60173. lajstromszámú szabadalom • Telefonrelais
szerkezetű készülékhez vezettetnek. Azonban a jelen esetbén épúgy egy közönséges mikrofon használata által föllépő indukálóáramok is vezethetők a (18) vonalelektromágneshez. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál létesített módosítások által elérjük, hogy &z áram kezdettől fogva záratik és a fényív meggyullad. A vonaláramok a (18) tekercsen haladnak át, ezáltal a tekercs lágyvasmagja polarizáltatok és ennek következtében a rugalmas (5) mágnessarok ugyanazon ütemben vonzatik és eleresztetik. Ezáltal a (7) és (8) kontaktusok között föllépő fényív époly ütemszerűen változtattatik. Az eképen változtatott áram ugyanoly módon, mint az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál, a (16) rögzítőelektromágnesen, valamint a (29) szabályozótekercsen és a (21) erősbítőtekercsen halad át. Az utóbbi azonban a rugalmas (5) mágnessarok jobb oldalán van elrendezve és a (7, 8) kontaktusok között meglévő fényívet megrövidíteni, valamint ezáltal a csökkenő ellenállás következtében az áramerősséget növelni igyekezik. Ezek az erősebb priméráramingadozások a (22) szekundéi-tekercsben megfelelően erősebb indukálóáramokaí állítanak elő, melyek a <28) telefonhoz vagy valamely más készülékhez vezettetnek. Egyebekben a működési mód ugyanaz, mint a föntleírt kiviteli alaknál. A 3. ábrán föltüntetett kiviteli alak működési módja csaknem ugyanaz, akár adó, akár vevő gyanánt használtatik. Ha a táplálóáramot a (35) kapocsnál vezetjük be, akkor az az (1) tartón és a permanens (2) mágnes hosszabb (3) szárán át a rövidebb (4) szárhoz, a rugalmas (5) mágnessarokhoz halad és a (7) kontaktustól a (13) emeltyű beállítása által rendes módon kontaktusra beállított (8) csavarelektródán, továbbá a (21) tekercs primértekerületén és a (16a ) szabályozótekercsen, mely a szükséghez képest a (16l ) tekercs helyett a rugalmas mágnessarok másik oldalán is elrendezhető, ezután a vezetéken át a negatív (36) kapocshoz halad, Ezáltal az áramkör zárva van; a mellékzárlatban fekvő, finom dróttal tekercselt (161 ) szabályozó tekercsen szintén gyenge áram halad át, mely a (7', 8') és (9) kontaktusoktól jön; ez a tekercs szintén a másik oldalon, a (162 ) tekercs helyén rendezhető el. Ebben a pillanatban a két (161 ) és (16a ) tekercs az ívet szabályozza, mimellett az átmeneti ellenállással sorozatosan kapcsolt tekercs az áram erősségét és a mellékáramkörbe kapcsolt, finom dróttal tekercselt (161 ) szabályozótekercs az áram feszültségét szabályozza. Ezáltal az egyes részek megfelelő elrendezése mellett a rugalmas (7) elektróda a (8) kontaktustól kissé elhűzatik és a (7') kontaktus a (8') kontaktushoz közelíttetik, miáltal a két ív kigyullad. Emellett a (21) tekercs primértekerülete aképpen van foganatosítva, hogy annak mágnesmagja a föltüntetett elrendezésnél a rugalmas (5) mágnespólust ellöki vagy vonzza, megfelelően a (18) vonalektromágneshez képest elfoglalt helyzetnek. A két szabályozótekercs a fényívet először a készülék részére normális ívhosszra állítja be. Ugyanezt teljesítené egy az 1. ós 2. ábra szerint megfelelően elrendezett (16) rögzítőmágnes is. Ha már most a (19, 20) kapocshoz a primérvezeték odaköttetik, akkor a beérkező gyenge áramingadozások a (18) tekercsen áthaladnak és annak vasmagját polarizálják úgy, hogy a rugalmas mágnessarok (5) horgonya a vonal áramingadozásainak ütemében vonzatik és eleresztetik. Ennek következtében a fényív hossza is ritmikusan változtattatik és az ezáltal föllépő áramingadozások a (22) szekundertekercsben indukciós áramokat állítanak elő, melyek a vonzást erősbítik, vagy gyöngítik, másrészt pedig a székundertekercsbe kapcsolt (28) telefonban erős rezgéseket ger- -jesztenek. A tekercsek elrendezése és kivitele részhen tisztán fizikai, részben szerkezeti viszonyoktól függ úgy, hogy a föltüntetett ábrák csupán példaképem elrendezéseket mutatnak ós még más kivitelek is lehetséges lennének anélkül, hogy ezáltal a találmány lényege megváltoznék. így pl. a 2. ábra is az 1. ábrához hasonlóan lehet
