60241. lajstromszámú szabadalom • Ajtózörejtompító

— 2 — a (g) ütköző a (h3) ütközőt találja, miáltal az ajtó rugalmasan visszaugrik. Ezután az (a) emelő visszatér kezdeti helyzetébe úgy, hogy az ajtó könnyen bezárható. Ez a (d) tengelyhez erősített kúpos (j) pecekkel ére­tik el, mely a (c) alaplemez fölső (b) fülé­nek támaszkodik. Akkor, amidőn a (d) ten­gely az (a) emelőkarral kifelé fordul, a (j) kúpos csap végigcsúszik a (b) fül mentén, miáltal a tengely megemeltetik. Az alap­lemez az ajtóhoz (k) csavarral és az (m) •csavarorsó körül csavarodó (1) szárnyas­anyával erősíttetik. Az (m) csavarorsót kö­rülvevő (n) rés segélyével az alaplemez föl­felé, ill. lefelé elállítható. 5—7. ábrákon látható jelen találmány •egy másik kiviteli alakja. Ennél az (a) emelő­kar a (d) tengelyhez egy második (d') for­gáscsap segélyével van erősítve, miáltal •előbbi úgy vízszintes, valamint függélyes irányban elállíthatóvá válik. A (c) alaplemez­ből két ferde (s) lemezrész nyúlik ki, me­lyek közül az alsón csúszik végig az (a) emelőkar kifelé lengése közben; ezáltal fölemeltetik, a röperő megszűnése után pedig kezdeti helyzetébe visszatér. Az (s) lemezrészek helyett tojásdadalakú homorú palástú (t) kúp is alkalmazható, 8. és 9. ábrákon látható módon. Ezen kúp az <u) orsón föl-alá mozoghat. Ezen kúpot az ütközőrúgónak hurokká alakított (f3) vége fogja körül. Az (a) emelőkar kilengésekor ezen hurok végigcsúszik a kúp ferde fölü­letén. A 10. és 11. ábrákon föl tüntetett kiviteli alaknál az (a) emelőkart kalapács helyette­síti; a (b) fülek fölső részükön (j', j3) ve­zetőfölületként vannak kiképezve, melyeknek fölső részén az (o) pecek nyugszik. Az ajtó heves becsapásakor a kalapács a 10. ábrán kihúzottan föltüntetett helyzetéből ponto­zottan föltüntetett helyzetébe leng ki. Eköz­ben az (o) pecek fölfelé csúszik (11. ábra) a (j') ferde fölület mentén, miáltal a kala­pács kilengésekor megemeltetik. Az ütés fölfogására az (i) perselybe zárt (f) ütköző­rúgó szolgál. Az (a) kalapács, ill. emelőkar azáltal állít­ható be, hogy az (r) tekercsrúgónak táma­dási pontját, a (p) csavaranyának az (e) csavarorsó mentén való föl-, ill. lecsavarása által, megváltoztatjuk. A 12—16. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál az (a) emelőkarnak gömbszeletalakú kibővülő (a3) része van, mely a (g') gumi­labdát hordja. A (c) alaplemez alsó (c', c2) fölületén tetőalakú (15. ábra) azért, hogy ezen hangtompítót jobb- és balfelé nyíló ajtókra egyaránt lehessen alkalmazni. A föl nem használt fölületet és az ajtó közötti közt a (v) ék tölti ki. A (c) alaplemeznek tetőalakú kiképzése folytán a (d) tengely az ajtóhoz képest ferde helyzetbe jut. Az ajtó heves becsapásakor az (a) emelőkar egé­szen az ajtóig kileng, az ajtó lengésének megszűnésekor pedig visszatér rendes hely­zetébe. Az ajtó (w) lemezére az (f2) ütköző­rúgó van erősítve, mely túlnyúlik az ajtó ütközőfölületén (12. és 16. ábrák). A (gO gumilabda nekiütődésekor az (f2) rúgó a 13. ábrán föltüntetett helyzetbe jut, miköz­ben az ajtót föltartóztatja. Az ütközőrúgó helyett (f4) fiberlemezzel kimerevített (f5) gumilemez is alkalmazható 17. és 18. ábrákon látható módon. Az 1—11. ábrákon föl tüntetett hangtom­pítók is egyaránt fölhasználhatók jobb és balra nyíló ajtóknál, ha a készülékeket át­fordítjuk. Ezen célból a (j, j2) kupak a (j', j3) ferde fölületek az (s) ferde lemez­részek, valamint az (o, o') peckek ugy a készülék alsó, mint fölső részén megvan­nak. A tojásdadalakú (t) kúp esetén az (f3) hurok szemközti belső szélével támaszkodik a (t) kúpfölületnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hangtompító ajtókra, azáltal jellemezve hogy az ajtóhoz erősített tengelyen egy emelőkar vagy kalapács ül, mely az ajtó heves becsapásakor olykép leng ki ten­gelye körül, hogy az emelőkarhoz erő­sített rúgó az ajtó keretén elrendezett szilárd ütközőhöz, ill. a kalapács az ajtókerethez erősített rugóhoz ütődik, míg az emelőkar, ill. kalapács az ajtó lengésének megszűnésekor kezdeti hely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom