60491. lajstromszámú szabadalom • Dugattyú folyadékhűtéssel

vegőbe való melegátadás már nem következhetik be. A jelen találmány a harmadik csoportba tartozik, amelynél a dugattyú melegét a, bengerfalaknak adja át. Minthogy emellett a dugattyúnak csupán hengeres részei közvetítik á melegelvezetóst, míg a melegfölvótel főként a dugattyúfenéken következik be, a meleget a dugattyúfenékből a hengeres részbe kell vezetni. Ezt eddig csak fémes vezetéssel érték el, amennyiben elég nagy vezetékkeresztmetszetek elérésére vagy a dugattyúfenék- ós köpeny falvastagságait vették nagyra, vagy pedig külön vezetékbordákat alkalmaztak, amelyeknek az volt a rendeltetésük, hogy a meleget a forró helyekről a hengerfalakkal érintkezésbe jövő köpenyrészekre vezessék át. Ez a mód egyszerű ugyan, azonban oly esetekben, amidőn nagy melegmennyiségeket kell elvezetni, különösen nagy hengerátmérőnél, vagy pedig igen magas nyomásoknak és hűmérsékleteknek egyidejű föllépténél nem kielégítő, mert akkor nem lehet kielégítő fémkeresztmetszeteket előállítani. Azonkívül a dugattyú is túlságosan súlyossá válik. Az ismertekkel szemben a találmány abban áll, hogy az üregeB vagy üregekkel ellátott dugattyú egy folyadékkal van teljesen vagy részben megtöltve, amely megújítás nélkül tartósan benna marad és a dugattyú tulajdonképeni hűtésével, tehát a kifelé való melegvezetéssel csak közvetve van összefüggésben, amennyiben csupán hővezető vagy hőelosztó gyanánt hat. Az első-és másodsorban említett készülékekhez, amelyeknél a hő közvetlenül áramló víz által továbbíttatik kifelé, vagy pedig a hő a bezárt folyadéknak a "fölhevített helyeken való elgőzölögtetése által köttetik meg és más, a levegővel érintkező helyeken kondenzálódás által ismét fölszabadul és a levegőnek átadatik, a találmány tárgya lényegileg sem hasonló. A találmány tárgyánál a hőelvezetés a hengerfalakon át történik, amelyek mentén a dugattyú végigfut, amire az első és harmadsorban említett készülékeknél még csak nem is gondoltak és amit nem is akartak elérni. Az ilyfajta ismert készülékekkel szemben, amelyeknél eddig a meleg eltávolítása az erősen fölhevített helyekről csupán fémes vezetés által történt, a találmánybeli gép igen lényeges előnyöket mutat. Míg ugyanis a kizárólag fémes vezetésnél a meleg aránylag hosszú utakon áramlik aránylag egyenletes lassú áramban a dugattyú hidegebb részei felé. addig a találmány tárgyánál az élénken örvénylő és körülröpített folyadék által közvetlenül a legmelegebb helyeken fölvétetik és úgyszólván mechanikailag röpíttetik távolfekvő helyek felé és adatik ott le. A folyadékrészecskék pillanatnyi és igen élénk egymáson keresztül-kasul folyása, ill. örvénylése következtében a folyadék tömege és ennek folytán a folyadékkal érintkező falak is csaknem az összes helyeken egyenlő hőmérsékletet vesznek föl. Ennek megfelelően a temperaturadifferencia a dugattyú azon helyei között, amelyek á magas hőmérsékletnek vannak kitéve és azon helyei között, amelyek az előbbiektől távol fekszenek, sokkal kisebb, mint az eddigi készülékeknél, vagyis a dugattyú megközelíti az ideális állapotot, amennyiben az öszszes helyeken ugyanazon hőmérséklettel bír. Az ismert készülékeknél nagy temperaturadifferenciák esetén föllépő anyagfeszültségeknek káros hatásai ezáltal elvannak kerülve. A találmánybeli gépnél a dugattyúnak a falait mindenütt egyenletesen és csak a szilárdsági szempont tekintetbevételével képezhetjük ki, ennekfolytán az eddigieknél csak tetemesen vékonyabb falak szükségeltetnek és így a fémtömegeknek nem- kívánatos fölhalmozása ós az ezzel kapcsolatos káros tömeghatások is el vannak kerülve. A csekély falvastagság ellenére is a törési veszély tetemesen csökkentve van, szemben az eddigi szerkezetekkel, amelyeknél a tetemes falvastagság dacára is mindig nagyobb mértékben van jelen a törési veszély az anyagnak a magas hőmérsékletek folytán lényegesen csökkentett szilárdsága folytán. Végül a dugattyú megszorulásának ve-