60528. lajstromszámú szabadalom • Sínheveder

föliilete fölé kiáll, mint pl. egy külső heve- 1 dernek a 2. ábrán látható szelvényénél. A (17) borda vagy gerinc akkor képződik, ha a heveder egyik mérete túlnagy, vagy ha a hevedercsavarok nem idejében feszíttetnek utána, vagy ha a heveder egyes részei oldalt tolódnak. Ily borda, ill. lépcső által a heveder hatása mindjárt elejétől fogva csökkentetik és a heveder csakhamar kiugrik. Ha a borda a hevedercsavarok ismételt és erős utánfeszítése által végül éltüut, a heveder mindjárt aránylag nagy darabbal nyomulhat .elő a hevederkamrába, mivel' időközben kiverődött. Ekkor azonban a heveder, mivel az ismert hevederkeresztmetszeteknél az előnyomulás mértéke csak igen csekély, gyorsan kerül a végállásba. A jelen találmány értelmében való keresztmetszetalakítás által mindezen hátrányok elkerültetnek és azt érjük el, hogy a lekopott heveder a sinnek csak sík fölfekvési fölületéhez fekhetik és hogy a heveder lehetőleg messzire nyomulhat elő a bevederkamrába, anélkül, hogy emellett a hevedernek a hevedercsapszögek feszerejének megfelelő eredeti ékhatása csökkenést szenvedne. A 4. ábrán a találmány szerinti heveder keresztmetszetének nagyobb léptékű képe látható. Annak a megakadályozására, hogy a heveder már csekély kopásnál borda képezése által a sin hevederkamrájába való behatolásnak ellenállást fejtsen ki, a heve<der a találmány értelmében a sinfejhez kívül hozzáfekvő- részén hosszában rézsútosan le van vágva. Oly külső hevedernél, melynek fölső sík fölfekvési fölülete a sin sík fölfekvési fölü-Letén jóval túlnyúlik, lépcső képezését azáltal kerüljük el, hogy a hevederfölületet hosszában csatornaszerű (18) vájattal (2. ábra) látjuk el. A vájat legkisebb szélességét és legkisebb mélységét úgy kell megszabni, hogy az elhasznált heveder a hevederkamrában elfoglalt végállásáig előrenyomulhat, anélkül, hogy a heveder emellett a sinfej külső lekerekítésén ellenállásra találna. Hogy a heveder a hevedercsapszögek feszerejének megfelelő eredeti ékbatás állandó föntartása mellett lehetőleg messzire hatolhásson előre a hevederkamrába, a hevedernek a sinderék felé fordított fölületének a sinfejhez, illetve a sintalphoz fekvő részei (19, 20) lépcsőzettel (4. ábra), illetve egy csatornaszerű vájattal vannak ellátva (8. ábra). Ezen lépcsők, illetve vájatok különbözőkép lehetnek alakítva, a legjobb eredményt azonban" akkor érjük el, ha azok akkép vannak alakítva, hogy a heveder a sin hevederkamrájában annyira előnyomulhat, míg a sinderékhez nem fekszik, anélkül, hogy a heveder eredeti ékhatása emellett csökkenne. A (19, 20) lépcső, illetve vájat alakításánál arra kell ügyelni, hogy a heveder sík fölfekvési fölületének szélessége túlságos kicsinnyé ne váljék. Ajánlatos a lépcsőt, illetve vájatot oly mélyre készíteni, hogy a heveder végállásánál is még tér maradjon az esetleg kiszorított tömegrészecskék fölvételére. Az 5., 6. é3 7. ábrán azon fölületek vannak föltüntetve, melyekkel a heveder lekopik, mikor kezdeti helyzetéből a végállásba tolódik el, azonkívül ezen ábrákon az emellett megtett út is látható, nevezetesen az 5. ábra ismeretes hevederkeresztmetszetet, a 6. és 7. ábrák pedig a találmány szerinti hevederkeresztmetszeteket mutatnak, mimellett az eredeti hevederk'eresztmetszet pontozott vonalakkal van berajzolva. Valamennyi • ábrán a kopási fölület (21)-el, a hátrahagyott út pedig (22)-vel van jelölve. A *6. ábrán megtartottuk az 5. ábrán fölvett (23) érintkezési pontot a (19) lépcső kiindulási pontja gyanánt, a 7. ábrán ellenben a vájat ki van szélesítve és így a sík fölfekvési fölület kissé kisebbítve van. Ha a lépcső helyett csatornaszerű vájatot ajkalmazunk, ez — mint az a 8. ábra mutatja — akkép lehet elrendezve, hogy a sinfej felé a kiálló (24) karima marad fönn, mely a heveder előrenyomulásánál lekopik úgy, hogy később a hevedernek a sinderékhez való hozzáfekvésének nem fejt ki ellenállást. Ezen karima által a fölfek-