (21) szalag feszültsége a hengereken mindenkor szabályozható, azonkívül az egészen levehető s a kamrafalban kiképezett (a rajzban föl nem tüntetett) ajtókon át mindig eltávolítható legyen. A szárítókamra téglafalazatból, iából szi' getelőanyaggal és bádogbéléssel ellátva készül vagy más, később leírt célszerű módon építtetik meg. A (21) szalagnak a (20) nyílást vezető részéhez vezetjük hozzá a szárítandó folyadékot s erről vesszük le a szárított terméket. A hozzávezetés egy a (23) hengert érintő (31) hengerrel történik, mely a tejet stb. tartalmazó (32) edénybe merül. A leszedés egy (9) kés segélyével történik, amelyet a (22) hengernél szorítunk a szalaghoz. A következőkben egyszerűség okáért csupán csak a tejről lesz, mint beszárítandó tápanyagról, szó. A szárítókamra födő falába — mint már föntebb említettük — egy kettősfalu (26) fémtartány van beépítve, melynek külső (33) burkolata és (34) belső fala között egy tér van kiképezve, amelyben a (35. 36) hozzá- és elvezető csövek révén állandó vízkeringés van. A kamrában lévő meleg által a víz egészen a forrásig fölmelegszik s így 100° C. hőmérsékleten tartatik. A képződött gőzt egy kondenzedénybez vezetjük.