60552. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sűrű, tömeges lyukasztással bíró falitéglák előállítására

szalagokból (3. ábra) vagy (d) drótokból (4. ábra) vagy más anyagokból álló tartók vannak úgy megerősítve, hogj* az egyik végén (itt (e)-nél) szilárdan vannak megerősítve, míg a másik végen egy tetszőleges (f) feszítőszerkezettel vannak ellátva; a (g) lyukasztómagok pedig ezen tartókon vannak mellső (h) végeikkel (hátul szabadon lengve) vízszintesen megerősítve. A megerősítés minden alkalmas módon történhetik; történhetik pl. azáltal, hogy a magnak két részből álló mellső vége közül az egyik a másikra fölcsavar tátik vagy hozzáforrasztó szögecselé s által, vagy azáltal, hogy a tartókat bedugjuk a mag mellső részének egy hasítékába és a tartón túl még kiálló magvéget •összeszorítjuk vagy végül tartóknak és magoknak együttöntése által. Az ezen magokon eszközölt javítás már most abban áll, hogy a mellső, a nyílirányban haladó agyagcsíkkal szemben álló (h) végek kúposak, csúcsban? végződnek, mimellett teljesen mellékes, hogy a magok csúcsai a tartókon túl nyúlnak-e (3. és 4. ábra) "vagy hogy magán a tartón vannak-e (5. ábra). Az első mód, ahol a magok csúcsai hegyesen végződő (hl) csavaranyák gyanánt kiképezve a tartón túlnyúlnak, előnyben részesítendő, mivel ezen alaknál az agyagmassza könnyebben átlyukasztható} azonkívül pedig, mert a csavaranyák magcsúcsok gyanánt a mag csavarmenetét tökéletesen beburkolják és ezért mindig könnyen levehetők, ami azon további előnyt is nyújtja, hogy a magok szükség esetén egymástól való távolságaikat illetőleg is elállíthatok. Minden esetben azonban a magoknak az agyagcsíkkal szemben álló végeiknek kúpos kiképzése a magoknak, ill. a téglák lyukainak nagy száma miatt igen lényeges, minthogy csakis ezen csúcsok által, az egy tartókkal együttműködésben, érjük el az agyagcsíknak játszi könnyűséggel való átvágását és átlyukasztását úgy, hogy ezáltal az agyagcsík keresztülhaladása a berendezés teljes kitöltése dacára a súrlódások csökkentése következtében igen megkönynyíttetik és a lyukak javíttatnak. Találmányom igen fontos része továbbá a magoknak, ill. tartóiknak a 6. ábrának megfelelően oly módon való elrendezése, hogy a magok váltakozó állásban egymás mögött állanak. Ezáltal az agyagcsíkot szétvágó és átlyukasztó tartók és magok két külön irányban osztatnak el úgy, hogy a berendezés központjába még nagyobb agyagmassza batolhat be és a massza sajtolásának hatása, mely a masszára kívül és a belsejében ható befolyások által éretik el, még intenzivebb és pontosabb lesz. Igen fontos még a lyukalakokat készítő (gl) magvégnek kiképzése, a téglák hasítékszerű lyukkeresztmetszetalakjaira való tekintettel (amint az az 5. és 6. ábrákból látható) egy rendes, köralakú lyukak előállítására szolgáló, a 2. ábrán föltüntetett mag helyett. A szándékolt tömeglyukasztások számára tudniillik hasítékszerű, egyszerűen vagy többsugarasan alakított lyukformák a legelőnyösebbek, mivel itt a téglaanyag a lyukak által igen kiadósan szakíttatik meg, a lyukaknak azonban mégis igen szűkeknek kell lenniök, hogy a habarcsmasszából csak igen kevés hatolhasson beléjük. A 7—11. ábrák ily módon átlyukgatott téglákat tüntetnek föl; a 7. ábra pl. egy, vékony falak számára való téglát ábrázol hosszirányában eső lyukakkal, mimellett itt rendes, köralakú (i) és hosszúkás, hasítékszerű (k) lyukak láthatók, míg a 8. ábra egy csillagalakú lyukakkal ellátott tégla széles oldalának (fekvő lapjának) egy részét tünteti föl, mely lyukak a téglán harántirányban, tehát az egyik fekvőlaptól a másikhoz mennek át és ezen elrendezésben rendes, 12X25 cm. nagyságú fölületen 105 lyukkal vannak ellátva. A 9. ábra két ily, egymáson fekvő téglát az A—B vonal szerint vett metszetben, közben fekvő (n) habarcsréteggel tüntet föl. A 10. ábra háromágú (m) lyukakat, a 11. ábra pedig egy körszegmensalakú téglát tüntet föl a 8. ábrához hasonlóan, a széles oldalon tömeglyukakkal. Mint az a 9. ábrából látható, ily lyukasztásnál, mint már említettük, a habarcs csak