60216. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke

•egyszerűség kedvéért csak egy eketest van ábrázolva, a továbbiakban is csak egy eketestről beszélünk. A (19) csigán átmenő (44) kötél által az eketestek előbb említett emelése-sülyesztése eszközöltetik. • Hogy a (44) kötelet tehermentesítsük, a (42) eketesten, mint már említettük, (22) lánc van alkalmazva, mely tagjaival a (23) villába beakasztható. Ez a lánc, mint az 1. és 2. ábrák mutatják, az eketest leghátsóbb végén vagy valamivel előbbre (9. ábra) rendezhető el. A találmány értelmében ezen tagok pontosan kalibrálva vannak és besajtolt vagy bevert jelekkel vannak ellátva úgy, hogy az ép beakasztott lánctag jelzi, mily mélyre hatolt be a (41) ekevas a talajba. A 11. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál a láncot a (45) rúd pótolja, mely a {46) csap körül forgathatóan a (42) eketesten van ágyazva és (47) nyílásokkal van ellátva, amelyekkel a (45) rúd az eketalyiga (40) keretén alkalmazott (48) tövisbe beakasztható. A nyílások között lévő távolság a lánctagok kalibrálásának megfelelően teljesen meghatározott úgy, hogy a nyílások mellett alkalmazott jelekről vagy számokról az ekevasak járatának mélysége, leolvasható. A rúdban alkalmazott (47) nyílások helyett természetesen nyugaszok léphetnek, melyek az eketalyiga keretén alkalmazott kilinccsel vagy effélével együtt működnek. Ezen beállítószerkezet a már említett előnyön kívül még azon előnnyel is bír, hogy a gazda, aki ellenőrzés céljából a földekre jön, módot nyer, gyorsan és egyéb teendők nélkül megtudni, hogy a barázdamélységre vonatkozó előírásai megtartat2 nak-e. A 12—14. ábrákban föltüntetett berendezések célja annak megakadályozása, hogy túlkemény talaj esetén vagy legyőzhetlen akadály, pl. nagy kövek, fatuskók stb. fölbukkanása alkalmával az ekevasak letöredezzenek, illetve más károk keletkezzenek. A (41) ekevasat tartó (49) ekevaskar az (50) csap körül forgathatóan a (42) eketestben van ágyazva. Az ekevaskar szabad vége fölfelé könyökbe van hajlítva (12. ábra) és ékalakú (51) zárófoggá van kiképezve. Ezen fogat mellső végén ékalakban haladó (52) zárópecek fogja alulról körül úgy, hogy ezáltal az ekevas munkahelyzetében megtartatik. Az (52) zárópecek rugalmasságát azáltal érjük el, hogy hátsó, kissé vastagbított végén az (53) rúgóval van ellátva. Ezen rúgó egyrészt az (52) pecken eltolható (54) alaplemezre, másrészt az (55) gyűrűre támaszkodik. Az (52) pecek mindkét oldalon (56) csapágyakban van vezetve és az (53) rúgó által állandóan jobbra szoríttatik. Hogy a zárópecket kézzel is lehessen eltolni, az (55) gyűrű mindkét oldalán (57) peckeket tart, melyek az (58) csap körül lengő (59) kézi emelőbe kapaszkodnak. Az (59) emelőnek balra való kilendítése által az (52) zárópecek és az (51) orr kapcsolata megszűnik. Amint az egyik vagy másik eke vas elé kő vagy más ellenállás kerül, az a rúgófeszültség legyőzése után lassankint az (50) csap körül elforgattatik. Ha az ellenállást le lehet győzni, az ekevas az ellenállás legyőzése után ismét eredeti helyzetébe tér vissza. Ha az ellenállás azonban oly nagy, hogy annak legyőzése nem lehetséges, az (52) zárópecek és az (51) orr kapcsolata megszűnik és a (41) ekevas munkahelyzetét teljesen elhagyja úgy, hogy megsérülések lehetetlenekké válnak. Az (59) kézi emelő segítségével az ekevasat ismét a munkahelyzetbe lehet hozni. Az (53) rúgó feszültsége a becsavarolható (60) ütköző által szabályozható. A 14. ábrán föltüntetett foganatosítási példánál a rögzítést azáltal érjük el, hogy a rúgós pecek helyett kevésbbé ellenálló anyagból való kisebb keresztmetszetű (61) köldökcsap vagy ék alkalmaztatik az ekevaskar alátamasztására. Ha az eke vas emellett valamely legyőzhetetlen akadályra talál, a bedugott (61) csap lenyíratik anélkül, hogy maga az ekevas megsértetnék. Csakis az ekevasat kell ismét munkahelyzetébe hozni és új, raktáron tartott csapot kell behelyezni.