60181. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fúvott üvegtárgyak előállítására

fúvószerkezet között tömített elzárást ké­pezzen. Az említett váll vagy hasonló al­kalmazása főleg a tömítést célozza, mint­hogy a kísérletek azt mutatták, hogy a mentőberendezés üregalakjának és-a leve­gőt ezen üregbe bevezető nyílásoknak meg­felelelő változtatása által a munkadarab egyedül szívás által is a merítóformában tartható. Ez lehetővé teszi, hogy a munka­darab egyszerűen a részleges vákuum meg­szüntetése által eleresztessék és a fúvó­szerkezet pofáiba essék, miáltal a nyakfor­mák nyitása nem szükséges. A most emlí­tett esetben a mentőberendezés teljes formát képez, melynek feneke alatt egy kilendít­hető ajtó van elrendezve. Az ajtó bevezető­nyílása kisebb átmérőjű, mint a merítő­forma szájnyílása úgy, hogy az ajtó és a merítőforma feneke között tér marad sza­badon, mely az üvegmassza fölszívásánál a tömítési célra szolgáló peremet képezi. Miután az előre meghatározott mennyi­ségű ós alakú üvegmasszából álló munka­darab meríttetett és a fölösleges üveg­massza a levágóberendezésnek a mentő­berendezés bevezető nyílására harántirányú működése által levágatott, a munkadarabot még igen meleg és plasztikus állapotában a fúvópipába vagy fúvószerkezetbe vezet­jük át. Ezt célszerűen a merítőberendezés nyitása által, valamint azáltal végezzük, hogy a munkadarabot önsúlyánál fogva a fúvószerkezet nyitott végébe hagyjuk esni. Ily módon a munkadarab levágott végét a fúvószerkezet átveszi úgy, hogy a vágási fölület a kész tárgyon nem látszik meg és a fúvószerkezet oly berendezéssel van el­látva, mely a még lágy ós plasztikus munkadarabot megfogja ós a munkadara­bot egyik végének közelében erősen be­szorítja. Minthogy a munkadarab még me­leg és plasztikus, ennek folytán a fúvó­szerkezet beszorító hatása a munkadarabot a fúvószerkezet végéhez szorítja úgy, hogy a fúvószerkezet és a munkadarab között nem illan hátik el levegő. Ennek következ­tében a betáplálandó levegő önműködően vagy mechanikusan mérhető úgy, hogy biz­tosan az előre meghatározott eredményt érjük el. Egyidejűleg az üvegmasszának az aránylag hideg merevítőformával és azután az aránylag hideg fúvószerkezettel való érintkezése által a munkadarabnak a fúvó­szerkezettel érintkezésbe kerülő részei annyira lehűlnek, hogy a munkadarabnak a fúvószerkezethez való tapadása elkerülte­tik. Ennek folytán a munkadarab a fúvó­szerkezet által beszorítva, eltávolíthatóan tartatik fogva. Mialatt a fúvószerkezet vagy fúvópipa még fölfelé fordított helyzetet fog­lal el, melyben a munkadarabot átvette, azaz melyben a munkadarab a fúvószerke­zet fölső végén helyezkedik el, nyomóleve­gőt vezetünk a fúvópipa belsejébe és a munkadarabhoz úgy, hogy a munkadarabot a légnyomás által kissé kitágítjuk. Ezen kitágítás előtt célszerű a munkadarab le­vágott végében egy a fúvópipán belül el­rendezett dugattyú által egy légüreget ki­képezni. Ha ebben az állapotban a fúvó­pipához és a munkadarabba túl sok levegő vezettetnék, akkor a munkadarab egyenlőt­lenül tágulna ki. Ennek következtében a levegőt korlátozott és előre meghatározott mennyiséggel, valamint előre meghatározott nyomással vezetjük a munkadarabba; azt találtuk, hogy ezen állapotban tíz font nyo­más kielégítő, mely nyomás a munkadara­bot részben kitágítja. Közvetlenül ezután a légnyomást megszakítjuk úgy, hogy a munkadarab mialatt még a fúvópipa fölső végén függélyes helyzetben tartatik, a ki­terjeszkedett részek önsúlyuknál fogva vissza­esnek, azonban a munkadarab többi részei­vel nem kerülnek érintkezésbe, ami az üveg­massza szétoszlását eredményezi úgy, hogy oly tárgyat állíthatunk elő, melyben az üveg­massza a falakban mindenütt egyenletesen el van osztva. Ezt az eredményt az is megkönnyíti, hogy a munkadarab kiterjeszkedett és leghide­gebb részét hagyjuk a kevésbbé kiterjesz­kedett és melegebb részek felé visszaesni úgy, hogy a visszaeső részek újból fölhevít­tetnek, ami az üvegmassza egyenletes el­osztásához nagy mértékben hozzájárul. Cél­szerű ezt a folyamatot néhány pere alatt kétszer vagy háromszor megismételni, mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom