60501. lajstromszámú szabadalom • Önműködően a járművek terhelésével arányosan ható fék

— 4 (Z) rúd és az (A) szögemelő által van ösz­szekötve, mely utóbbinak működése szabá­lyozza a fék erőhatását. Az ezen (A) szögemelő mozgását korlá­tozó berendezés a (H) emelővel csuklósan összekötött (I) ékvégü rúd alkalmazásán alapszik. Ezen (I) rúd két ütköző közé van helyezve, melyek közül az (L) járműre van erősítve, míg a másik, (K) a (Q) szögemelő vei van összekötve. Az (I) ékvégű rúd valamivel keskenyebb, mint az (L) és (K) ütközők közti távolság, úgy hogy ezen (I) rúd és az (L) és (K) ütkö­zők között bizonyos játék van. A rendszer működési módja a következő: A fékezés megindításakor, amidőn még az (X) féksaruk nem érintkeznek az (0) kerék­kel, a (H) szögemelő által mozgatott, (I) rúd a (K) és (L) ütközők közé mindig kisebb vastagsággal lép. Minthogy az ók szöge olymódon van meg­határozva, hogy a vastagság csökkenése pontosan kiegyenlítse az (L) és (K) ütkö­zők között kezdetben volt játék változatla­nul marad, amennyiben az ék megfelelő ér­telemben mozog el, vagyis amennyiben a ' (H) emelő az ezt az (A) szögemelővel ösz­kötő (Z) rúd jobboldali csuklója körül forog; attól a pillanattól kezdve azonban, hogy az (X) féksarok az (0) kerekekkel érintkeznek és a fékezésnek és az (A) szögemelő moz­gásának egész tartama alatt, a (H) emelő nem a (Z) rúddal, való összekötési pontja körül, hanem a ^V) rúddal való összekötési pontja körül forog el. Ennélfogva az (I) ék mozgási iránya megváltozik és ezen pil­lanattól kezdve a (K, L) ütközők az (I) ék­hoz közelednek. Amint az ék és az ütkö­zők egymással érintkeznek, az egész moz­gás megszűnik; az erőhatás megsemmisítő­dik, amennyiben a szabályozó éket az ütkö­zők közé szorítja; ami magát a féket illeti, ez a fölfüggesztő rúgók reakciója folytán a megfelelő erővel meghúzva marad, mely erő az (A) szögemelőre a (B) hevederek által fejtetik ki. A 6. ábra szerinti elrendezés különben igen egyszerű módon lehetővé teszi a saruk és a kerekek közti játéknak önműködő sza­bályozását a kopások kiegyenlítése czéljá­ból, elegendő az (I) éknek a (H) emelővel való csuklós összeköttetését a 7. ábrán föl­tüntetett módon, kulisszaszerüen kiképezni és az (I) éket záró fogakkal ellátni, melyekbe a jármű alvázára erősített (C) zárókilincs kapaszkodik. A (H) emelő által a fékezés pillanatában a kivánt pontba vezetett (I) éket a (C) ki­lincs tartja meg a megeresztéskor ezen pontban. A (H) emelő viaszatérése biztosítva van az (N) kulissza által, melynek hossza szabályozza és korlátozza a fék megeresztését. Ezen föltételek mellett világos, hogy midőn az (I) ék és rúdja, a féksaruk vagy a kerék­abroncsok kopásai következtében visszalö­ketnék oly módon, hogy a (C) kilincs egyik fogból a következőbe kapcsolódik, a meg­eresztést szabályozó (N) kulissza előrefelé mozog és ennek következtében a (H) emelőt azon helyzet előtti helyzetben tartja fogva, melyet ezen (H) emelő az előző megereszté­sek idején elfoglalt, olymódon, hogy a fék­saruk maguk sokkal közelebb lesznek a kerekekhez, mint az előbbi fékezés pillana­' tában. Ettől kezdve új fékezési sorozatot lehet kezdeni, anélkül, hogy a fékrúdaza­tot be kellene állítani a féksaruk, vagy a kerékabroncsok kopásának kiegyenlítése céljából. Ezen szabályozás számos módosítása lehet­séges, nevezetesen az éket egy megfelelően profilált fog, vagy egy nagy menetmagas­sága csavar által helyettesíteni; a működés ugyanaz marad, minthogy ezen szervek nem mások, mint föltekercseit ékek. Az ékkel ellátott leírt szabályozóberen­dezés, főleg kézi fékekhez alkalmazható, vilá­gos, hogy semmi akadálya sem volna annak, hogy azt légnyomásos fékeken is alkalmaz­zuk, együttesen az 5. és 6. ábráknak meg­felelő berendezésekkel, melyek különösen légnyomásos fékekhez alkalmasak. A fentiekben elmondottak világosan mutat­ják, hogy a fékeket a fölfüggesztőrugók reakciójának alávetvén, a fenti elv szerint önműködően lehet a terheléssel arányos féke­zéseket kapni és ily módon a fékeket a hatásos erőkifejtés maximumának föltételeire hozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom