60501. lajstromszámú szabadalom • Önműködően a járművek terhelésével arányosan ható fék

által helyettesíttetik és ezen hatás oly módon korlátozza, hogy az elért fékezés nem nőhet tovább és arányos rugókra föliilggesztett súllyal. A rendszer azonkívül még egy oly berendezéssel bír, mely a fék vezérművének hatását önműködőlég megszünteti, amint a fékezés elérte a jármű és terhe súlyának kivánt viszonyát. A csatolt rajzon találmányom tárgya van egy példaképen vett foganatositási alakban föltüntetve. Az 1, 2. és 3. ábrák a fékrudazatot egy jármű egy fölfüggesztő rúgójához kötő berendezés foganatositási alakját ábrázolják. A 4., 5., 6., 7. ábrák ezen berendezésnek azon rendszerrel való kombinációját tüntetik föl, mely a fék vezérművétől jövő erőhatást korlátozza, attól kezdve, hogy a fékezés eléri a jármű terhének megfelelő értéket. Az 1. ábrán az (A) szögemelő az (F) fölfüggesztőrúgó (B) hevederjeit egy a (H) emelő által vázlatosan föltüntetett fékrudazattal köti össze. Ezen (H) emelő (K) pontban kapja a bármely, a rajzon föl nem tüntetett vezérműtől jövő (T) erőhatást és ezen erőhatást az (I) rúd segítségével az (X) féksarunak adja át: A (Z) rúd az (R) pontot az (A) szögemelő (D) pontjával köti össze, mely ennélfogva a fékrúdazatnak támaszpontja. Az (A) szögemelő a (C) pontban a jármű alvázával egy darabot képező és (M) ütköző lapot hordó (S) állványba van ágyazva. Az (M) lap megakadályozza, hogy az (A) szögemelő az (F) rúgó hatása alatt fölemelkedjék, azonban megengedi, hogy ellenkező értelemben mozoghasson, ha valamely ezen értelemben működő erő hat reá. A 2. ábra az (A) szögemelőnek az (S) állványban való ágyazását és pontozott vonalakkal azt tünteti föl, hogy hogyan lfehet egy (D) összekötő rúd segítségével ezen (A) szögemelöt, ha kívánjuk, egy hasonló szögemelővel kapcsolni, melyet symetrikusan a jármű ellentétes oldalán helyeznénk el. A 3. ábra az (A) szögemelőnek az (F) rugóval a (B) béklyók és (N, E) csapok által való összeköttetését föltüntető fölülnézet. Ezen elrendezésekből következik, hogy ezen (A) szögemelő a járműnek az (F) fölfüggesztőrúgóra, támasztására és egyszersmind fékezéskor a fék reakciójának fölvételére szolgál. Világos, hogy ezen föltételek mellett a fék erőhatása és a jármű súlya csaknem pontosan kiegyensúlyozzák egymást ezen emelőn és egymással állandó viszonyban lesznek. A rendszer működése a következő: A fékezés megindításakor, midőn az (X) féksarú az (o) kerékkel még nem érintkezik, a (H) fékemelő (L) végpontjának mozgása ellen föllépő ellenállás jelentéktelen azon ellenálláshoz képest, mely ugyanazon emelő (R) pontja tovamozgásával szemben föllép, mely pontot azon tekintélyes erőhatás tartja fogva, melyet a jármű súlya gyakorol az (A) szögemelőre, melyhez az (R) pont (Z) rúd által van kötve. Ennek következtében a (H) emelő az (R) pont, mint fix pont körül elforog, mindaddig, míg az (X) féksarú a fékezendő (0) kerékkel érintkezésbe nem jön. Ezen pillanattól kezdve, a (H) emelő (L) végpontja nem mozoghat el többé, a fékezés megkezdődik és (L) és (R) pontokban reakcióerők keletkeznek, melyek gyorsan növekednek. Az (L) pontban föllépő reakcióerő a féksarúra vitetik át, tehát a fékező hatás nő; az (R) pontban föllépő reakcióerő pedig a (Z) kar által az (A) szögemelőre vitetik át, melyre egy mindinkább növekedő erőhatást fejt ki, mely végül is ellensúlyozza azon erőhatást, amelyet a jármű súlya az (E) pontban ellenkező értelemben kifejt és elmozgatja az (A) szögemelőt, mely tehát (e) tengelye körül elforog és az (M) ütközőlappal való érintkezése megszűnik. Ezen pillanattól kezdve a fékrudazat és az azt az (F) fölfüggesztő rúgóval összekötő rudazat mint egy az (E) végpontban adott erőhatásnak alávetett csuklós emelőrendszer szerepel; minden, ezen rendszerben föllépő akció, vagy reakcióerő és különösen a fékezés ennélfogva arányos lesz ezen