60149. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sör, bor vagy egyéb folyadékok romlásának meggátlására

furatán át levegőt szivattyúzhatunk a tömlőbe, a kiszorított folyadék helyébe, bár oly folyadéknál, amelyben nincs belső nyomás, mint pl. közönséges bornál, erre nincs is szükség. A tömlő a szivattyúzáskor nem szakadhat el, mert mindig egyenlő nyomás alatt van kivül-belül, t. i. kívülről a hordóban lévő folyadék nyomja, belül pedig a beáramló atmoszferikus nyomású vagy a túlnyomással beszivattyúzott levegő úgy, hogy bármily nagy nyomással szivattyúzzuk is a levegőt a tömlőbe, a folyadék a kellő ellennyomást fejti ki. A 2. ábrán a tömlős dugónak borral telt hordón való alkalmazása látható. Ha a bort a (6) csapon leeresztjük, a (4) tömlőbe a •dugó (5) furatán keresztül atmoszferikus levegő fog benyomulni úgy, hogy a tömlő mind jobban és jobban terjeszkedve a kieresztett folyadék helyét egészen elfoglalja. Ha a boros hordót csapra ütjük, egyúttal szádjában a közönséges dugót a tömlős •dugóval helyettesítjük, bornál t. i. nem baj, ha rövid ideig, míg a dugókat kicseréljük, vagy akár valamivel tovább is levegővel érintkezik, csak tartósan nem szabad a levegő hatásának kitéve lennie, a tömlősdugóval ellátva azonban tetszőleges ideig elállhat anélkül, hogy megromlana, ami eddig ki volt zárva. Eddigelé a csapra ütött hordót pár nap alatt ki kellett üríteni, más kisebb hordókba húzni, vagy palackokba fejteni, ami az új tömlősdugó alkalmazásával teljesen fölöslegessé válik. Sörnél azonban már azzal a körülménnyel is kell számolni, hogy a benne lévő szénsav következtében az atmoszferikus nyomásnál jóval nagyobb belső nyomása van, és ezért a csapoláskor levegővel egyáltalában nem szabad érintkeznie, sőt a fölületére ható nyomást Js lehetőleg fönn kell tartani; e célból a 3. ábrán föltüntetett, célszerűen fémből készült (7) dugót alkalmazzuk, amelynél a tömlő eredetileg a dugó belsejében elrendezett üregben van összezsugorítva elhelyezve. Ezt a dugót a hordó eredeti dugójára föltéve, kalapáccsal jól beverjük, úgy amint a csapot beütni szokásos. Hogy a sörnek kellő nyomása legyen, a benne lévő szénsav el ne illanhasson, vagy hogy a sört esetleg a pincéből a földszintre lehessen fölnyomatni, másrészt, hogy a sör habozzék, mikor a csapon eresztenek belőle, itt mindenesetre légnyomást kell alkalmazni. E célból a (10) tömlőt a (7) dugó (8) furatában elhelyezett (9) cső révén egy légszivattyúval hozzuk kapcsolatba. A (9) cső fölső része csavarmenetesen van kiképezve s egy erre illesztendő (11) csavaranya segélyével rögzíthető, alsó része pedig (12) karimával van ellátva, amely a (11) csavaranya megszorításakor a (13) tömítőgyűrűvel légmentes elzárást biztosít. A (10) tömlő, ha nincs használatban, a (7) dugó' belső (14) üregében van elhelyezve és hogy ki ne essék, e célra a (15) pecket alkalmazzuk, amelyet használat előtt, de az eredeti dugóra való fölhelyezés után kihúzunk úgy, hogy a tömlő az eredeti dugó beütése után a hordó belsejébe jut. Ha a tömlő a már leírt módon a sör fölszinével érintkezik, a szükséges gáz vagy levegőt szükség szerint belé szivattyúzzuk, hogy a sör fölött mindig megfelelő nyomás legyen, amellyel a sör hosszabb ideig elállhat anélkül, hogy levegővel érintkeznék úgy, hogy nem romolhat, de frisseségét is úgy megtartja, hogy bármikor friss csapolású sört kapunk, még ha a csapraütés napok, sőt hetek előtt történt is. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés sör, bor vagy egyéb folyadékok romlásának meggátlására, jellemezve egy a tartány belsejében elrendezendő, rugalmas anyagú tömlő által, amely a folyadéknak a tartányból való lefejtése alkalmával a belsejébe beáramló levegő nyomása alatt kiterjed és a kifolyt folyadék he,yét elfoglalja úgy, hogy a folyadék a tartányból teljesen lefejthető anélkül, hogy fölszine levegővel érintkezhetnék. 2. Az 1. igény szerinti berendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a tömlő az edény hosszirányú furattal ellátott dugójához van erősítve úgy, hogy az ezen dugó furatán keresztül közlekedik a kültérrel. 3. Az 1. és 2. igény szerinti berendezésfo-.