60407. lajstromszámú szabadalom • Gyújtóberendezés tengeri aknák és hasonlók számára
ütőrugókat meglazítottuk, tehát két oly körülményt létesítettünk, melyek közül mindegyik egymagában is elegendő lenne az aknának veszélytelenné tételére. Végre a (4) ütközőtengely vagy himba két önálló biztosítás, ú. n. oldásbiztosítás által van szándékolatlan elforgás ellen védve. Ezen biztosítások a biztosító állásban, mint a rajzon föl van tüntetve, az ütközőkengyel megfelelő nyílásain keresztülmenő és ezen helyzetükben rögzített (1) és (2) rúgóscsapokból állanak (1. 3. ábrát), miáltal a kengyelelforgatás ellen biztosítva van. Ha az akna vízbe kerül, a vízben oldható szilárd anyagból való (p) alátétlemezek oldódnak és így az (1, 2) rúgós csapok a rugók befolyása alatt visszahuzatnak és a (4) ütközőkengyelt szabaddá teszik. A (4) ütközőkengyel lehetőleg a horgonykötél (q) vezető görgője fölött közel ehhez van elrendezve és így a legnagyobb biztosságot nyújtja, hogy a (4) ütközőkengyel biztosan elforogjon és ne az akna oldalirányú kilengése következzék be. Egy az aknába beleütköző hajó vagy más vizi jármű a legnagyobb ellenállásra e?en a helyen talál, aminek következménye, hogy az épen ott lévő kengyel forgattatik el legkönnyebb módon. A hajóval való érintkezés legegyszerűbb esetei azok, mikor a hajó elülről vagy hátulról jőve, a kengyelt •elfordítja. Az akna hossztengelye emellett a hajó hossztengelyével párhuzamos, vagy legalább is közel párhuzamos. A robbanás csak akkor következhetik be, ha a kengyel már a legnagyobb szöggel kitért, mely pillanatban az akna és evvel együtt a töltet is a hajóoldalhoz vagy a hajófenékhez szoríttatik. Ha a hajó az aknát bármely más irányban találja, legszélsőbb esetben az akna hossztengelyére merőleges irányban, akkor az akna nem tud, de nem is szabad, hogy tudjon mindjárt fölrobbanni, hanem az akna vagy a hajófenék alá szoríttatik, mikor is a kengyel elforgását fölső (6) csúcsai közvetítik,, vagy pedig oldalra szoríttatik az akna és csak akkor robban föl, ha a hajó oldalához fekszik neki. Egy lehorgonyzott akna kihalászásának és fölhozatalának megkönnyítése céljából az üzemenkívül helyező szerkezettel kényszermozgású összeköttetésben egy berendezést alkalmazunk, melynek végcélja, hogy a vízszin alatt bizonyos mélységben lévő akna a fölszínre emelkedhessék, valamint hogy az akna a fölszínen való megjelenésekor a megtörtént üzemenkívül helyezésnek csalhatatlan bizonyítékát adja. E berendezés a következő: A (21) tengelyre a (31) bütykös tárcsa hengeres szerkezeti darab van erősítve, melynek az aknaburkolat felé foraított homlokfölülete jobbmenetű csavarfölület gyanánt van kiképezve. Ennek a (32) kétkarú emelő egyik vége támaszkodik; a (32) emelő forgástengelye (33)-ban van, másik karja pedig egy hasítékon keresztül az (s) hydrostatikus kamrába benyúlva, csuklósan van a (34) hydrostatikus orsóval összekötve. A (35) lemez (34) orsója a (36) kétkarú emeltyűt működteti és evvel a (37) kapcsolást befolyásolja, mely a (38) fogaskerék és (39) tengelye közötti szilárd összeköttetést létesíti és ismét megoldja. Bekapcsolt állásban a (38) fogaskerék a (39) tengellyel mereven össze van kötve és a (40) horgonykötéldob a horgonykötelet ismeretes módon nem tudja legombolyítani. A (22) kengyelnek az üzemenkívüli helyzetbe való átfordításánál a (31) bütykös tárcsa csavarfölülete a (21) tengely forgásában részt vesz és a (32) átvivőemeltyűt kifelé, azaz a (34) orsót és a hozzátartozó (35) lemezt befelé nyomja. Ezáltal a lehorgonyzott, a merülőmélység szerint önműködően beálló akna ugyanazon föltételek alá kerül, melyeket az a rendes beállási mélységgel szemben mint «túlmély» helyzetet tüntet föl, azaz a kerékmű (37) kap- ' csolása kikapcsoltatik és az aknafölhajtó erejének hatása következtében a horgonykötél legombolyítása mellett a fölszínre emelkedik. A most leírt fölhozóberendezés természetesen úgy is kiképezhető, hogy nem közvetlen, hanem közvetlenül hat a kapcsolásra.
