60326. lajstromszámú szabadalom • Lökésbiztos tekercsfogó mágnescsévék számára

— 2 — falakhoz párhuzamos síkban fekszenek. Ezután a dróttekerület a mágnestest kivágásában, illetve a hüvelyben továbbvezettetik és egy más helyen, előnyösen a körülhurkolással az útmérő irányában szembenfekvő helyen, hasonló módon elhelyezett (b) rudak második sora köré tekercsel te tik a föntleírt módon és irányban. Innét kezdve a drót az első csoport rúdjai mentén továbbvezettetik, mire egészen egy másik síkban a [menetekhez párhuzamosan behelyezett rudakig vezettetik megfelelő számú menetben és így tovább egészen a kivágás (d) oldalfaláig, illetve a hüvelyig. Ez a (d) oldalfal, különösen nagy tekercseknél a kerület egyes helyein elrendezendő (b) rudak fölvételére lehet berendezve, amennyiben a falban zsebszerű (f) mélyítések állíttatnak elő, melyek egy-egy rúd szélességének megfelelő távolságban állnak egymástól és melyekben a lapos rudak a drótvastagságnak megfelelő hézag szabadon hagyása mellett rendeztetnek el. Ha ily módon a legalsó drótréteg a kivágás vagy a hüvely egész szélességében körültekercseltetett, akkor a következő magasabb (Jrótréteg helyeztetik el hasonló módon és így tovább, míg a mágnestest egész kivágása vagy a hüvely egész magassága drótmenetekkel töltetett meg. Az eképen előállított tekercs a hurkolási helyeken a (b) rudak által biztosan fogvatartatik és a (b) rudak a lökőhatások által a drótmenetekre átvitt húzásfeszültségeket fölveszik, miáltal egyszerű, olcsó és megbízható módon rendkívül szilárd összeköttetés állíttatik elp, melyet az áram melege által okozott nyúlás semmiképen sem befolyásol károsan. A rudak között drótokkal ki nem töltött térbe célszerűen ékek (2—4. ábrák) veretnek be. Ezen ékek közül egyesek (a (g) ékek) hosszabbak és belső keskenyebb végükkel a kivágás fenekének mélyítéseibe, vagy a (c) hüvelyfenék lyukaiba kapaszkodnak. A mágnestesttel vagy a hüvellyel ezáltal képezett szilárd összeköttetés következtében ezek a (g) ékek menesztő- vagy nyomóelemek gyanánt szolgálnak ; a rövidebb (h) ékek csupán nyomásuk álal működnek. A két ékcsoport együttesen a tekercsrétegeknek még szilárdabb összetartását létesítik, mimellett azok a kivágás, illetve a hüvely oldalfalaira kifejtett súrlódási nyomás által a tekercselést tartójában mozgathatatlanul ágyazzák. Mint azt a rajz mutatja, a kivágás szélességéhez vagy a hüvelyfalaknak egymástóli távolságához képest ezek a lapos rúd-és ékcsoportok tetszésszerinti számban rendezhetők el. A rudaknak és hozzátai'tozó ékeknek két-két ily, különböző síkokban fekvő csoportja között a tekercs egy-egy része van elhelyezve. Két, szomszédos síkokban fekvő csoportnak rúdjai (ij összekötődarabok által kengyelek gyanánt lehetnek kiképezve, mint ezt a 7. ábra mutatja. Továbbá a (b) rudak (6. ábra), illetve a (g) ékek is (4. ábra) üregesre készíthetők és végeiken hasítva vagy lyukasztva lehetnek, hogy a röpítőhatás folyán belőlük kilépő levegő a tekercs hűtését és szellőztetését elősegítse. Hogy a b) rudak kölcsönös helyzetükben biztosan fogvatartassanak a rúdsorok mindegyik burkolási helyen a kivágás vagy a hüvely szélességére harántirányban fektetett bádogokkal vagy egyes (k) fedősávokkal is (5. ábra) vannak befödve, melyek (j) kivágásokkal láthatók el, melyekbe a rudaknak egymásfelé fordított élei bekapaszkodnak, A bádogoknak vagy fedősávoknak keskenyebb, adott esetben lépcsőzött vége a mágnestestben vagy a hüvelyoldalfalban levő kivágások széleinek bevágásaiba fekszenek, hogy megfelelő megerősítés után a tekercs kerületén merevítő harántösszekötéseket képezzenek. A (g, h) ékek külső végei között hasonló bádogok vagy fedősávok rendezhetők el a tekercselés megtámasztására (4. ábra), mely bádogok vagy fedősávok az ékszéleket átfogják és fogva tartják. Továbbá, mint azt a 2. ábra mutatja, a (g) menesztőékek mindegyikének két oldalára (k) fedősávok rendezhetők el, melyek az oldalfalakhoz támaszkodnak és az ékeket maguk között fogvatartják.