60586. lajstromszámú szabadalom • Távcsöves távolságmérő
A föltüntetett távcsöves távolságmérő a föl nem tüntetett állvány fa) fejlapján két csapágybakból álló (b) állvánnyal van ellátva. A két csapágybak között két (c) és (d) távcső úgy van egj^más fölött ágyazva, hogy azok forgási és láttengelyei egymással hegyes szöget képeznek és hogy vízszintesre állított műszernél a két távcső forgási és láttengelyei függélyesen egymás fölött és az (a) fejlap közepe fölött legyenek. Ezáltal elérjük azt, hogy a két távcsőnek a függélyes irányban való forgatásánál mindegyik távcső egy függélyes síkban mozog. Ennek következtében valamely vízszintes távolság lemérésére közömbös, hogy milyen szöggel hajlanak a távcsövek láttengelyei a vízszinteshez, mert mindegyik távcsőben függélyesen elrendezett, a láttengelyen átmenő szál pontosan függélyes vonalat mutat, azaz a két távcső irányvonalai az azokhoz vízszintesen és derékszögben tartott lécet pontosan ugyanazon a helyen találják, tekintet nélkül arra, hogy a léc a készülékhez mily gyakorlati magassághelyzetben van. Hogy a két távcső láttengelyei egymással mindig párhuzamosak legyenek, a távcsövek (e) és (f) forgási tengelyei egy-egy (g) karral vannak ellátva, melyek a (h) kar útján egymással össze vannak kötve. A két táveső egymástóli távolsága folytán azok láttengelyei az említett lécet ezzel a távolsággal különböző magasságokban találják. A készülékhez tartozik az (i) léc, mely bal- vagy jobboldali használat céljából mindkét szélesebb oldalán egy-egy beosztással van ellátva és amelynek zérushelye a rajzon (N)-el van megjelölve. A léc mindkét végrészén két (k) libellával van ellátva és használatnál vízszintes helyzetben tartandó, még pedig úgy, hogy a műszer felé fordított beosztás zéruspontja valamivel a eélpont előtt feküdjak és hogy a léc ezen a ponton az egyik távcső irányvonalával, mellyel a mérendő távolság összeesik, vízszintes szöget képez, mely a 90 foknál a két távcsőtengely által bezárt a szöggel kisebb. A második távcső irányvonala ekkor a lécet derékszögben találja úgy, hogy a léc nem pontosan való tartásából származó hiba igen csekély lesz. Hogy a léc az irányvonalhoz helyes szögben pontosan tartható legyen, az levehető és át- vagy fölcsappantható (m) tartókarral van ellátva, melynek forgathatóan ágyazott karja szabad végén karikává van kiképezve, mely a léc előtt elrendezett függélyes rövid (n) rudat tartja. A zérusjel mellett van egy (o) jel elrendezve. A léc akkor van a helyes tartásban, ha az (n) rúd, az (o) jel és a műszer közepe egy vonalban van, amit a léctartó egyén a léc megfelelő forgatása által előidézhet és ami a műszerfigyelő által ellenőrizhető, (p) a célponton függélyesen fölállítandó iránypálca, melyhez a léc zéruspontja mögött elrendezett (q) ütköző fektethető. Ha a lécbeosztás zéruspontja a célponttal pontosan összeesne, úgy a két távcsőirányvonal közötti lécszakasz megfelelne a léc és műszer közötti vízszintes távolságnak, szorozva az a szög szinuszával (4. ábra). Minthogy a léc beosztása a szinus a : 1 arányban van megválasztva, a leolvasás pontosan a vízszintes távolságnak felel meg. Mivel a lécbeosztás zéruspontja gyakorlati okokból valamivel a célpont előtt van, a vízszintes távolság a célpont és a zéruspont közötti távolsággal kisebbnek adódik ki. Ez az eltérés célszerűen azáltal kerülhető el, hogy a lécbeosztás (N) zéruspontját az elméleti (N') zérusponttól a léabeosztásba befelé oly távolságra eltoljuk, mely a célpont és az (N) záruspont közötti távolságnak az «. szög szinuszával való szorzatértékének felel meg. Ha lehetőleg pontos méréseket akarunk elérni, az « szöget célszerűen lehetőleg nagyra, például sin = — -re választjuk. Minthogy ily műszerrel 50 méterig terjedő távolságok egy 5 méteres lécen olvashatók le, nagyobb távolságok, pl. sokszögoldalak, segédpontok közbeiktatásával 50 méternél kisebb távolságokra fölosztandók vagy pedig kisebb szögű műszert kell választani. Ily módon lehetséges nemcsak az összes részleteket, hanem a sokszögoldalakat is sok célra elegendő pontossággal mérni.
