60535. lajstromszámú szabadalom • Úszóaknak

len állapotban marad. Ha azonban a lehor­gonyzáskor a horgonykötél megfeszül és az aknát a víz alá meríti, a rúd a (C') rúgó ellenére lemozog s (Cx) fogai a (Dx) szeg­mens révén a (D') gyűrűt elfordítják úgy, hogy ha az akna teljesen a víz alá merült, a gyűrű is teljesen fölszabadítja a nehezé­ket, mely most már egy hajó ütközésekor kilökődhet (Ax) csészéjéből. Az (E) nehezék köré csavart (E') kötél szabad vége a rúgóhatás alatt álló gyúszög­höz van kapcsolva, melynek feje a törékeny (e') tű révén van a nyelével egyesítve; ha a súly leesése folytán a kötél kellően meg­feszül, az (e') tű lenyíródik úgy, hogy a rúgó a gyúszöget előre csaphatja az (ex) gyutacsra, melynek tüze időzítő vagy más kanóc révén az (Ex) fulminatöltényt, ez pe­dig az akna robbanótöltését gyújtja. A hor­gonykötelet a (B') kamra aljába (I) görgők vezetik, s ezektől kis távolságra a (c3) görgő vezeti a horgonykötelet úgy, hogy az el­merített akna függélyes tengelye az 1. ábra pontozott vonala értelmében a nehezéken megy keresztül. Ha a horgony a fenéken nyugszik, a (C') rugóra kifejtett nyomás egyenlő lesz az akna fölhajtó erejével, vagyis az általa kiszorított víz súlya és önsúlya közti különbséggel; az akna térfogata és súlya úgy választandó meg, hogy az akna ne hajoljon harminc fokon túl, ha négy csomónyi áramlatban van le­horgonyozva. A 2. és 3. ábrabeli példánál a (C') nyomó' rúgó a (b) harántfal és az (e) gyúszöget hordó (Ex) tárcsa között van elrendezve, melynek kerületén rések vannak, melyekbe az (E) nehezékgolyók (ex) rúdjainak végei nyúlnak. E rudak a forgó (e') csapágyakon haladnak át, melyeknek függélyes csapjai a (B) tok fölötti (E') korongban vannak ágyazva; e korong függélyes (e2) rudak révén van egyesítve a rúgóhatás alatt álló (C) rúddal; az (e2) rudak a (b) haránt-' lap furataiban vezettetnek. Az (E') korong (e3) vezetékeiben függélyesen eltolódhat, s fölső fölületén a gyűrűs (E3) vályúval bír, melyben az (E) golyók nyugszanak. Mindegyik golyó fölött egy (D) rögzítő­csésze van a (D') tárcsán elrendezve, mely a (d) diafragmához van erősítve; e diafragma a kamra fölső részét le­zárja, míg a fölső oldala és a (D2) födőlap közötti tér a (d') nyílásokon át a vízzel köz­lekedik. A nyílásokat a befelé nyíló (d2) csapók zárják le. A diafragma a (d3) vonó­rúgó hatása alatt áll. A (D') tárcsa az (é) gyúszöggel összeműködő (e4) gyutacsot hordja, mely időzítő vagy lobbanó (E4) ka­nóc révén gyújthatja az (e5) lőportöltést, mely az (E5) lövedéket az (e6) gyutacsra üti úgy, hogy ennek elrobbanó (E6) fulminat­töltése a (B) töltést gyújtja. A 2. ábra az aknát elsülyesztett műkö­désre kész helyzetben mutatja. Az elsülyesz­tés előtt az akna tétlen helyzetben van, mert a (C') rúgó az (E') korongon nyugvó golyókat a (D) csészékbe szorítja. Ha azon­ban az akna elsülyesztetett és lehorgonyoz­tatok, az (E') korong a rúgó ellenére annyira lehuzatik, hogy a golyók fölszabadulnak a (D) csészék alól, mint ez a 2. ábrán lát­üató. Ha most hajó ütközik az aknába, a golyók az (e') csapágyak körül elgördülnek a vályúban úgy, hogy (ex) rúdjaik végei fölszabadítják az (Ex) tárcsát, melyet az (e) gyúszöggel a (C') rúgó az (e4) gyutacsra csap s ezáltal a töltést gyújtja. Ha egy szomszédos akna robban föl, a (d) diafragma a kompresszióhullám által is­mert módon leszoríttatik úgy, hogy a (D) csészék az (E) golyókat rögzítik. A (d2) csa­pók a víz kiszabadulását és a diafragma s (D) csészék fölemelkedését meggátolják mindaddig, amíg a hullám le nem csillapo­dott. A spirális (C') rúgó helyett más rúgó használható s a (B) kamra alakja is változ­tatható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A vízszin alatt lehorgonyzandó úszó akna melynek tehetetlenséggel működő el­sütőszerkezete elsülyesztés előtt nem mű­ködő helyzetben tartatik, jellemezve azáltal, hogy az aknát a horgonnyal kap­csoló (c) kötél egy rúgóhatás alatt álló (C) résszel van kapcsolva, mely az elsü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom