60131. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékmedencéknek csak nagyobb mélységben teljesen hordképes építési talajon való alapozására
között ellenőrzési tér van szabadon meghagyva. Világos, hogy, ámbár a találmány tárgyát képező eljárás mindenekelőtt a ^fijrzsszabadalom tárgyának egy további kiképzését képezi, az nemcsak függélyes síkban ívelt fallal bíró folyadékmedencéknél, hanem épen olyan célszerűen, hengeralakú medencéknél is alkalmazható. A mellékelt rajznak 1. és 2. ábráiban egy a találmány tárgyát képező eljárás szerint alapozott folyadékmedencének egy szegmense harántmetszetben, ill. fölülnézetben van föltüntetve. A jelen esetre nézve első sorban is föl van tételezve, hogy az építési fölületnek fölső (A) szintje (1. ábra) és a mélyebb (B) szint között lévő, pl. 3 m. magas réteg egyáltalán nem hordképes. A legközelebbi — pl. 1'5 m. vastag — alsó rétegben, mely a (B) és (C) szint között van, már meglehetősen hordképes a talaj úgy, hogy ezen mélységben már kb. 1—2 kg. cm2 -kénti megterhelésről lehet szó. A talajnak a (C) szint alatti részét kavicsréteg képezi, mely cms ként majdnem 3—4 kg. talajnyomást bír ki. A víz- és szélnyomásból eredő megterhelés akkora, hogy az (a) betongyűrűnek, mely a (b) medenceköpenynek alátámasztására szolgál, egészen a kavicsrétegig (vagyis a (C) szint alá) kell nyúlnia. Ezen betongyűrűn belül azonban a megterhelés csak akkora, hogy elegendő a (B) szintig alapozni.' Ezért a találmány szerint a (c) medencefeneket a (B) szint fölött lehetőleg csekély magasságban rendezzük el. Ezen magassági különbözetre azért van szükségünk, hogy a (B) szint által határolt, már hordképes altalaj rész és a medencefenék között a (d) töltelékrétegről lehessen gondoskodni, mely egyenletes nyomáselosztás előidézésére és a már hordképes altalajnak fölső határoló fölületén esetleg mutatkozó egyenlőtlenségek kiegyenlítésére szolgál. Ezen közbenső réteg kavicsból áll, melyet, a már említett módon, a kellő magasságig 1 való rétegezés útján jól megnedvesítünk, majd gőzhengerek segélyével jól tömörítünk. Ezen kiegyenlítő réteg fölött az (f) aszfaltburkolatot létesítjük, mely az alatta lévő alap számára víztömítő födőréteget képez. A külső (a) betonalapzat, gyűrű alakjában, a (C) szinttől egészen az (f) aszfaltburkolatig, vagyis valamivel a (B) szinten túl ér. Ezen gyűrűalakú alapzat, külső szélén, a fölfelé nyúló, nyomott (g) gyűrűbe megy át, mely kizárólag a köröskörül meghagyott föld nyomásának fölvételére szolgál. Ugy az (a) alapzat, mint a (g) gyűrű csömöszölt, esetleg vasbetétekkel merevített betonból van készítve. Nehogy a (g) gyűrűnek fölső széle és a (b) medenceköpeny között meghagyott (n) térbe külvíz hatolhasson be, a (g) gyűrű az (A) szinten túl még kissé meg van hosszabbítva és fölső végén, a (b) köpenyhez erősített (i) fémgyűrűvel az eső ellenében lefödve. Az (f) aszfaltburkolat még az (a) betongyűrűt is teljesen lefödi. A (g) gyűrűnek belső oldala mellett a (k) csatorna van kiképezve, melynek feneke és oldalfalai ugyancsak aszfalttal vannak bélelve és mely az esetleg lecsöpögő víz összegyűjtésére szolgál, mely víz azután az fa) betongyűrűben kiképezett (1) csatornák útján vezettetik el. A (g) gyűrűn belül, az (a) alapzaton, az egymástól kellő távolságban fekvő (m) támpillérek vannak elrendezve, melyeknek alsó része csömöszölt betonból van készítve és a kisebb kerületű talprésszel kellően összekapcsolva. A leírt kiképzés azzal a nagy előnnyel bír, hogy a (b) medenceköpeny, az (f) aszfaltréteg és a külső (g) gyűrű közötti tér, eltekintve az említett támpillérektől, teljesen szabadon van meghagyva. A (g) gyűrűben kiképezett (e) ablaknyílások, valamint a (föl nem tüntetett) buvóaknák lehetővé teszik ezen belső térnek megvilágítását, szellőztetését és bejárását. Szóval ezen kiképzés folytán lehetővé válik a medenceköpeny külfölületét épen olyan jól ellenőrizni, mintha csak az egészen a szabadban volna. Ekként nemcsak az esetleges tömítetlenségek észrevevése és kiküszöbölése van lehetővé téve, hanem a medencének csak a teljes fölépítés .után való végleges bemázo-
