60341. lajstromszámú szabadalom • Javítások vízcsöves kazánokon

sodikét (b) betűk jelzik, míg a kitevő • az illető cső sorszámát adja meg a kígyocsőben alulról számítva. Az l.és B. ábrákon az (a) és (b) betűk megfelelő kitevőikkel az illető cső torkolatát jelzik. Az 1. ábrán az elülső szekrények láthatók. A páratlan kitevőjű betűk azon csövek torkolatait jelzik, amelyek az elülső szekrényekből kiindulva hátrafelé emelkednek, míg a páros kitevők azon csőtorkolatokhoz tartoznak, amelyek hátulról' indulva ki emelkedőleg előre jönnek. A 3. ábrán, amely a hátulsó szekrények elüfhézetót tünteti föl, ugyanazon jelzések, ugyanazon csövek hátulsó torkolatait jelölik meg. Az első kígyócső első menetében az első (al) cső az elülső (Al) szekrényből indul ki és a hátulsó (C) szekrénybe vezet. Ez a {C) szekrény függőleges; baloldali része csak a fölötte lévő szekrény alátámasztására való. A víz a (C) szekrényben (al)-ből {a2) felé emelkedik, s a második cső ezen <a2) pontból indul ki, hogy egy elülső szekrény (a2) helyén végződjék (1. ábra), egy szekrénnyel magasabban mint hogyha az •első hátulsó szekrény vízszintes volna. Ezután vízszintes szekrények következnek •egymás fölött szabályszerű váltakozásban a másik kígyócső hasonló szekrényeivel. A második kígyócső első menetében a (bl) cső az elülső (Bl) szekrény baloldalából indul ki és emelkedőleg a hátulsó (D) szekrény (bl) helyén végződik. Ezen függőleges (D) szekrényben, amely második kígyócső legelső, ill. legalsó hátulsó szekrénye, a víz (bl)-ből (b2)-be emelkedik, ahonnan indul ki a második cső, amely emelkedőleg előrehaladva egy elülső szekrény (b2) helyén végződik, egy szekrénnyel magasabban, mint hogyha a (D) szekrény vízszintesen volna elrendezve. A második é3 harmadik elülső szekrény között egy szekrény magasságának megfelelő üresség támad; ezt a hiányzó szekrényt a pontozva rajzolt (E) betéttel helyettesítjük. A leírt elrendezés eredményekép a sorban első (a) csöveket (első kígyócső) fölületüknek körülbelül négyötöd részén, a sorban második (a) csöveket (ugyanazon kígyócső) pedig fölületüknek mintegy felerészén éri a hősugárzás. A sorban első (b) csövek (második kígyócső) föl ületének körülbelül felerészón érvényesül a hőságárzás, azonban a sorban második (b) csöveket (második kígyócső) már nem éri a sugárzás. A. 4. ábrán föltüntetett elrendezés szerint a sorban első (b) csövek (második kígyócsövek) fölületének mintegy háromötöd részén érvényesül a hősugárzás, míg a sorban (második kígyócsövek) fölületüknek közel felerészén éri a sugárzás részben jobb-, részben balfelől. Ellenben az (a) kígyócsőnek sor szerint első csöveire nézve az előbbi elrendezéshez képest seranii változás sem esett, míg a második ösövek most távolabbra jutottak és fölületüknek is kisebb részét éri a sugárzás. Eszferint a (b) kígyócsőben a gőzfejlődés nagyobb, az (a) kígyócsőben ellenben kisebb, azaz az egész elem működése szabályosabb lesz. Megjegyzendő, hogy a találmány tárgyát tevő módosítások folytán az egyes csövek lejtése nem változott, hanem kétszer akkora maradt mint a közönséges egy kígyócsőből álló elem csöveinek lejtése. Azonkívül a gőzfejlesztő csövek kiindulási végei mind külön-külön átvezető nyíláson közlekednek az alsó vízkamrával, azonban a gőzgyűjtő kamrával csak egy, megfelelő válaszfallal ellátott csőtoldat köti őket össze (1. ábra). A leírt elrendezés részleteiben természetesen módosítható anélkül, hogy a jelen találmány kereteit átlépnők. SZABADALMI IGÉNY. Az 56855. sz. szabadalommal védett gőzfejlesztő elem kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a második kígyócső legalsó elülső szekrénye úgy van alakítva, hogy az első cső kiindulási helye az első kígyócsőtől oldalra esik, másfelől mindkét kígyócső legalsó hátulsó szekrénye függőlegesen van elrendezve