60388. lajstromszámú szabadalom • Sima külsőlappal bíró hornyolt tetőcserép és annak készítésére szolgáló gép

— 2 — . 6. ábra egymást szög alatt metsző két tetőfölületet találkozási vonalában keletkező kiugró saroknak perspektiv nézete j 7. ábra ugyanezen kiugró saroknak nézete a csöppek fölső élére merőlegesen nézve; 8. ábra egy beugró tetősaroknak, vápának fölülnézete; 9. ábra ugyanezen beugró saroknak nézete a cserepek fölső éleire merőlegesen nézve; 10. ábra a cserepek előállítására szolgáló gépnek részben függélyes hosszmetszete, részben nézete; 11. ábra ugyanezen gépnek részben függélyes kereszmetszete, részben nézete; 12. ábra a gép egy részének a 11. ábra C—D vonalán átmenő függélyes metszete ; 13. ábra a gép azon kiviteli alakjának formázó asztalát mutatja függélyes keresztmetszetben, amely a tetőgerinc födésére való cserepek előállítására szolgál, A találmány tárgyát képező tetőcserép főbb alakja az 1. ábrabeli metszetben látható. A cserép fölső oldala sima fölületet képez egészen a cserép egyik hosszoldalán végigvonuló (1) horonyig, amelynek külső oldalán a fölfelé néző (2) léc képezi a cserép szélét. A cserép másik hosszoldalán lefelé néző (3) horony és (4) léc van oly módon elrendezve, hogy ezek egy szomszédos cserépnek fölfelé néző (1) hornyába, illetőleg (2) lécébe kapcsolhatók legyenek és amellett a két cserép fölső oldala egy síkba kerüljön. A cserepek alsó fölülete az 1. ábrán föltüntetett mindkét kiviteli alaknál homorú, kivájt, azon különbséggel, hogy míg a jobboldali cserépnél az egész alsó fölület egy vájatot képez, addig a baloldali cserépnél a vájat közepén (5) merevítő borda vonul végig hossziránybzn. Részülhet azonban a cserép oly alakra is, hogy alsó fölülete sima és nincs kivájva. Ilyen kiviteli alak látható a 3., 7. és 9, ábrabeli metszeteken. A cserép alsó fölületén a fölső szélen el van látva a rendes cserépnél is szokásos (6—6) orrokkal a tetőlécbe való kapaszkodás céljából. A tetőgerinc befödésére szolgáló kiviteli alak a 3., 4. és 5. ábrákon látható. Ezen cserép egymássál szöget képező két (8—8) szárnyból és ezen lapokat összekötő, ívben kihajlított (7) gerincből áll. A cserép két (8) szárnya úgy van kiképezve, hogy azok egy-egy födéloldalnak legfölső cserepét képezik és amellett a (7) gerinccel való összefüggés folytán tökéletes zárást létesítenek. Ezen cserepek alkalmazása folytán fölöslegessé válik a habarcsragasztás alkalmazása, amelyet az eddigelé szokásos lefelé néző félkörkeresztmetszetű gerinccserepek és a fölső cserépsor érintkezési helyén alkalmazni szoktak oly célból, hogy ezen gerinccserepeknek szélvihar által való leszakítását megakadályozzák. Ezen cserepek leszakítása tökéletesen meg van akadályozva azáltal, hogy a (6—6) orrok a fökő (9—9) tetőlécek alá nyúlnak ferdén és azokat két oldalról úgy közrefogják, hogy a cserepek csakis oldalról, a tető valamelyik vége felől csúsztathatók helyükre és viszont csak ezen irányban visszafelé távolíthatók el helyükről. A kiugró tetősarok befödésére szolgáló és a 6—7. ábrákon föltüntetett tetőcserép egymással szöget képező és keskenyebb részével fölfelé néző trapéz vagy háromszög alakú szárnyból áll, amelynek két szélső oldala a föntebb leírt tetőcserepekhez hasonlóan fölfelé-, illetőleg lefelé néző horonynyal és léccel van ellátva. Minthogy ezen szélek iránya rézsűvonalba esik, minden nehézség nélkül hozzájuk illeszthető egy-egy szabályos alakú cserép, mint az a 6. ábra baloldalán látható. Kisebb lejtésű tetőknél azonban ezen sarokcserepek az alsó részük túl nagy szélességének elkerülése céljából, úgy készülnek, hogy oldali szélük nem rézsűvonalba esik, hanem a tetőn ferdén állanak, amidőn azután ezen oldali szélekhez előbb egy trapézalakú cserepet kell illeszteni, amilyenek például a 8. ábrán a (10)-el jelölt cserepek és csak ezeknek külső oldalához illeszthetők azután a szabályos alakú cserepek. A beugró tetősaroknak, az úgynevezett vápának födésére szolgáló és a 8—9. ábrákon föltüntetett cserép csak abban külön-