60216. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke

•egyszerűség kedvéért csak egy eketest van ábrázolva, a továbbiakban is csak egy eke­testről beszélünk. A (19) csigán átmenő (44) kötél által az eketestek előbb említett emelése-sülyesztése eszközöltetik. • Hogy a (44) kötelet tehermentesítsük, a (42) eketesten, mint már említettük, (22) lánc van alkalmazva, mely tagjaival a (23) villába beakasztható. Ez a lánc, mint az 1. és 2. ábrák mutatják, az eketest leghát­sóbb végén vagy valamivel előbbre (9. ábra) rendezhető el. A találmány értelmében ezen tagok pontosan kalibrálva vannak és be­sajtolt vagy bevert jelekkel vannak ellátva úgy, hogy az ép beakasztott lánctag jelzi, mily mélyre hatolt be a (41) ekevas a ta­lajba. A 11. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál a láncot a (45) rúd pótolja, mely a {46) csap körül forgathatóan a (42) eketes­ten van ágyazva és (47) nyílásokkal van ellátva, amelyekkel a (45) rúd az eketalyiga (40) keretén alkalmazott (48) tövisbe be­akasztható. A nyílások között lévő távolság a lánctagok kalibrálásának megfelelően tel­jesen meghatározott úgy, hogy a nyílások mellett alkalmazott jelekről vagy számokról az ekevasak járatának mélysége, leolvas­ható. A rúdban alkalmazott (47) nyílások he­lyett természetesen nyugaszok léphetnek, melyek az eketalyiga keretén alkalmazott kilinccsel vagy effélével együtt működnek. Ezen beállítószerkezet a már említett előnyön kívül még azon előnnyel is bír, hogy a gazda, aki ellenőrzés céljából a földekre jön, módot nyer, gyorsan és egyéb teendők nélkül megtudni, hogy a barázda­mélységre vonatkozó előírásai megtartat2 nak-e. A 12—14. ábrákban föltüntetett berende­zések célja annak megakadályozása, hogy túlkemény talaj esetén vagy legyőzhetlen akadály, pl. nagy kövek, fatuskók stb. föl­bukkanása alkalmával az ekevasak letöre­dezzenek, illetve más károk keletkez­zenek. A (41) ekevasat tartó (49) ekevaskar az (50) csap körül forgathatóan a (42) eketest­ben van ágyazva. Az ekevaskar szabad vége fölfelé könyökbe van hajlítva (12. ábra) és ékalakú (51) zárófoggá van kiké­pezve. Ezen fogat mellső végén ékalakban haladó (52) zárópecek fogja alulról körül úgy, hogy ezáltal az ekevas munkahelyze­tében megtartatik. Az (52) zárópecek rugal­masságát azáltal érjük el, hogy hátsó, kissé vastagbított végén az (53) rúgóval van el­látva. Ezen rúgó egyrészt az (52) pecken eltolható (54) alaplemezre, másrészt az (55) gyűrűre támaszkodik. Az (52) pecek mind­két oldalon (56) csapágyakban van vezetve és az (53) rúgó által állandóan jobbra szo­ríttatik. Hogy a zárópecket kézzel is lehes­sen eltolni, az (55) gyűrű mindkét oldalán (57) peckeket tart, melyek az (58) csap kö­rül lengő (59) kézi emelőbe kapaszkodnak. Az (59) emelőnek balra való kilendítése ál­tal az (52) zárópecek és az (51) orr kapcso­lata megszűnik. Amint az egyik vagy másik eke vas elé kő vagy más ellenállás kerül, az a rúgó­feszültség legyőzése után lassankint az (50) csap körül elforgattatik. Ha az ellenállást le lehet győzni, az ekevas az ellenállás le­győzése után ismét eredeti helyzetébe tér vissza. Ha az ellenállás azonban oly nagy, hogy annak legyőzése nem lehetséges, az (52) zárópecek és az (51) orr kapcsolata megszűnik és a (41) ekevas munkahelyze­tét teljesen elhagyja úgy, hogy megsérülé­sek lehetetlenekké válnak. Az (59) kézi emelő segítségével az ekevasat ismét a munkahelyzetbe lehet hozni. Az (53) rúgó feszültsége a becsavarolható (60) ütköző ál­tal szabályozható. A 14. ábrán föltüntetett foganatosítási példánál a rögzítést azáltal érjük el, hogy a rúgós pecek helyett kevésbbé ellenálló anyagból való kisebb keresztmetszetű (61) köldökcsap vagy ék alkalmaztatik az eke­vaskar alátamasztására. Ha az eke vas emel­lett valamely legyőzhetetlen akadályra ta­lál, a bedugott (61) csap lenyíratik anélkül, hogy maga az ekevas megsértetnék. Csakis az ekevasat kell ismét munkahelyzetébe hozni és új, raktáron tartott csapot kell behelyezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom